PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF)
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF)
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem jogász vagyok, mint nagytiszteletű képviselőtársaim, hanem orvos, ezért nem alkotmányelméleti kérdésekről szólok, hanem a gyakorlatról. Én nem idézek levelekből – és nagyon örülnék, ha soha többet más se tenné ezt –, hiszen minden állítás alátámasztására hozhatunk ilyet, sőt, mivel nemcsak választottak, hanem választók is vagyunk, magunk is írhatunk.
Azt azonban elmondhatom, hogy én nem találkoztam olyan véleménnyel, miszerint most köztársaságielnök-választást kellene tartanunk. Amint az előző népszavazás már bebizonyította, ebben a kérdésben erősen megoszlanak a vélemények. Úgy vélem tehát, ha aláírást kezdünk gyűjteni, legalább ugyanannyit gyűjthetünk mellette, mint ellene. De ha sikerül is az aláírásokat összegyűjteni, akkor mi fog történni? Kiírunk egy népszavazást arról, hogy válasszunk köztársasági elnököt? Ha pedig néhány szavazattal a nép által választott elnökre voksolnak többen, akkor kiírjuk az elnökválasztást? Országos kampány kezdődik, kampánykörúttal, plakátokkal, pártharcokkal. Kiéleződik a helyzet, és ez a parlamenti munkát is befolyásolni fogja. Mint láthattuk, legutóbb ebben a teremben már el is kezdődött a választási kampány. Úgy gondolom, ahhoz, hogy az ország működőképes legyen, a helyhatósági választásokra, az ország gazdasági helyzetére és nem a köztársasági elnök személyére kellene koncentrálnunk. (Taps a jobb oldalon.)
Az én választókörzetemben ilyen értelmű válaszokat kaptam. Lehet természetesen, hogy csak azért, mert én nem pályázom köztársasági elnökségre. (Taps.)
Az új Alkotmány megalkotásakor még lesz időnk véleményt gyűjteni, társadalmi vitát rendezni arról, hogy véglegesen melyik modell szerint menjünk. Nagyon örülnék, ha mindenki számára az ország érdeke lenne az első, és nem járatnók le a népszavazás oly fontos intézményét.
Nagy Attila képviselőtársamhoz szeretnék néhány szót szólni. Azt mondta – ha jól emlékszem –, hogy már nincs olyan párt, amellyel szemben az SZDSZ-nek és az MDF-nek össze kellene fognia. Nem is egy párttal, hanem az ország katasztrofális helyzetével állunk szemben, ezért kellett néhány alapkérdésben megegyezni.
Felhívom továbbá a figyelmét arra, hogy most már ismételten elvitatja a parlamenti demokrácia intézményét. Arra hivatkozik, hogy hányan nem mentek el választani. Én úgy tudom, hogy senki számára nem volt tilos a részvétel.
Orbán Viktor a konstruktív bizalmatlansági indítványról szólva elmondta, hogy miért rossz. Okfejtése azonban nem volt meggyőző. Ő maga hivatkozott arra, hogy ez a megoldás azért jött létre, hogy felelőtlen ellenzéki erők ne verhessék szét a kormányt. Ezért nem értem, hogy egy konstruktív ellenzék miért akarja elutasítani a bizalmatlansági indítvány konstruktív formáját, bár van egy emlékképem arról, hogy a FIDESZ már a Kormány megalakulása előtt, ha formailag nem is, de tartalmilag mindenképpen bizalmatlanságot indítványozott.
Szintén a FIDESZ-től kérdezem, hogy most miért nem értik a két párt egyetértését az alkotmánymódosítás ügyében. A választás első fordulója után Önök minden fórumon a nagykoalíció mellett voltak. Ha akkor elfogadható lett volna az egyetértés, most miért nem elfogadható?
Több képviselőtársunk szájából is elhangzottak olyan hozzászólások, amelyek többpárti diktatúrával riogatták az országot, de amikor a választások után az MDF nem a nagykoalíciót választotta, többet között az erős ellenzék kialakulásának a lehetősége miatt, akkor nagyon sokan nemzeti összefogást hangoztattak. Ideje lenne már tisztába tenni a fogalmainkat. Ha csaknem minden törvény megalkotásához kétharmados többség kell, akkor szerintem három lehetőség van:
1. Az ellenzék a törvények nagy részének a megalkotását megakadályozhatja, vagyis kormányozhatatlan lesz az ország.
2. Az ellenzék, hogy ezt elkerülje, igent mond a kormányzati döntésekre, vagyis felelősséget vállal azokban.
3. Minden törvényjavaslatot hónapokig vitatunk, míg mindenki számára elfogadható megoldás születik – ha létezik egyáltalában ilyen –, tehát a Kormány és a Parlament munkája egyaránt megbénul.
Válasszanak, képviselőtársaim, e lehetőségek mérlegelésével!
Természetesen tudom, mint ahogy Önök is, hogy a felelősség súlya a legnagyobb ellenzéki pártra nehezedik. Gondolják át: ha az alkotmánymódosítást nem fogadnók el, akkor a legnagyobb ellenzéki pártokat egy megegyezés helyett folyamatos egyezkedésre kényszerítenők! Az történnék, amitől most a legtöbben félnek. Azt mondom tehát, hogy a jó módosító indítványokat beépítve, fogadják el az alkotmánymódosítást. Lépjünk tovább, mielőtt az ország gazdasági katasztrófával átlép a fejünk felett!
Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps.)
