GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP) Kétségkívül, egy alkotmány módosítása mindig nagy jelentőségű kérdés. Ráadásul az előttünk fekvő törvényjavaslat a Magyar Köztársaság jelenleg hatályos Alkotmánya tekintetében nem kis horderejű módosítást irányoz elő.
Minél régebbi egy nemzet politikai műveltsége, minél erősebb és meggyökerezettebb az alkotmányos szelleme, minél fontosabbak azok az érdekek, amelyeket az Alkotmány véd, annál nagyobb a politikailag érett nemzeteknél az ellenszenv az Alkotmány szellemének és szerkezetének megváltoztatása iránt.
Mi szükség rá tehát, hogy mindezek ellenére a javaslat megszavazásával mégis megváltoztassuk a hatályos alaptörvényt? A jelenleg hatályos Alkotmány nem annak a magyar Alkotmánynak a szerves folytatása, amelyet népünk az elmúlt évszázadokban, nemzedékek hosszú során és nemegyszer súlyos küzdelmek eredményeképpen épített ki.
A jelenleg hatályos Alkotmány módosítása egyrészt az ismert eredete miatt, másrészt, de főleg azért szükséges, mert még mai, többször módosított állapotában sem fejezi ki megfelelően sem az egyes ember, sem pedig az ország valós szükségleteit. Úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy a legmagasabb elv, amelyet e Házban követnünk kell, az az, hogy az emberek, az ország java a döntő, és a valós szükséglet kielégítést igényel.
Az ország népének elemi erővel jelentkező szükségletei, a rendszerváltás mihamarabbi teljessé tétele, országunk egyenjogú tagként való beiktatása a fejlett európai nemzetek közé – mindezek ma és azonnal jelentkező igények, és ezért nem tudunk várni egy új alkotmány megalkotásáig.
Olyan időben élünk, amikor az országban minden tényező és érdek a törvényhozás felé fordul, és annak hatalmától várja az orvoslást, sőt gyakran még olyan kívánságokat is megfogalmazva a törvényhozással szemben, amelyeket semmiféle törvényhozás sem tud teljesíteni. Ezért most kétszeresen veszélyes az, ha a törvényhozás és a Kormány még azokat az intézkedéseket sem teszi meg, amelyeket megtenni kétségtelenül módjában áll.
A Parlament fő hivatása a törvényhozás, egy olyan Parlament azonban, amelyben – mint tudjuk – szinte minden törvényt a képviselők kétharmados többségével kell elfogadni, nem tudja betölteni a hivatását.
Ez a Parlament egy szinte működésképtelen, obstrukciós Parlament lenne, amely nem az országért, hanem öncélúan önmagáért létezne, és vagy meg sem tudná, vagy csak súlyos késéssel tudná meghozni azokat a törvényeket, amelyek meghozatalától Európához való felzárkózásunk vagy leszakadásunk, és népünk jogos várakozásainak a megvalósulása vagy meghiúsulása függ.
A javaslat részleteivel természetesen lehet vitatkozni, ezt a részletes vitában meg is fogjuk tenni, és részben már meg is tettük. Az azonban – úgy gondolom – elvitathatatlan, hogy a javaslat az alkotmányerejű törvények kiiktatásával és a döntéshozatalhoz szükséges szavazatarány differenciálásával az ország legaktuálisabb szükségletét, a működőképes Parlament és a működőképes kormányzás alapfeltételeit teremtette meg.
A módosítási javaslat elfogadását az MDF és az SZDSZ megállapodásától függetlenül szükségesnek tartom. Szükségesnek még akkor is, ha a Kereszténydemokrata Néppárt számára elvben – hangsúlyozom: elvben! – kifogásolható a köztársasági elnök megválasztásának a módja. Meglehet, hogy a két párt között a kormányozhatóság biztosításának nem ez a kompromisszum lett volna az egyetlen útja, ám az bizonyos, hogy minden más megoldás keresése most, amikor versenyt rohanunk az idővel, nemcsak nemzetközi helyzetünket tette volna instabillá, de hatalmas gazdasági gondjainkat orvosló és így a nép közérzetét alapjaiban befolyásoló jogszabályok megalkotását is lehetetlenné tette volna. Úgy gondolom, hogy egy kormányzatnak szükség esetén nemcsak egy, de akár több kompromisszum árán is követnie kell az egyetlen kompromisszum nélküli célt: az általa vezetett ország boldogulását! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
