SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A köztársasági elnök megválasztásának kérdéséhez kívánok hozzászólni. Az alkotmánymódosítás múlt heti általános vitájában több képviselőtársam, köztük a javaslatot előterjesztő Kutrucz Katalin, amellett Kónya Imre, Tölgyessy Péter és még sorolhatnám, részletesen foglalkoztak azzal a meghatározó szemponttal, hogy az államfőválasztás mikéntje lényegében az alkotmányos közjogi rendszer megválasztásának függvénye.
Megismertük azt az érvelést, hogy az egyes országok közjogi megoldásai nem keverhetők tetszés szerint össze, hogy egy adott ország alkotmányos közjogi berendezkedése egységes rendszert képez, amelyben vannak harmonikusan beilleszthető, vagy beilleszkedő, illetve oda be nem illeszkedő vagy legalábbis ideálisan be nem illeszthető elemek. Ennek kapcsán láthattuk, hogy a magyar alkotmányos közjogi rendszerbe a közvetlen választás módja, legalábbis ideálisan, nem illeszthető be.
Én, ha a múlt héten e tekintetben elhangzott érvelések minden elemével nem is értek egyet, nem kívánok ebben a körben részletekbe bocsátkozni, mert a lényeg, melyet az imént összefoglalásszerűen idéztem, alapjában véve helyes, és talán többé-kevésbé ügydöntő is.
Csupán példaként az előbbiek jobb megvilágítása érdekében, egy országgal kívánok röviden foglalkozni, ez pedig az Egyesült Államok. Az amerikai megoldás tulajdonképpen az államhatalmi ágak legkövetkezetesebb és legtökéletesebb – mondhatni végletes – elválasztásának elvén alapul. Ebből az elvből okszerűen következik a prezidenciális köztársaság megoldása, a nép által választott kongresszus mellett olyan végrehajtó hatalom felállítása, amely ugyancsak nép által választottan, közvetlenül a néptől eredezteti hatalmát. Ennek tökéletes végigvitele viszont azt is eredményezi, hogy az Egyesült Államokban nincsen az európai hagyományos értelemben vett parlamenti felelőssége a kormánynak. Az Egyesült Államok elnöke egyben a miniszterelnöki tisztet is ellátja, az elnöki funkcióban mind az államfői, mind a kormányfői tevékenység is benne foglaltatik. A kormánynak a kongresszussal szemben európai értelemben vett parlamenti felelőssége nem áll fenn, a kormány bizalmi szavazással nem buktatható meg, az elnök nem váltható le, legfeljebb – amire csak elvétve volt példa – vád alá helyezhető.
A magyar Alkotmány nem áll az államhatalmi ágak ilyen végletes szétválasztásának elve, nem áll a prezidenciális rendszer alapján. A magyar Alkotmány, hagyományos közjogi megoldásunkat követve, egész struktúrájában eltér a most példaszerűen említett Egyesült Államok és más hasonló prezidenciális köztársaságok megoldásától, és az 1848-as Alkotmány nyomdokain a miniszteri-parlamenti felelősség talaján áll.
Nem történt még említés arról – és ezért kitérnék rá –, hogy olykor a politikai történelem alakulása eredményezte a prezidenciális elemek megjelenését a parlamentáris köztársaság struktúrájában. Erre kitűnő példa Franciaország, melynél az történt, hogy az eredetileg tisztán parlamentáris rendszerrel bíró ország a parlamentarizmus csődje miatt fordult a prezidenciális rendszer irányába.
Tisztelt Országgyűlés!
A közvetlen választás mellett érvelők elsősorban nem is azt vitatták, hogy a magyar közjogi rendszerbe a közvetlen elnökválasztás megoldása nem illeszkedik harmonikusan, jóllehet ezt különösebb indoklás nélkül többen megkérdőjelezték. A köztársasági elnöknek az Országgyűlés általi választását a múlt heti felszólalók jó része leginkább azon argumentumokkal támadta, hogy nézetük szerint a köztársasági elnök parlamenti választása a népfölség sérelmét, a népjogok megvonását eredményezné, a demokrácia korlátozását jelentené. Ezeket a beszédeket hallva, már-már lelkiismeretfurdalása támadhatott az összes egykori ellenzéki párt képviselőinek, mely pártok oroszlánrészt vállaltak az elmúlt időszakban a rendszerváltozás, a diktaturális rendszer és a pártállam lebontásának folyamatában, illetve a demokratikus rendszerre való áttérésben. Legfeljebb csak az nyugtathatott meg minket, hogy a demokrácia bajnokává, néhány kitapintható egyéni ambíción kívül, annak az állampártnak a kétségtelenül más arcot kereső utódja lépett elő, mely állampárt 40 éven keresztül diktatórikus uralom alatt tartotta ezt az országot, és a magyar nép legnyilvánvalóbb, legalapvetőbb akaratnyilvánítását is elnyomta. (Taps.)
Ezeket a beszédeket hallva, az embernek olyan érzése támad, mintha ez a Parlament nem is az országért, nem a népért lenne, mintha ez a Parlament valamiféle, a tömegek, a választók politikai akaratát elgáncsoló politikai boszorkánykonyha lenne.
Hadd szögezzek le valamit, mielőtt tovább mennék. Ez a Parlament a magyar nép szabad választások útján, a nép által megválasztott Parlamentje, a néptől nyerte a megbízatását, ez a Parlament a magyar nép szuverenitásának letéteményese és hordozója. Ennek a Parlamentnek joga van, ha a közjogi alkotmányos rendszerünk szempontjából a parlamenti elnökválasztás a legmegfelelőbb, akkor joga van az ország államfőjét megválasztani, és akkor is mint a népszuverenitás letéteményese fog eljárni a nép megbízásából. (Taps.)
Szóba került az elmúlt héten az is, hogy az egyes pártok hogyan viszonyultak korábban a köztársasági elnök választásának kérdéséhez. Hadd emlékeztessem a tisztelt Házat, hogy a nemzeti kerekasztal-tárgyalások során egyedül a Kereszténydemokrata Néppárt volt az, mely elvi okokra hivatkozva a közvetlen választást szorgalmazta, de a szeptember 18-ai megállapodás során ez a párt is elfogadta a parlamenti úton történő elnökválasztást.
Hadd emlékeztessem a tisztelt Házat, hogy a szeptember 18-ai megállapodás során valamennyi aláíró, köztük az MSZP jogelődjeként akkor résztvevő MSZMP is végleges rendezésként fogadta el a köztársasági elnök Országgyűlés általi megválasztását, és csak egyszeri, kivételes alkalomként fogadta el a közvetlen elnökválasztást. (Tölgyessy Péter: Úgy van! – Taps.)
Ebben a megoldásban – a közvetett elnökválasztás módjában – tehát valamennyi aláíró párt is egyetértett, sőt a nem aláíró SZDSZ és FIDESZ is, mely pártok más politikai indokokra tekintettel tartózkodtak az aláírástól.
Vizsgáljuk meg a népfölség, a demokrácia elvére hivatkozók érveit érdemben is! Vajon valóban feltétlenül demokratikusabb formula a közvetlen választás a közvetettnél?
Én úgy hiszem, hogy nem feltétlenül. Elvileg nézve, ha egy döntéshozatal általában attól lenne demokratikusabb, hogy abban közvetlen formában minél szélesebb tömegek vesznek részt, akkor ad abszurdum el kell vetnünk a képviseleti demokráciát, és vissza kellene lépnünk az ógörög demokráciák közvetlen szavazásaihoz.
Bár az összehasonlítás anakronisztikus, de ennek a gondolatmenetnek a jegyében fel kell vetnem a kérdést, vajon demokratikusabb volt-e az ókori Athén a huszadik század Nagy-Britanniájánál, Franciaországánál vagy a Német Szövetségi Köztársaságnál pusztán azért, mert az ókori Athénban a nép általi döntéseknek sokkal szélesebb köre volt a közvetlen döntéshozatal folyamatában, mint a huszadik század előbb említett demokráciáiban?
A válasz: nyilvánvalóan nem: Vagy tegyük fel a kérdést közvetlenül az államfőválasztás kérdésére kiélezve. Vajon demokratikusabb-e az Egyesült Államok, vagy Franciaország, vagy Ausztria a Német Szövetségi Köztársaságnál, vagy – mondjuk – Olaszországnál? Nyilvánvalóan nem.
Teljesen egyetértek Hack Péter képviselőtársam múlt heti felszólalásával, melyben kifejtette, hogy a közvetett választás módja ugyanolyan demokratikus, mint a közvetlen. A választás mikéntje nem demokratikusság kérdése.
Magam is úgy vélem, hogy egy döntést nem az tesz demokratikussá, hogy annak közvetlen – hangsúlyozom: közvetlen – meghozatalában szűkebb és tágabb számban vesznek részt, hanem az, hogy a politikai rendszer, a struktúra biztosítsa minden társadalmi erő, a választópolgárok összességének beleszólását, akaratának érvényesülését a döntéshozatal folyamatába. Ez pedig egy jól működő, közvetett választást biztosító demokratikus struktúrában ugyanúgy megvalósulhat, mint egy közvetlen döntéshozatali struktúrában, illetve adott esetben – és ennek az esélye meg is van – jobban érvényesülhet egy jól működő, közvetett döntéshozatali mechanizmusban.
A közvetlen választás hívei azzal érvelnek, hogy a közvetett választás során a parlamenti pártok egyezkedése, kompromisszuma eredményeként jön létre majd a megegyezés az államfő személyében, mely úgymond a nép feje fölött való egyezkedést jelentene és a demokrácia megrövidítését.
Kétségtelen, a parlamenti elnökválasztás a pártok politikai egyezkedésének és kompromisszumának lesz eredménye. De vajon olyan nagy baj-e ez? Azt hiszem, azon érv megalapozatlan, sőt mondhatnám hangulatkeltő jellegét, miszerint ez a nép feje fölött való egyezkedés lenne, már érintettem akkor, amikor hangsúlyoztam, hogy ez a Parlament a nép választása alapján, a nép megbízásából jár el. A kompromisszumot tehát azok az erők fogják kötni, akiket a szabad választásokon tettek a nép, a nemzet akaratának letéteményesévé.
De vajon nem kompromisszum, nem egyezkedés eredménye-e minden döntés, határozat és törvény, melyet ez a Parlament meg fog hozni, és már eddig is meghozott? A törvényhozás egyéb munkájában nem baj, nem kerülendő a kompromisszumok érvényesüése? Csak az elnökválasztásnál? A politika vajon nem a lehetőségek művészete, nem a kompromisszumkeresés és -kötés művészete?
Ha lenne is valami elfogadható abban az aggodalomban, hogy az államfő parlamenti választása túlzott súlyt ad a Parlamentnek és az abban helyet foglaló pártoknak, vajon nem nagyobb figyelmet érdemel-e egy másik aggodalom?
Nevezetesen, ha a közvetlen választás révén olyan államfő kerül a köztársasági elnöki székbe, aki kevésbé tud harmonikusan együttműködni a Parlamentben legitimált politikai erőkkel, az Országgyűléssel. Nem lesz-e nagyobb kára az országnak abból, ha a Parlamenttel szemben az államfő egy ellendolgozó, szembekerülő, a kormányzati zökkenők sorát eredményező pólussá válik?
Vegyünk tekintetbe még egy praktikus jelentőségű szempontot is! Aligha vitás, hogy a nép alkalmas a köztársasági elnök megválasztására. Ezt elvitatni valóban olyan antidemokratikus dolog lenne, amelyet egyetlenegy párt sem tehet magáévá, amelyik a demokrácia alapelveire építi politikáját.
De alkalmas az államfő választására az Országgyűlés is, elvitatni ezt sem igen lehet. Fel lehet tenni még egy kérdést. Kik vannak a legkedvezőbb, legmegalapozottabb döntés meghozatalának helyzetében?
Aligha lehet a válasz kérdéses. Az országgyűlési képviselőknek kell abban a helyzetben lenniük! Bizony nagyon gyatra munkát végezne az a Képviselőház, mely az államfőválasztáshoz szükséges döntések meghozatalakor az ehhez szükséges összes információknak, adatoknak, politikai körülményeknek kevésbé lenne birtokában, mint a választópolgárok széles tömege, ha a döntéshozatali helyzetet illetően hátrányosabb helyzetben lenne a mindennapi gondokkal terhelt állampolgároknál.
Még a politika iránt aktív érdeklődést mutató állampolgárok életét is elsősorban közvetlen gondjaik, munkahelyi, megélhetési problémáik, családi és otthoni teendőik töltik ki alapvetően.
Még hátrányosabb helyzetben vannak azok, akiket a politika csak érintőlegesen vagy egyáltalán nem érdekel. Márpedig a köztársasági elnök megválasztásának kérdése lényeges és nagy súlyú politikai döntés. És ha a döntés meghozatalára van egy testület, mely kedvezőbb döntési helyzetben van, mint a választók széles tömegei, ha van egy ilyen testület, melyet az Alkotmány azért teremtett meg, és a nép szabad választások útján azért választott meg, hogy az ország politikai életét alapvetően meghatározza és irányítsa, akkor ez a testület a munkáját még részben se hárítsa vissza a népre. Különösen akkor ne, ha azzal jelentős százmilliókat takarít meg, melyeket igazán lenne hová fordítani.
Az előbbi érvelésekhez befejezésül vegyük még hozzá történelmi hagyományainkat, melyekről itt egyáltalán beszélni lehet, s ugyancsak a közvetett választás elve mellett szólnak. Nem részletezem, Kossuth Lajostól Tildy Zoltánig bezáróan egyetlen elnök vagy elnöki jellegű államfő választása sem került sorra közvetlen választással, hanem mindig az Országgyűlés vagy a Nemzetgyűlés útján.
Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről a köztársasági elnök megválasztásával kapcsolatos alkotmánymódosítást, mint a hazánk körülményeire legmegfelelőbb, a demokrácia igényeit is teljes mértékben kielégítő, a magyar közjogi hagyományokkal is harmonizálót, elfogadásra ajánlom. (Általános taps.)
Anglia földművelésügyi minisztere és küldöttsége köszöntése
