KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Antall József miniszterelnök úr a kormányprogram megvitatásakor tartott beszédében úgy méltatta a régi, leköszönő kormányzatot, mint olyant, amely hozzájárult az új politikai rendszer előkészítéséhez, elismerve ezzel mindazoknak az érdemeit, akik a régi pártállam lebontásában részt vettek.
A régi állampárt reformerői többek között azért vettek ebben részt, mert megelégelték azt, hogy az országot érintő fontos kérdésekben rendre egy szűk csoport döntött, kizárva a döntésből tagságát, kész helyzet elé állítva a Parlamentet. Ezért lepett meg egy kissé, amikor értesültem az MDF–SZDSZ-paktumról, amely tudomásom szerint a koalíciós partnereken kívül saját parlamenti tagságát is kész helyzet elé állította. (Zaj.)
Az a szándék, hogy a kormányzó párt és a legnagyobb parlamenti létszámmal rendelkező ellenzéki párt az ország kormányozhatóságához feltétlenül szükséges kérdésekben józan kompromisszumokra törekszik, számomra örvendetes. Megítélésem szerint ez találkozik a választópolgárok egyetértésével is.
Amivel nem értek egyet, az az a módszer, ahogy a paktumot megkötötték, a demokrácia szűkítése a Parlamentben, és nem értek egyet a köztársasági elnök választásának ezzel a módjával. Az számomra világos, hogy ez a törvényjavaslat – mint a politikai alku tárgya – jelenleg egyaránt érdeke az MDF-nek és az SZDSZ-nek is, de azt nem tudom elfogadni, hogy ezt úgy tüntessük fel, mint olyant, amely feltétlenül szükséges az ország kormányozhatóságához, és amely találkozik valamennyi választópolgár akaratával.
Bizonyára élénken él még a képviselőtársak emlékezetében Tőkés László püspök úr nemrégiben tett látogatása itt a Parlamentben. A püspök úr többek között és elsősorban a politikai erkölcs fontosságától, a politika becsületéről mondta el gondolatait. Nagy tetszéssel fogadtuk valamennyien. Elfelejtettük volna már az ő tanítását? Mert ha nem, akkor mondjuk ki nyíltan és becsületesen: itt egy politikai alkuról van szó. Egy olyan politikai alkuról, amelyben egyrészt a szabad demokraták lemondtak az ellenzék számára fontos kétharmados törvények egy részéről, cserébe kaptak egy szabad demokrata köztársasági elnököt. (Zaj.) Ez így kimondva korrekt és őszinte!
Meggyőződésem, hogy az igazmondás a politikában is kötelező. Ezért hallgattam kissé ellenérzéssel ma egy hete Tamás Gáspár Miklós képviselőtársunk felszólalását, aki egy kis parlamenti taps érdekében nem tartotta fontosnak, hogy ragaszkodjon az igazsághoz, amikor Király Zoltán képviselő urat úgy nevezte meg, mint aki a Szocialista Párt frakciójához tért vissza. (Zaj és taps.)
Emlékeztetem Önöket, tisztelt képviselőtársak arra, hogy a szabad demokraták a tavalyi őszi népszavazást követően még e kérdésről egészen más véleményen voltak. Néhány kiragadott részlet az akkori nyilatkozatokból.
Pető Iván úr: Az SZDSZ ügyvivője kompromisszumot ajánlott, nevezetesen, véleménye szerint elfogadható lenne, ha a Parlament módosítaná az Alkotmányt annyiban, hogy a köztársasági elnököt a szabad parlamenti választások után, de közvetlenül választhassa meg az ország lakossága – olvastuk akkor a Magyar Hírlapban.
Haraszti Mikós úr: A népszavazást követően kialakult helyzettel kapcsolatos SZDSZ-álláspontot tisztázta Haraszti Miklós ügyvivő az MTI munkatársának adott keddi nyilatkozatában. Elmondta: a Szabad Demokraták Szövetsége elfogadhatónak tartja, hogy a szabad parlamenti választásokat követően az új Országgyűlés módosítsa a köztársasági elnök megválasztásának módját, s az államfőt közvetlenül a nép válassza meg.
Végül Demszky Gábor úr: A népszavazás meggyőzött minket arról, hogy jelentős igény mutatkozik a köztársasági elnök személyének közvetlen megválasztására, amit az első felelős magyar Parlamentnek figyelembe kell vennie. Aligha lehet akadálya, hogy az újonnan, demokratikusan választott Parlament kiírja a közvetlen választást.
Tisztelt Képviselőtársak! A demokratikusan választott Parlament létrejött, tehát eleget tudunk tenni ezeknek a véleményeknek, annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy a szabad demokraták akkor igen bölcsen vonták le a népszavazás tanulságait. Mint jól képzett politikusok tudták és tudják most is világosan, hogy mi a helyzet, csak most éppen más az SZDSZ-nek mint politikai pártnak az érdeke. Azt pedig valamennyien tudjuk, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt kezdettől fogva a közvetlen választás mellett voksolt. Emlékszem még Füzessy Tibor képviselő úr múlt heti felszólalására, aki szó szerint azt mondta, hogy a politikai morált tiszteletben kell tartani. Ezt vallom magam is. Csak nem értem, hogy akkor miért változtatja meg a kereszténydemokrata frakció korábbi álláspontját. Vajon a koalíciós partnerség azt jelenti az általam nagyon tisztelt kereszténydemokraták számára, hogy mindig mindenben elfogadják az MDF akaratát? Lám, a kisgazdák, koalíció ide, koalíció oda, egy jottányit se engednek a földprogramjukból. (Derültség.)
Tisztelt Képviselőtársak! Én dr. Göncz Árpád urat, ideiglenes köztársasági elnökünket korábban csak irodalmi munkásságából ismertem. De megismert életútja, politikai pályafutása alapján természetesnek tartottam, hogy a Parlament nagy többséggel válassza meg ideiglenes köztársasági elnöknek. Tehát kifogásom nem személyének szól. Sőt úgy ítélem meg, hallgatva itt a Parlamentben a megválasztását követő beszédét, televíziós szereplését nézve, olvasva sajtónyilatkozatait, hogy néhány hónapos közszereplés után jelentős esélye volna arra, hogy egy közvetlen választás is megerősítse őt ebben a tisztségében. Gondolom, ez számára sem volna éppen rossz érzés.
Tisztelt Képviselőtársak! Tudomásul kell vennünk, hogy a magyar nép jelentős része nem akarja, hogy a nép feje fölött döntsünk, és közvetlenül maga akarja megválasztani a köztársasági elnököt. (Zaj.) Ha csak egy kicsit is végiggondoljuk az őszi népszavazás adatait, akkor világossá válik. Ugyanis mi volt a helyzet? Az első kérdésre, mely úgy hangzott, hogy csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására, a 4 297 000 választópolgár közül több mint 2 millió nemmel válaszolt. Ők tehát egyértelműen a közvetlen és mielőbbi megválasztás mellett voksoltak. Igennel válaszolt e kérdésre ugyancsak valamivel több mint 2 millió választópolgár.
Őróluk azt tudjuk, hogy a megválasztást csak a parlamenti választások utánra halasztanák, de nem tudjuk, hogy milyen módon kívánnák. Nem ismerjük annak a több mint 3 millió választópolgárnak sem a véleményét, akik nem mentek el szavazni.
Mit tudunk hát biztosan? Tudjuk, hogy több mint 2 millió ellene szavazott, és ezen kívül még nyilván jó néhányan ehhez csatlakoznának. Ezért meggyőződésem, hogy amennyiben itt a Parlament elfogadja ezt az alkotmánymódosító törvényjavaslatot, nagyon gyorsan össze fog gyűlni az a 100 ezer aláírás, ami a népszavazáshoz szükséges.
Tisztelt Parlament! Mindezek alapján én elfogadhatatlannak tartom, hogy parlamenti döntéssel megfosszuk a magyar népet attól, hogy az újjászületett első Magyar Köztársaság elnökét megválaszthassa, és ezért az alkotmánymódosító törvényjavaslatnak ezt a pontját elutasításra ajánlom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)
