TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Bár volt alkalmam szólni az általános vitában, mégis úgy érzem, hogy szükséges, hogy a részletes vitában is megszólaljak, sok-sok részletkérdést, de fontos kérdést érintve.
Mi, szabad demokraták úgy gondoljuk, hogy a polgármester-választások során igen-igen sok szabad demokrata polgármester lesz ebben az országban. Mégis szentül meg vagyok arról győződve, hogy a polgármesterek jogállásának a szabályozása nemcsak a szabad demokratáknak az ügye. Meggyőződésem, hogy mind a hat párt egy olyan jogállást szeretne biztosítani a polgármestereknek, amelynek alapján a létező leghitelesebb, legsikeresebb emberek gondok nélkül elvállalhatják ezt a hivatást, és gondok nélkül indulhatnak a 30-án megtörténő választásokon.
Állíthatjuk-e, hogy az az előterjesztés, amelyet a Belügyminisztérium előterjesztett, kifogástalanul megfelel ezeknek az igényeknek? Nekem az a benyomásom, hogy ezt nem tehetjük. Számos ponton komoly megfontolás tárgyává kell tennünk ezeket az indítványokat. Én úgy érzem, hogy nem volna helyes elsietetten, megfontolás nélkül döntenünk, hiszen igen szűkre vonhatjuk azoknak a körét – hogyha rossz döntést hozunk ma –, akik polgármesterként elindulhatnak. Én úgy érzem, hogy a bizottsági munka – amikor megpróbáltuk korrigálni ennek a törvényjavaslatnak a hibáit – igen jól indult. A törvény 2. §-át illetően lényegében konszenzusos megoldás jött létre a hat párt között, amikor is rögzítettük – nagyon helyesen rögzítettük –, hogy a polgármesterré való megválasztás nem jelenti azt, hogy a megválasztott személy automatikusan elveszíti korábbi munkaviszonyát. Ez csak akkor történik meg, ha összeférhetetlenség áll elő.
Hasonlóképpen igen bölcs döntést hozott a bizottság és a hat párt akkor, amikor a különböző mentességet, a fizetés nélküli szabadságra való jogot, illetőleg a már újra nem választott polgármestereknek azon lehetőségét, hogy a régi hivatásukba visszatérhessenek, teljességgel a képviselői státusnak megfelelően szabályoztuk. Én úgy érzem, hogy ezen az úton kellett volna továbbhaladnia a különböző tárgyaló bizottságoknak. Sajnos mégsem ez történt.
A kulcskérdés ebben a törvényben – mint már egyszer említettem – az összeférhetetlenség szabályozása. A kérdés az, hogy milyen körben gyakorolható más hivatás a polgármesteri mellett. A szabad demokrata javaslat azt mondja, hogy ez a kör teljességgel azonos legyen a képviselők státusával – én már a múltkor többszörösen megokoltam – azért, mert nem lehetünk szűkkeblűbbek a polgármesterekkel, mint saját magunkkal voltunk. Gondoljunk arra, hogy ha rosszul szabályozzuk a szabályozást, akkor sikeres ügyvédek, orvosok, azon egyházaknak a lelkészei, akiknek az egyházuk szabályai, belső törvényei ezt megengedik, s más hasonló foglalkozást folytató személyek nem lehetnek polgármesterek.
Kívánatos-e, hogy a törvény erejénél fogva eleve megtiltsuk ezt a lehetőséget? Nyilvánvalóan nem kívánatos, hiszen elvárni egy sikeres orvostól, egy sikeres ügyvédtől, hogy annak a reményében, hogy ő két évig, három évig, négy évig polgármester legyen, adja fel a hivatását – egy ilyen bizonytalan politikai helyzetben aligha lehet. Éppen ezért én újólag kérném a tisztelt Házat és Önöket, Hölgyeim és Uraim, hogy fontolják meg a szabad demokrata indítványt, amely az összeférhetetlenséget – még egyszer mondom – teljesen úgy szabályozza, ahogy a képviselők, tehát az Önök státusát szabályozzuk, és eszerint polgármester nem lehet köztársági elnök, a Kormány tagja, államtitkár, alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa, az Állami Számvevőszék elnöke, elnökhelyettese és számvevője, az Állami Vagyonügynökség ügyvezetője, bíró, ügyész, államigazgatási szerv dolgozója, köztársasági megbízott, más településen polgármester vagy más önkormányzati testület tagja, továbbá fegyveres erők, rendőrség, rendészeti szervek hivatásos állományú tagja.
Igen hosszú ez a felsorolás, majd fél percet igénybe vett a szűk megszólalási időből. Én úgy érzem, hogy ez messzemenően elegendő. Most az a javaslat, ami még előttünk fekszik – részint a Kormányé, részint a kormánypártoké – a következő pontokon tér el ettől. Először is furcsa módon megtiltja a különböző társasági formák vezetőinek polgármesterré választását. Ez azért is igen aggályos, mert ha figyelmesen elolvassák a törvényt, akkor állami vállalatok vezérigazgatói kaphatnak felmentést, és lehetnek polgármesterek. Gondoljanak bele: egy egyszemélyes kft. igazgatója a törvény szerint teljesen kizárt attól, és teljesen el van zárva attól, hogy polgármester legyen, ugyanakkor mondjuk, egy harmincezer dolgozót foglalkoztató állami vállalat vezérigazgatója felmentés esetén a tisztelt kormánypártok tervezete szerint minden további nélkül lehet polgármester. Ugyanez vonatkozik, tisztelt Kisgazdapárt, a téeszek elnökeire is, ugyanakkor a magánszféra kft.-inek, rt.-inek a vezetői – hangsúlyozom – nem lehetnek polgármesterek.
A másik ilyen elem, hogy a polgármester, megválasztása után nem viselhet párttisztséget. Nyilvánvaló, Magyarországon nagyon-nagyon sok ember van, aki nem szereti a pártokat, és azt szeretné, hogyha közhivatalokban olyan személyek lennének, akiknek semmi közük sincs a pártokhoz. De egy modern társadalomban elvárhatjuk-e egy polgármesterjelölttől, hogy teljesen a pártoktól, a társadalom szervezett erőitől függetlenül legyen polgármester? Aligha várhatjuk el. Gondoljunk bele, nagyon kevés olyan polgármestere lesz ennek az országnak, aki nem pártok jelöltje alapján válik ezen tisztség betöltőjévé. És különösen így lesz ez a nagyobb városokban. Én teljesen kizártnak tartom, hogy nagyobb településen olyan személy legyen polgármester, akit nem támogatnak politikai pártok.
Gondoljuk meg, elvárni egy pártjelölttől, hogy a siker után megtagadja saját pártját, mondjuk a Demokrata Fórum lakitelki alapítójától elvárni azt, hogy a választási sikere után adja fel a tisztségeit pártjában, azt hiszem – ezt nyugodtam állíthatom –, hogy ez farizeus elvárás. Nem várják el ezt általában sehol a világon a különböző párttisztségek betöltőitől. Gondoljanak arra, hogy az Önök testvérpártja adja Franciaországban Párizs polgármesterét, aki a pártnak az elnöke, minden további nélkül betöltheti a polgármesteri tisztséget.
Hogyha Önök igazán következetesen lennének, akkor ezt elvárnák a miniszterelnöktől, elvárnák a miniszterektől is, hiszen hasonló közjogi tisztség betöltésére vállalkoztak. Ennek az abszurditása itt kiváltképpen világos.
Nem kívánatos tehát megítélésem szerint egy ilyen típusú elvárás, hogy a győztes tagadja meg pártját. Én úgy érzem – mégegyszer összegezve –, hogy alkalmazzunk határozott összeférhetetlenséget, de ezeket pontosan szabályozzuk, és ez ne legyen tágabb, mint a képviselők jogállásánál alkalmazott. Az a megoldás – amit a kormánypártok javasoltak, ami már némileg jobb, mint a Kormány előterjesztése –, hogy meghatározott esetekben lehessen felmentést adni, nagy gondokhoz vezethet. El tudják Önök képzelni, hogy egy tisztességes főorvos, aki szeretné gyakorolni a hivatását, elindul a választásokon, amikor nem bizonyos abban, hogy ezután is gyakorol-hatja?
Neki előre kell tudnia. Már tegnap tudnia kellett volna a jelöltnek, hogy összeférhetetlen lesz vagy sem. Nem lehet arra várni, hogy majd a választások után egy szerv felmentést ad vagy sem! Ez rendkívüli gondokhoz vezethet. Elképzelhető, hogy egy nagyszerű jelölt polgármesterré válik, és két hét után vissza kell adnia a mebízatását, mert a hivatásától nem szeretne megválni. Éppen ezért ezt előre tisztázni kell, nem utólagos felmentéshez kell kötni. Előre, világosan és nagyon határozottan meg kell mondani, meg kell húzni azt a kört, amely összeférhető vagy összeférhetetlen a polgármesteri tisztséggel.
Eszerint kellene szabályozni – Mécs Imre javaslatának megfelelően – a szellemi tevékenységet végzők körét is. Ezért javasolnám, hogy ha esetleg mégis a kormánypárti javaslat érvényesülne, akkor ennek a megfogalmazása úgy szóljon, hogy "A tudományos, oktatói, művészeti vagy jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével egyéb kereső foglalkozást a képviselőtestület, megyei közgyűlés hozzájárulásával folytathat a polgármester." Tehát pontosabban kellene ezt a kört szabályozni.
Összegezve én azt kérném, mindenki újólag fontolja meg ezt a dolgot, gondoljon arra, szabad-e szigorúbb mércét alkalmazni másokkal szemben, mint amilyet magunkkal szemben alkalmaztunk.
A másik dolog a polgármester és a képviselő összeférhetetlensége. Én úgy érzem, erről a kérdésről már döntött ez a Ház, nem kívánatos, hogy újólag döntsön. A polgármesterjelöltek abban a hitben vállalkoznak egy választási kampány során, hogy az Országgyűlés nem fogja megváltoztatni augusztus elején hozott döntését. Sok-sok más ok mellett – nemzetközi példákra is hivatkozhatnék – talán ez az egyik legfontosabb, hogy ne legyen a képviselői státus és a polgármesteri státus összeférhetetlen.
Más gondjai is vannak ennek a törvénynek, sajnos, az összeférhetetlenségen kívül. Erről ebben a házban eddig kevés szó esett, ezért vállalkoznék rá, hogy beszéljek róla.
A bizottságban mindenki előtt teljesen világos volt, a törvénytervezet súlyosan elhibázott abban a tekintetben, hogy a munkaviszony szabályait akarja a létező legszigorúbban és -merevebben alkalmazni a polgármesterekre. A bizottságban teljes egyetértés volt, hogy ezt mereven nem lehet alkalmazni, ugyanakkor a konkrét szabályokban – ha elfogadjuk ezt a tervezetet – mégis ezt tesszük. Én úgy érzem, a magyar munkajog szabályozása ma rendkívül elavult, de egy bizonyos: a kétkezi dolgozókra, egy hatalmas gyárban dolgozó, egy hatalmas gépezet apró kis csavarjaként dolgozó fizikai munkásokra vonatkozó szabályokat alkalmaz a magyar munkajog. Ezeket a szabályokat nem lehet olyan tisztségre alkalmazni, mint a polgármestereké, amely alapvetően politikai státus.
A tervezet – szerintem a munkajogban is hibás – fegyelmi eljárása kiváltképpen ilyen. Gondoljanak abba bele, hogy Budapest polgármestere esetleg hoz egy olyan döntést, aminek alapján rossz helyen épül egy lakótelep, rossz irányú lesz a metró vonalvezetése, vagy hasonló történik. E tervezet szerint el lehet tőle venni talán a szénjárandóságát, csökkenteni lehet 500 forinttal a fizetését, és hasonló szankcióknak lehet alávetni. Uraim, ha Önök ezt jónak látják, akkor rövidesen ugyanilyen szabályokat kellene alkalmaznunk az itt helyet foglaló Kormánnyal szemben is. És ha, teszem azt, fölvetődik – és szerintem fölvetődött –, hogy a mezőgazdasági miniszter, a földművelésügyi miniszter nem terjesztette be időben az új földtörvény tervezetét – márpedig nem terjesztette be –, akkor megteheti az ellenzék, hogy javasolja: szankcióként, mondjuk a gépkocsihasználatát korlátozzuk? (Taps a bal oldalon.)
A szilárd véleményem, hogy nem lehet a munkajog szabályait politikai tisztségekre alkalmazni. A polgármester felelőssége csak politikai lehet, és nem munkajogi természetű. Ugyanúgy, ahogy a miniszterek felelőssége sem munkajogi természetű.
Éppen ezért a szabad demokraták erre a felelősségre és az anyagi felelősségre vonatkozó szabályok teljes elhagyását javasolják, s ehelyett egy politikai felelősségi alakzat beépítésére tesznek indítványt, ugyanolyanra, mint amilyet a Kormánnyal szemben alkalmazhat az Országgyűlés. Megvonhatja ugyanis a bizalmat a tízezernél nagyobb településeken – azokon, ahol ő maga választotta a polgármestert – a megfelelő, lényegében a Kormánnyal kapcsolatos bizalmatlansági indítványnak megfelelő eljárási szabályok szerint a polgármestertől. Egy részről ez egy felelősségi alakzat, másrészt pedig a politikai erőviszonyok megváltozása esetén válhat szükségessé egy ilyen intézmény létesítése. Gondoljanak arra, hogy Budapestet vagy bármelyik nagyvárosunkat csak egy kiskoalíciós vagy nagykoalíciós – de koalíciós – felállás alapján lehet kormányozni. Ezen az alapon megválasztanak egy polgármestert, eltelik két év, szétválik ez a koalíció, mégis, a jelenlegi szabályok szerint a polgármester a helyén marad. Előállhat olyan helyzet, hogy a polgármester nap mint nap ütközni fog a saját testületével, egyetlen előterjesztését sem fogják elfogadni, naponta fognak ellene fegyelmi eljárást kezdeményezni és végrehajtani. Erre mód van, a tervezet szerint lehet szekálni a polgármestert, lehet csökkenteni a fizetését is 500 forinttal, de politikai okok miatt megválni tőle lehetetlen. Bizonyosan állítható, lesz négy év alatt olyan település, ahol időközben megváltoznak a politikai feltételek, a politikai koalíció. Ezt csak egy módon lehet érvényesíteni: ha módot adunk rá, hogy bizalmatlansági indítvánnyal és mindenféle felelősségi elem nélkül, a polgármester leváltásával és egy másik polgármester megválasztásával történjék.
A másik dolog, amiről szólni kell, a fizetések kérdése. Azt hiszem, világos a megoldás: egy egységes bértáblázatra volna szükség ebben az országban, egy olyan bértáblázatra, ahol nincsen jutalmazás a közszolgálatban, nincsen béremelés, mert a tervezet azt is tartalmazza, ha jól dolgozik a polgármester, lehet neki adni 200 forint béremelést, ha rosszul, akkor el lehet tőle venni 200 forintot. Ez a közszolgálatban sehol sincsen a világon, nálunk sem volt. Alapvetően nyilvánvaló, hogy egy ilyen típusú rendelkezésre volna szükség. Most azonnal talán mégsem lehet végrehajtani, de az sem helyes, hogy ilyen hatalmas területen belül mozoghat a fizetés megállapítása, harmintól nyolcvan százalékig. Ezért a szabad demokraták egy konkrétabb táblázatot javasolnak ebben az ügyben, amit megismerhetnek a 476-os számú módosító indítványunkban.
A legfontosabb pontok ezek, a többi módosító indítványunk írásban megtalálható és elolvasható. Még egyszer arra szeretném kérni a tisztelt Házat, mindenki fontolja meg ezeket a döntéseket, hiszen nem is olyan soká meglesz a választás. Nem hiszem, hogy megfontolás nélkül képesek leszünk olyan döntést hozni, amely alapján a leghitelesebb emberek lesznek országunk polgármesterei. Ha megmaradunk a mostani szabályozásnál, akkor szerintem az a veszély fenyeget, hogy a régi tanácselnökök fognak szívesen jelentkezni erre a tisztségre, illetőleg a nyugdíjas emberek. Meggyőződésem, hogy kiváló polgármesterek lehetnek abból a körből, akik már nem dolgoznak, ugyanakkor azt állítani, hogy a 40-50 évesek maradjanak a régi hivatásuknál, ne pályázzanak erre a tisztségre, talán mégsem volna helyes. Engedtessék most meg nekik, hogy pályázhassanak rá, és utána, egy-két év múltán váljék el, hogy melyik hivatásukat fogják vállalni.
Még egyszer azt tudom csak mondani, amit olyan sokszor mondtam már: ne legyünk szűkkeblűbbek másokhoz, mint magunkhoz voltunk. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
