UGRIN EMESE, DR. (KDNP)
UGRIN EMESE, DR. (KDNP)
UGRIN EMESE, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magam részéről néhány gondolatot szeretnék csak elmondani, hozzátenni az elhangzottakhoz.
Varga János 435-ös számon benyújtott módosító indítványát én a magam részéről támogatom, mégpedig azért, mert az országgyűlési képviselőknek és a polgármestereknek a tisztsége – mint ahogyan arra már Füzessy Tibor tegnapi beszédében utalt, – éppen kettős funkciójuk miatt, véleményem szerint, összeférhetetlen. Van egy másik példa is. Engedjék meg, hogy ezt elmondjam.
Tölgyessy Péter már utalt eddig a franciaországi példára. Éppen Franciaországban tapasztaltam azt, hogy amikor az egyik szenátorral beszélgettünk, és arról volt szó, hogy Magyarország demokratikus átalakításában számunkra az önkormányzati rendszer kialakítása alapvető fontosságú, akkor nevetve vála-szolta azt, hogy igen, Franciaországban, amíg nem volt önkormányzati törvény, addig mindenki ezért harcolt, és amióta van, azóta mindenki ellene van. Ennek egyik oka pontosan az, hogy a francia törvények lehetővé teszik, hogy az országgyűlésben, illetve a nemzetgyűlésben szenátorként részt vevő emberek egyben polgármesterek is lehessenek, és így a törvény alkotása, valamint a törvény végrehajtása összefonódik, összekapcsolódik. Ennek eredménye az, hogy az eltelt évtizedekben nagyon sok hatalmi összefonódásra került sor, és ezt úgy a közvélemény, mint az ellenzéki pártok folyamatosan támadják, a választási kampányok, úgy a képviselőválasztások, mint az önkormányzati választások idején e téma körüli harcban nyilvánulnak meg.
Van egy másik nagyon fontos eredménye is ennek az összefonódásnak, ez pedig a bürokrácia megnövekedése, hiszen általában országgyűlési képviselő nálunk is az a szenátor lesz, aki nagyobb városokban, nagyobb központokban dolgozik, és mivel ritkábban van jelen a saját helyén, bizonyos értelemben adminisztratív úton kell a feladatát megoldania. Oly mértékben megnövekedik, főleg a nagyvárosokban a bürokratikus apparátus, hogy a franciák ez ellen folyamatosan lázadnak. Tudjuk azt, hogy a francia közigazgatás talán legdrágább az európai közigazgatási rendszerek között. Úgy érzem, hogy ez anyagilag is fontos szempont.
A másik kérdés, amiről én a módosító indítványt beadtam, az volt, hogy a leendő polgármesterek hasonló elbírálásban részesüljenek, mint az országgyűlési képviselők, ami a munkaviszonyukat illeti. A magam részéről teljes mértékben egyetértek az elmúlt napokban felszólalt képviselőtársaimmal, úgy Kóródi Máriával, mint Szokolay képviselőtársunkkal. Mindnyájan tapasztalatból tudjuk, hogy a polgármester-jelöltetés egyik legnagyobb nehézsége az, hogy – elnézést a kifejezésért – mindenki zsákbamacskát vesz. Zsákbamacskát vesz, hiszen maga sem tudja még pontosan, hogyan tudja működtetni, hogyan tudja megvalósítani az elképzeléseit, és zsákbamacska még a fizetés szempontjából is, hiszen a törvény rendkívül tág teret ad, a harminc és nyolcvan százalékos miniszteri fizetés alapul vétele, azt hiszem, rendkívül széles.
Éppen ezért meg kell adnunk, úgy érzem, ebben a jelenlegi átmeneti helyzetben a leendő polgármesterek számára is azt a lehetőséget, hogy ugyan vállalják talán lelkesen és nagyon nagy elkötelezettséggel ezt a nagyon komoly feladatot, de a lehetőséget meg kell adnunk számukra, hogy ha nem akarnak hivatásos politikusok lenni, akkor a jövőben valóban visszatérhessenek eredeti foglalkozásukhoz. Itt különösen a vidéki kisvárosokban megválasztandó polgármesterek érdekében szeretnék szólni, nem mindenki orvos, ügyvéd, nagyon sok olyan ember van, aki esetleg pedagógus vagy pedig olyan munkahelyen dolgozik, hogy ha elveszíti az állását, a későbbiek folyamán nem lesz elhelyezkedési lehetősége. És talán kicsit humorosan mondhatom: én lelki szemeimmel látom, hogy négy év múlva majd polgármester-családok fognak teherautón vagy ekhós szekéren vándorolni, és munkát keresve költözködni. Nem hiszem, hogy ezt a költözködő intézményt kell majd megteremtenünk.
Sok érv elhangzott, hogy a munkajogi szabályok nem teszik ezt lehetővé. Nem tudom. Az én számomra is és még több képviselőtársunk számára is lehetővé vált – ha a munkáltatónkkal meg tudunk egyezni, ez természetesen mindig kétoldalú – a fizetés nélküli szabadság, erre mód van. Felmerült az az érv is ez ellen a módosító javaslat ellen, hogy akkor négy évig ki fogja betölteni az állásunkat. A munkáltató nyilvánvalóan csak akkor ad fizetés nélküli szabadságot, ha erre az időszakra másokkal el tudja végeztetni ezt a munkát. Erre vannak a szerződéses munkavállalási lehetőségek, és nem hiszem, hogy ezzel növeljük a munkanélküliséget, hanem talán azoknak a fiataloknak, akik most kezdik a pályájukat és nagyon nehéz elhelyezkedniük 3-4 évre esetleg ez a szerződéses munkalehetőség megoldás is lehet, és tisztességes, mert nem kell nekik abban a vidéki városban véglegesen letelepedniük, de mindenképpen átmeneti megoldásként megvalósítható.
Ezzel a törvényjavaslatommal van összefüggésben az a módosító javaslat, amelyet általában senki nem fogadott el, és egyetlen bizottság sem, amikor én az 5. §-hoz a polgármester fizetésének megállapításánál az alakuló ülés helyett egy hónapos intervallumot próbáltam meghatározni.
Engedjék meg, hogy egy nagyon gyakorlati érvvel indokoljam ezt a módosítást. A legtöbb városban és községben közvetve választják meg a polgármestert, az alakuló ülésen a testület. A testület feltehetőleg nem egy, hanem több pártból, több szervezetből fog kikerülni. Meggyőződésem, hogy legyen bármilyen egyeztető tárgyalás és szerződés a választási kampány előtt, ezek a szerződések abban a pillanatban, amikor a jelöltünkről van szó, akkor nem fognak olyan mértékben állni. Nagyon viharos lesz majd ez a választás, hiszen kétharmados többség kell az alakuló ülés alkalmából. Nem lesz könnyű ezt a kétharmados többséget elérni, hogyha belegondolok abba, hogy egy alakuló ülésen kevesen tudjuk azt, hogy milyen…, vagy a testület tagjai sem lesznek pontosan informálva arról, hogy milyen lehetőségeik vannak majd a fizetések meghatározásában, tehát információhiányban szenvednek. És ha hozzátesszük azt, hogy egy viharos vita és választási folyamat zajlik le, őszintén megmondom, nem szeretnék annak a polgármesternek a helyében lenni, akinek a fizetését egy ilyen felfokozott hangulatban akarják majd eldönteni, pontosan azért, mert harminc–nyolcvan százalékos fizetési határokon belül kell meghatározni ezt a fizetést. Mivel arról beszéltünk, hogy ez egy nagyon felelős poszt, és a fizetésnek úgy kell ezt valahogy honorálnia, hogy a polgármester valóban lelkiismeretesen, csak a felvállalt tisztségének megfelelően dolgozzon és mással ne kelljen foglalkoznia, pénz-kereséssel, ne kelljen időt fordítania. Én azt hiszem, hogy eléggé emberséges lenne, ha azt mondanánk, hogy nem az alakuló ülésen hanem a következő ülésen higgadt hangulatban, tárgyilagosan lehetne e kérdésben dönteni.
Talán még annyit a fennmaradt munkaviszony kérdéséről, hogy fel sem merült bennem az a gondolat, és lehet, hogy talán itt félreérthető volt a módosításom, hogy a polgármester polgármestersége mellett eredeti állásában és pénzkereső foglalkozásként feltétlenül vegyen részt, én a fizetés nélküli szabadságot azért írtam oda, hogy a tisztségének a lejárta után legyen módja visszatérni eredeti állásába. Ismétlem, ez elsősorban vidéken nagyon fontos.
A Kormány által benyújtott törvénytervezetnek a munkaviszonnyal kapcsolatos részei rendkívül jók, és nagyon hasznosak egy olyan országban, mint Hollandia vagy Belgium, ahol hivatásos polgármesterekről van szó. Ezek a hivatásos polgármesterek konkrét programmal pályáznak meg egy polgármesteri posztot, itt – azt hiszem, hogy az a világ legtermészetesebb dolga – a polgármester egyértelműen végérvényesen, hivatásosan űzze a szakmáját. Magyarországon jelen pillanatban egy társadalmi munkáról van szó, ami egyáltalán nem lesz könnyű addig, amíg ez az egész rendszer teljesen nem működik, nem tekinthető át, hogy ki mire alkalmas. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
