SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt jelenlévő, érdeklődő Képviselőtársaim! (Derültség a teremben.) Én munkásember vagyok, az esztergagép mellől kerültem ide, a Parlamentbe. Így jogot érzek arra, hogy a munkások véleményét elmondjam itt, ebben a házban, ahol évtizedekig a munkások nevében döntöttek, visszaélve a bizalmukkal.
Ahogy ebben az emberek nagy többsége, úgy a munkásság is változást akart, valóban demokratikus rendszert, olyat, amelyben figyelembe veszik a nép óhaját, ahol a munkásokat nemcsak munkaerőnek, hanem alkotó, cselekvő embernek is tekintik.
Tisztelt Uraim!
A választópolgárok döntöttek. Most már csak rajtunk áll, hogy valóban a nép Parlamentje legyünk. Annak a népnek, amely erejét nem kímélve dolgozik a földeken, a gyárakban, annak a népnek, amely kpes a nehézségeket is elviselni egy közösen kialakított, szent cél érdekében.
Sajnálom, hogy Torgyán képviselő úr nincs jelen. Nagyon nagy figyelemmel hallgattam az ő szócsavarásait és azt az igyekezetét, ahogy a munkások érdekében szólt. De szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy aki a munkásokat emlegeti, attól még nem válik hiteles munkásképviselővé. (Derültség a teremben, taps.)
Nekünk olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek figyelembe veszik a dolgozó embert, a munkások érdekeit is, és csak így válhatunk hitelesekké, így szolgálhatunk rá a nemzet és benne több millió munkavállaló bizalmára.
Tisztelt Ház! Előttünk fekszik az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat. Csak egy szubjektív megjegyzést engedjenek meg! Számomra az ország Alkotmánya azt jelenti, amit egy vallásos ember számára a tízparancsolat. (Helyenként morajlás.)
Tehát én nagyon megfontolandónak tartom, hogy rohammunkában, nem kiérlelten változtassuk, alakítsuk, mindig a politikai étvágynak megfelelően. Bár elismerem azt, hogy a hatályos Alkotmány több pontját szükségszerű valóban demokratikus ország törvényévé formálni.
Konkrétan a módosító javaslat 7. §-ához kívánok észrevételt tenni, annak is a 2. pontjához, ami módosítaná az érvényben lévő Alkotmány 12. §-ának 2. pontját, amelyik kimondja: "Az állam elismeri a termelői önigazgatást és az önkormányzat tulajdonának létrejöttét és működését."
Zárójelben kívánom megjegyezni, hogy tudomásom szerint ez a pont az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokon megkötött kompromisszumként, Tölgyessy Péter megfogalmazásában került be az Alkotmányba.
Tisztelt Képviselőtársak!
A fent idézett paragrafus az alkotmányos alapja az 1956-os munkástanácsok újjászületésének. A munkástanácsok Parlamentje 1956. október 31-én 9 pontban foglalta össze a munkástanácsok jogainak és működésének alapelveit, amelyek világosan mutatták, miként kívánja ez a mozgalom kivenni a hatalmat a kommunista párthoz tartozó főnökök és bürokraták kezéből, és hogyan kívánta, akarta azt maguknak a munkásoknak a kezébe helyezni.
Az első két pont egyértelműen leszögezte: az üzem a munkásoké. A munkások az államnak a gyár termelése után adót és az üzemi nyereségből megállapított részesedést fizetnek. Másodszor: A vállalat legfőbb irányító szerve a dolgozók által demokratikusan megválasztott munkástanács.
Milyen szerény, mondhatni visszafogott ehhez képest a munkástanácsok ez évi, 1990. évi Parlamentje által létrehozott országos szövetségnek az alapszabályzata, amely szerint fő cél a vállalati dolgozók tulajdonának a megteremtése, legalábbis résztulajdonként, távlatilag elsőbbségi tulajdonként.
Olyan program ez, amely a társadalmunkban ma széles körű egyetértésre számíthat. Éppen ezért számomra meglepő volt Kutrucz Katalin érvelése, amellyel indokolni kívánta az idézett szöveg módosítását.
Tessék megmondani nekem, miből vásároljon a munkás részvényeket, talán a munkanélküli segélyből vagy a rohamosan növekvő infláció mellett egyre értéktelenebbé váló munkabérből?
Még egy megjegyzést. A Magyar Demokrata Fórum első országos ülésén elfogadott programjából szeretnék idézni. A "A Magyar Demokrata Fórum híve a valódi szövetkezés, az önkéntességen alapuló demokratikus szövetkezeti mozgalomnak, híve a dolgozók, a parasztok tulajdonosi szerepét és felelősségét erősítő munkástanácsoknak, ipartestületeknek, gazdaköröknek."
Igen Tisztelt Kormányzó Párt!
Én nagyon tudom, hogy egy pártprogram az nem egy úri becsületszó. Tapasztaltuk ezt a 40 év alatt.
(Derültség a teremben és taps.)
De sajnos úgy látszik, folytatódik a gyakorlat. A dolgozói tulajdon ellenzői gyakran hivatkoznak a jugoszláv példára.
Uraim!
A jugoszláv önigazgatás a valóságban az állami tulajdon decentralizálása. Lényegében a menedzseri bürokrácia tulajdonosi jogai érvényesültek és érvényesülnek. A valódi termelői önigazgatás azonban a dolgozók tulajdonosi jogainak megvalósítását jelenti. Azt, hogy a dolgozók tanácsa dönt a vállalat minden lényeges kérdéséről, s ami ezzel logikusan együtt jár, a dolgozó kollektíva viseli a döntések pozitív és negatív hatásait.
A jelen privatizációs folyamatban a munkástanács a menedzser bürokráciával és az állambürokráciával szemben a dolgozók tulajdonosi érdekeit képviseli. A munkástanács a dolgozói kollektíva által titkosan megválasztott szerv, participációs és tulajdonosi funkciókat lát el. Véleményem szerint a kormányprogramban szereplő szociális piacgazdaság egy olyan vegyes gazdaság, amely a magán- és az állami tulajdon mellett közösségi munkástulajdont is feltételez.
A termelői önigazgatási tulajdon lehet részvényes forma, ami nem áll ellentétben a munkástanács-tulajdonlással, de úgy vélem, hogy demokratikus alkotmány a termelői önigazgatás lehetőségét nem zárhatja ki. Munkásellenes alkotmány lenne az olyan alkotmány, amely az állami tulajdon privatizálásából éppen a dolgozók kollektíváját akarná kizárni. Nagyon kérem a tisztelt Parlamentet, ne gátolja meg, hanem mondja ki a dolgozói tulajdonlás különböző formáinak gyakorlati lehetőségeit.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi, munkások, úgy látjuk, hogy a dolgozói kollektíva jobban érdekelt a hosszú távú gondolkodásban, a vállalat fejlesztésében, mint az igazgató. Mert az igazgatók jönnek, mennek, mi munkások maradunk. Ha lesz egyáltalán munkánk. De hogy munkánk legyen, annak mégiscsak az a legjobb biztosítéka, ha nekünk magunknak is vannak tulajdonosi és döntési jogaink, ha megvalósul a dolgozói tulajdonlás.
Véleményünk szerint még a nagyarányú munkanélküliséget is el tudjuk kerülni, ha mi magunk döntünk a gyárak hatékony működtetése felől.
Ha jogosan követeli a paraszt az ősi jussát, akkor mi is jogot formálhatunk arra, hogy az államdiktatúra által elidegenített társadalmi tulajdonból a saját történelmi jussunkat megkapjuk.
Ne feledjék, az állami tulajdonban a mi négy évtizedes munkánk testesül meg, amely fölött a rendelkezést nem óhajtjuk ismét másoknak átengedni. Ehhez pedig egy biztosítékunk lehet, a munkástanácsok és a velük szövetséges szakszervezetek. Történelmi esélyt szalaszthatunk el, ha most meggátoljuk a gazdasági demokrácia kiszélesedését, kifejlődését.
Ezért nagyon kérem még egyszer Önöket, jól fontolják meg, s mérlegeljék, szabad-e kihagyni az Alkotmányból a termelői önigazgatások létrejöttének az elismerését.
Köszönöm a figyelmüket.
(A taps csak az MSZP oldalán általános.)
