PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elég nehéz dolog visszatérni a perspektívát vázoló előadást követően egy konkrét törvénytervezet szövegének a tárgyalására, de én megkísérlem, és ezért elnézést kérek az országgyűlési képviselő kollégáktól.
Azt hiszem, nem kell még egyszer deklarálni – de ha szükséges, szeretném még egyszer aláhúzni –, hogy a szocialista párti frakció teljes mértékben támogatja a privatizáció folyamatának felgyorsítását, különös tekintettel erre a területre, ahol ilyen könnyűnek, ilyen gyorsnak látszik a lebonyolíthatóság. Mégis, részletesen hozzá kell szólnom néhány kérdéshez, hiszen a gazdasági bizottság előadója rendkívül korrekt tájékoztatást adott arról, én kisebbségi véleményként elmondtam a bizottságban, hogy szerintem erre a törvényre most, itt nincs szükség.
Ez a véleményem menet közben alakult, hiszen Önök is láthatják a benyújtott anyagokból, hogy magam is számos módosító javaslatot tettem le, amiben megkíséreltem egy – érzésem szerint – jobb, megfelelőbb szövegtervezethez elvezetni az Országgyűlést. Módosítási javaslataim sorsától teljesen független az a véleményem, mégsincs szükség arra, hogy ez a törvény ebben a formában megszülessen.
Arról van ugyanis szó, hogy a törvénytervezet három nagyobb blokkba csoportosítható gondolatokat tartalmaz. Az első blokk olyan jogokat kíván a Kormánynak, illetve a Vagyonügynökségnek adni, amely jogokkal a Kormány és a Vagyonügynökség ma is rendelkezik. Korábban ez az Országgyűlés hozott olyan törvényeket, amelyek felhatalmazták a Kormányt arra, hogy államigazgatási eljárás alá vegyen vállalatokat, hogy fölszámolási akciókat indítson, hogy elvonjon a vállalatoktól bizonyos tulajdonjogokat. Számos olyan kérdésben tehát már a Kormánynál van a döntés joga, amely kérdés ma újonnan megjelenik ebben a szövegtervezetben. Javaslom, ezekben a kérdésekben ne foglaljunk ismételten állást, mert nincs rá szükség, annál is inkább, mert nem pontosan ugyanazokat a szövegeket fogalmazzuk meg, mint legutóbb, ezért nagy valószínűséggel kétféleképpen lehet majd érteni a törvényeinket.
A törvénytervezetben szereplő kérdések második köre itt, a plenáris ülésen is nagyon nagy mértékben vitatott volt. Ilyen a privatizáció lebonyolításának a módja, a vásárlók rangsorának a megállapítása, a befolyó vagyon sorsa és számos más, további kérdés. Hadd mondjam el, hogy amiben a legnagyobb vita alakult ki, a rangsorolás kérdése, a 10. § tartalma, arról elhangzott például Horváth Béla képviselőtársam véleménye: tulajdonképpen elméleti a kérdés. A valóságban nem tud előfordulni, hogy két teljesen azonos ajánlat érkezzen be a privatizálás során, tehát erről sem biztos, hogy így kell, törvényi szinten, a lebonyolítást megfogalmazó szinten állást foglalnunk.
Számos képviselő szólt hozzá a részletes vitához, 88 írásban leadott és időközben megjelent módosítási javaslat van az asztalunkon. Ha ezeket megpróbáljuk összerakni, rendkívül ellentmondásos képhez juthatunk el. Azt hiszem, ez nem véletlen. Ez azért van, mert a Parlament a törvény megfogalmazása keretében nagyon precíz szabályokat akar a Vagyonügynökség kezébe adni. Én azt hiszem, ezekre a precíz szabályokra nincs szükség. A Kormány, a saját felhatalmazásával élve, a Vagyonügynökségen keresztül végrehajthatja ezt a privatizációs folyamatot.
Még egy köre van a fölmerült, a törvénytervezetben szereplő kérdéseknek, amelyre szeretném külön felhívni a figyelmet. Sok szereplő jogaival foglalkozunk, de nem foglalkozunk például az önkormányzatok jogaival, bár tudjuk mindannyian, hogy szereplői lesznek a privatizációs folyamatnak. A legtöbb üzlethelyiség, amelynek a magántulajdonba adásáról van szó, ma tanácsi, később önkormányzati tulajdonban van, legalább is kellene, hogy legyen.
A vállalatokkal rendkívül ellentmondásosan foglalkozunk: becsukjuk szemünket bizonyos kérdések előtt. A vállalati törvényt valahol megsértjük – jó lenne ezzel szembenézni. Jó lenne olyan törvényt alkotni, amely összhangban van a korábbi törvényekkel, illetve azokat kellene szükség esetén ezekhez igazítani. Csak egy példát hadd mondjak el! A vállalati törvény 28. §-a azt mondja: "A vállalat kezelésében lévő vagyon nem vonható el; államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat esetében a Minisztertanács ettől eltérően rendelkezhet." Szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni: saját módosító javaslataim erről szóltak. Annak érdekében, hogy a vállalattól el lehessen vonni a vagyont, hát vonjuk államigazgatási felügyelet alá! Ezek elvetésre kerültek. Ha elvetjük, ellentmondásba kerülünk a meglévő törvényekkel; bizonyos ponton talán még az Alkotmány szellemét is érintik az itt lefektetett törvénytervezet javaslatai. Erről például Szigethy képviselő úr beszélt.
Mindezt figyelembe véve – nem akarom hosszúra nyújtani az érvelést – nekem továbbra is az lenne a véleményem, és a javaslatom, hogy ne hozzuk meg ezt a törvényt. Helyette, ha kell, hozzunk egy állásfoglalást, egy nyilatkozatot, amelyben a Parlament talán valamennyi képviselője tökéletesen egyetért azzal, hogy a privatizáció ebben a szférában gyors ütemben, a Kormány felelősségi körében menjen végbe. Ez az állásfoglalás, néhány bekezdés, azt hiszem, egy kis szerkesztőbizottság munkájával létrehozható.
Még egy dolgot megemlítenék. A plenáris ülés során egy ponton elbizonytalanodtam véleményemben. Egyetlen olyan elem volt, amely miatt úgy éreztem, mégis szükség van a törvényre: Torgyán József képviselő úr véleménye, aki azt mondta, a reprivatizáció kérdését is e törvény kapcsán kívánja rendezni. Ha volna ilyen törvény, talán nem merülne föl újra és újra a reprivatizációs gondolat. Ez az egyetlen dolog, ami amellett szól, hogy sürgősen meg kellene szülni.
Hogy mennyire nem a törvény szövegének kérdése a privatizáció: a Kormány, ha jól tudom, az elmúlt héten meghirdette azt, hogy 20 nagyvállalat privatizációját megindítja. A nagyvállalatok névsora közismertté vált, megjelent a sajtóban. Én a magam részéről és talán pártom, frakcióm részéről is bejelenthetem, hogy a legmesszebbmenőkig támogatjuk a Kormánynak ezt a kezdeményezését – bár került volna rá hamarabb sor!
De hadd kérdezzem meg, ha a 20 nagyvállalat esetében, amelyek körülbelül egymilliárd dollár értéket képviselnek – ha jól hallottam a tájékoztatást, hiszen nem a Parlamenten, hanem a sajtón keresztül értesültünk róla, így nem biztos a szám –, ha ezt az egymilliárd dollár nagyságrendű vagyont mindenféle külön szabályok nélkül, a meglévő törvények alapján a Kormány képes privatizálni, akkor miért nem lehet ezt a lényegesen kisebb vagyont, amelyikről most szó van, ebben a törvénytervezetben ugyanígy megoldani. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
