KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyetlen témáról szeretnék szólni, az előterjesztett módosító javaslat 3., a hatályos Alkotmány 8. szakaszával kapcsolatos kérdéskörről, az alapvető jogokról és kötelességekről.
Nagyon nehéz ellenállni annak a kísértésnek, hogy a beterjesztett javaslat 3. szakaszának a szövegét is történetiségében próbáljam áttekinteni. A történet azonban oly hosszú és bonyolult, hogy a felszólalásomat lerövidítendő, engedjék meg, hogy egy idézetet használjak. Bár az elmúlt időszakban alkalmam volt tapasztalni, hogy a citátum kiválasztása igen kényes politikai terep, hiszen a szocialista képviselő számára tiltott a biblia, tiltottak az egyházi szerzők, nem ajánlottak a választói levelek, ezért én szeretnék ma biztos terepen maradni, és Tölgyessy Pétert fogom idézni. (Taps.)
Az ellenzéki kerekasztal című portrévázlatok interjúkötetből való az idézet. A parlamenti bizottságok előtt az Igazságügyi Minisztérium vezetői további olyan módosításokat indítványoztak, amelyeket a politikai egyeztető tárgyalások során elmulasztottak megtenni. Így néhol javították az általunk előkészített szöveget, illetve olyan megfogalmazások is bekerültek, amelyeket mi sohasem fogadtunk volna el. Kérdés: melyek voltak ezek? Válasz: például az a megfogalmazás, amely kimondja, hogy az alapjogokat korlátozni lehet, ha az állambiztonság, a közrend, a közbiztonság, a közerkölcs, a közegészségügy szempontjából indokolt.
A történetiségtől eltekintve hadd utaljak arra, hogy az ellenzéki kerekasztal eredeti javaslata, amely most a módosításra ajánlott 8. szakasz második bekezdése, az Szájer József módosító indítványában szerepel, és egyezik az én módosító indítványom első mondatával.
A korlátozás ténye, amelyet Tölgyessy Péter az interjúban nagyon helyesen elutasít, a 34. és a 69. számon beterjesztett módosító indítványokban szerepel, ez az, amelyet Szájer József opponált és amelyhez én is csatlakozni szeretnék, és az az idézet, amely az interjúban megjelenik és amelyet Tölgyessy Péter elutasít, az egy "Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya" címre hallgató poszt-sztálinista tákolmányból való, és ezt a szöveget egyébként a 69-es számú módosító indítvány be is emeli a javaslatok közé, egyetlen különbséggel, hogy a "demokratikus államban" kifejezést is átveszi az idézett nemzetközi egyezségokmányból.
A hatályos Alkotmány a tavalyi őszre nem prejudikálta a demokratikus állam minősítést. Hogy ez a minősítés ma prejudicium-e, azt – azt hiszem – nem ennek a Parlamentnek a genezise fogja eldönteni, hanem a működése.
Miután érvényes módosítás ma előttünk a 69-es számú, én ehhez szeretnék kapcsolódni, bár tudom, hogy az illetékes parlamenti bizottság eközben már állást foglalt. A parlamenti bizottság által javasolt szöveghez majd a részletes vita során kívánok szólni.
Úgy gondolom, hogy az általam kifejteni kívánt témában az alkotmánymódosításnak két kérdésre kell választ adnia. Az egyik az, hogy melyek az alapvető jogok. Tölgyessy Péter felszólalásában utalt arra, hogy a nem pontos – hát én szakszerűtlenül talán mondhatom azt, hogy maszatos – alkotmányszöveg a jogalkalmazás során bizonytalanságot teremthet.
Úgy gondolom, hogy arra a kérdésre, hogy melyek az alapvető jogok és kötelességek, a mindenkori Alkotmány ad választ. Az az alapvető jog és kötelesség, amely az Alkotmány 12. fejezetében taxatív felsorolásban benne van. Én nem állítom, hogy ez a 12. fejezet hibátlan és teljes. Átabotában készült, és meg vagyok arról győződve, hogy egy új Alkotmány valószínűleg más helyen, más szöveggel, teljesebben fogja az alapvető jogokat és kötelességeket felsorolni. De addig, amíg ez a hatályos alkotmányszöveg van érvényben, addig a 12. fejezetet kell iránymutatónak tekinteni. És hadd emlékeztessem – nem képviselőtársaimat, mert ők tudják, de esetleg – a televízió és a rádió hallgatóit arra, hogy nem akármilyen jogokról és kötelességekről van szó ebben a 12. fejezetben. Most én csak példálódzó felszólással élek: a szólás, a sajtó, a gyülekezés, a szakszervezeti szervezkedés, a lelkiismeret, a vallás szabadságáról és jónéhány olyan kulturális és gazdasági jogról, amelyet a nemzetközi egyezségokmányok rögzítenek.
A másik kérdés az, hogy mit lehet és mit kell szabályozni Alkotmányon kívül. Meggyőződésem – és hadd utaljak megint Tölgyessy Péterre, aki ezt többször kifejtette a háromoldalú tárgyalásokon –, hogy az alapvető jogok tartalma adott, ezek olyan jogok, amelyeknek érvényesülését az államnak biztosítania sem kell, hiszen senki által meg nem kérdőjelezhetők. Ebből következően nem a törvények mondják meg, hogy ezeknek az emberi jogoknak mi a tartalma, ezek az emberi jogok az embert születésénél fogva megilletik.
Ugyanakkor nem vitás, hogy a törvények érvényesítéséhez bizonyos garanciális elvek is kellenek. Éppen ezért a nemzetközi gyakorlatban elfogadott, és az előidézett nemzetközi egyezségokmány is tartalmazza, hogy az alapvető emberi jogok gyakorlása szabályozható és szabályozandó. Ebben az esetben a gyakorlás szabályozása természetesen nem feltétlenül korlátozást jelent, hiszen a gyakorlás szabályozása éppen az érvényesítés feltételeit adhatja meg.
Azok számára a képviselőtársaim számára, akiknek nem szelektív az emlékezetük, hadd utaljak a sztrájktörvény emlékezetes vitájára, hiszen éppen a sztrájktörvény olyan formában történt elfogadása – ahol egy oldalon álltam ma más szekciókban és frakciókban ülő képviselőtársaimmal – bizonyította azt, hogy egy alapvető jog érvényesítéséhez, ahhoz, hogy a jog valóban működni tudjon, a törvényi szintű szabályozást is segítségül kellett hívni.
Ugyanakkor elfogadhatatlan a módosító indítványoknak az a teljesen pontatlan és relatív fogalmazása, amely egy új szót hoz be, az alapvető jogok lényeges tartalmát – kiemelés tőlem –; a lényeges szóról van szó. Megint a történetiség csapdája ez a lényeges tartalom. Az egész előkészítés során egyetlenegy dokumentumban szerepelt, abban az igazságügyminisztériumi előterjesztésben, amelyre vonatkozóan Tölgyessy Péter az idézett interjúban elítélően nyilatkozott.
Nem vagyok jogász, de azokban a nemzeti alkotmányokban, amelyeknek utána tudtam nézni, egyetlenegy helyen találtam hasonlót, nem ugyanilyet, csak hasonlót, a portugál Alkotmányban. Szeretném hozzátenni, hogy a portugál Alkotmánynak 67 paragrafusa foglalkozik az alapvető jogokkal és kötelességekkel, ez a 67 paragrafus terjedelmében hosszabb, mint a teljes magyar Alkotmány, és éppen ezért ez a 67 paragrafus a garanciája annak, hogy a lényeges tartalom magában az Alkotmányban kerüljön kifejezésre.
Mindebben egyetértek Szájer József képviselőtársammal, és nem szeretném, ha támogatásom számára a magyar és az észak-macaoi hagyományokban ismert titkos jelenséget indítaná be, hogy tudniillik akit egy szocialista párti képviselő megtámogat, azt a többiek bizonyára le fogják szavazni.
A másik kérdés, amelyről röviden szólni szeretnék, a kétharmados szabály. Többen érintették. Írt róla a sajót is. Az alkotmányerejű törvény fogalma – a módosító javaslat szerint – kiesett az elfogadásra javasolt alkotmányszövegből. Meggyőződésem, hogy sem a sajtó, sem a közvélemény nem érzékeli pontosan, hogy miről van szó. Hadd idézzem ezért az egyébként rendkívül szakszerűen író Népszabadság újságíróját, aki a következőket mondja:
"E megállapodás lényeges eleme, hogy megszűnik az alkotmányerejű törvény fogalma, és ehelyett tételesen felsorolják, hogy mely törvények elfogadásához szükséges az ominózus kétharmados többség. Az alkotmányerejű törvény fogalmának a bevezetésére azért volt szükség, mert az átmeneti Alkotmány valóban átmeneti, és az volt a törekvés, hogy az új és teljes Alkotmányt olyan törvények bástyázzák körül, amelyek alkotmányi súllyal rendelkeznek. Végleges Alkotmány nincs, feltehetően egy évig nem is lesz, óriási a törekvés viszont arra, hogy minél gyengébb parlamenti többséggel lehessen a korábban alkotmányerejűnek elfogadott törvényeket megszavazni.
Képviselőtársaim tudják, hogy ez a kétharmad nem az a kétharmad. Az a kétharmad az összes képviselő kétharmada, azaz 257 fő, ez a kétharmad a jelenlevő képviselők kétharmada, ami szélső esetben a képviselők felének plusz egynek a kétharmada. Ez – ha jól emlékszem az általános iskola IV. osztályából – pontosan az összes képviselő egynegyede, tehát a korábbinak a fele. Meggondolandó, hogy az alapvető jogok és kötelességek nem érnek-e annyit, hogy ezt a gyengítést átgondoljuk és felülvizsgáljuk.
Tölgyessy Péter és Baka András egyetértett abban, hogy az ellenzék így megszabadul az indokolatlan felelősségvállalástól. Nem tudom, hogy az-e a felelős ellenzéki magatartás, hogyha a mutatóujjunkat használjuk a politizálásra, és nem a szürkeállományunkat próbáljuk meg mozgósítani. (Nagy zúgás.)
Ugyanakkor a kormányt is megszabadítja valamitől. Megszabadítja a kompromisszumkeresés, a konszenzuskeresés kényszerétől. Bár túlléptem az időmet, engedjék meg, hogy erre vonatkozóan még egy rövid idézetet felolvassak! Alig több mint egy perc. Nagyon kérem, hallgassák meg!
Azt mondja egy neves író, hogy egy olyan pártélet, amely azután szám szerint többséggel uralja és terrorizálja az értelmiséget, a Parlamentnek veszedelme. Ahol egy merev, numerikus többségre bazírozott parlamenti eljárás van folyamatban, ott az alkalmas mindent pótolni, minden fáradságot, diszkuszsziónak, kapacitálásnak a szükségét tönkreteszi, azzal szemben felesleges időpazarlás minden további vitatkozás, hiszen "Roma locuta est". A pártklubban a kormány előadja a maga javaslatát, azt a párt jóváhagyja. De hogyan? Ott is a többség dönt. Akinek nem meggyőződése a törvényjavaslat pártolása, azt mondják, az lépjen ki. Nem fognak kilépni, mert – amint látjuk – ez ritkán történik. A tisztelt kormány behozza azután a javaslatot a képviselőházba. Akkor mindenki tudja, hogy ez a többség határozata. Arra vonatkoznak az imént felolvasott sorok: "Roma locuta est". Felesleges dolog itt minden vitatkozás, hogy egymást kapacitáljuk, mert a kormánypárt eldöntötte, hogy a javaslatot a Ház ma elfogadja. Amint látjuk, komoly vitának a Házban, amint nem volt, a jövőben sincs helye. Sokan megbotránkoznak azon, hogy a mi képviselőházunk miként tanácskozik. Ezen nincs mit megbotránkozni. Az ellenzék igazán heroikus dolgot cselekszik, hogy mégis feláll és beszél olyanoknak, akik már a klubban elhatározták, hogy bármi történjék ebben a Parlamentben, ha az Úristen jön is és hozza ide Jézus Krisztus Urunk érveit, rajtuk az sem fog, mert ők a javaslatot elfogadják. (Derültség.)
Én úgy gondolom. (Nagy zaj. Elnök: Kérem képviselőtársaimat, hallgassuk meg a szónokot!) …Mielőtt valaki megintené a FIDESZ egyik képviselőjét az illetlen szavak használatáért, az idézet nem tőlük való, Szederkényi Nándor mondta el 1903-ban a Parlament november 8-án tartott házszabályi vitájában. Úgy gondolom, hogy okos ember más kárán tanul, de ha okos, akkor saját történelmi múltjának a tanulságait is levonja.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
