ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor szólásra jelentkeztem, két kérdésre gondoltam. Az egyik a nemzetiségi kérdés alkotmányos rendezése, a másik pedig a magyar zászló és címer alkotmányos szabályozása. Ha jól értelmezem a Házszabályokat, ezeknek részletes kifejtése a részletes vitába tartozik. Ennek ellenére nagyon röviden szeretnék a két kérdésről néhány szót ejteni.
Amikor az igen nagyszámú, védelmet igénylő magyar, határon kívül élő testvéreink ügyében utaztam, és találkoztam tavaly a Csemadok képviselőivel, akkor jellemző módon ennek a szervezetnek az egyik képviselője azt a kérdést tette fel nekem, amikor a csehszlovákiai magyarok sorsáról érdeklődtem, hogyan áll nálunk a magyarországi szlovákok helyzete. Nagyon nehéz feladat előtt álltam, amikor erről részletesen kellett volna beszélnem, és azzal hárítottam el, hogy az eltérő történelmi, földrajzi, demográfiai körülményekre hivatkoztam.
Tudomásom szerint Baka András képviselőtársam egy alkotmánymódosítási javaslatot terjeszt elő az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság nevében, és ez a javaslat választ fog adni Jakab Róbertné aggályaira, vagy legalábbis remélem, hogy ez megtörténik.
Álláspontom szerint a magyarországi kisebbségek helyzete teljesen elválasztandó és különböző kérdés a határainkon túl élő magyarság ügyétől. Olyan értelemben mondom ezt, hogy nem lehet alku tárgya és nem lehet kölcsönös feltételek szabásának alapja az, hogy Magyarországon X számú kisebbséget a magyar állam milyen jogokkal ruház fel, milyen jogokat nyújt nekik. Ezek a jogok a magyarországi kisebbségeknek – álláspontom szerint – azért járnak, mert a nemzetközi jog és az emberiesség, amelyek nem nemzetközi megállapodásokból adódnak, nem abból adódnak, hogy egyes államok engedik vagy nem engedik, kötnek-e vagy nem kötnek ilyen megállapodásokat, hanem a természetjogból, az ember veleszületett erkölcsi adottságaiból adódik az, hogy köteles megadni embertársainak az egyenjogúsághoz szükséges valamennyi feltételt.
Ennek megfelelően Magyarországon egyrészt meg kell adni a megfelelő képviseletet véleményem szerint, akár olyan módon, hogy intézmények, nemzetiségi szövetségek küldjenek képviselőket. Ez a korporációs elv bizonyos érvényesítése. Meg kell tennünk annak ellenére, hogy Nyugat-Európa számos országában nem ismerik ezt az intézményt: olyan nagy jogvédő államokban, mint Nagy-Britanniában vagy Franciaországban nem tudok róla, hogy korporatív képviseletet biztosítanának. Mégsem ellenzem ezt.
Meg kell adni másrészt, hogy olyan országgyűlési biztos legyen itt a körünkben, aki minden jogsértésre fel tudja hívni a figyelmet. Azt, hogy ez az országgyűlési biztos milyen nemzetiségű legyen, a nemzetiségeknek kell eldönteniük. Kétségtelen, nem kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy magyar nemzetiségű legyen, ha elfogadják, hogy például a legnagyobb – mondjuk a német – nemzetiség tagjai közül kerüljön ki ez a személy. Azt azonban túlzásnak tartanám, ha annyi országgyűlési biztos lenne ebben a teremben – kvázi miniszteri jogokkal –, ahány nemzetiség Magyarországon él.
Ezt a gondolatot azzal fejezem be, hogy a fentiek jegyében teljesen elfogadhatatlan az az érvelés, amit például a román állam elnökének szájából hallottunk: olyan jogokat biztosít az erdélyi magyarságnak,amilyen jogokat az itteni románok élveznek majd. Olyan jogok kellenek az erdélyi magyarságnak, amilyenek a nemzetközi jog, a nemzetközi erkölcs és a civilizált nemzetek szokásai szerint kijárnak egy, saját földjén élő kisebbségnek ugyanúgy, mint másnak. Ez nem összehasonlítás és nem viszonosság kérdése. Ezt akkor is meg kell adnunk a kisebbségeknek, hogyha a kisebbségi sorban élő magyarságot teljesen jogfosztottá tennék. Ez a két kérdés szerintem alapjában elválasztandó.
A címer és a zászló ügyében megelégedéssel vettem tudomásul, hogy javaslat született. Ebben a kérdésben a magam részéről szeretnék önálló indítvánnyal élni – egyetértve Kónya Imre javaslatával, azonban attól némileg eltérve. Különös tekintettel arra, hogy egy demokratikus magyar állam, amely 50 éve talán először mondhatja magát szabad, demokratikus választások eredményeként létrejöttnek, nem engedheti meg magának, hogy immár második hónapja címer nélkül legyen. Azt a címert, amely az ötágú vörös csillagot foglalja magában, ez a Kormány – örömmel tapasztalom – nem hajlandó kitenni a feje fölé.
Mindezeket a részletes vitában ki fogom fejteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
