KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Néhány szóval szeretném megindokolni azt a két javaslatot, amely a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége vagyonára, illetve a szakszervezeti tagdíjfizetés módjára vonatkozik. Hadd kezdeném talán az utóbbival. Már ahogy kimondtam ezt a mondatot, helyesbítenem kell magamat, mert itt voltaképpen nem a szakszervezeti tagdíjfizetés módjáról van szó, ebbe nekünk, az Országgyűlésnek nincs beleszólása, ez a szakszervezetnek az ügye.
Voltaképpen arról van szó, hogy az egyesülési szabadság helyreállítását szorgalmazzuk. Azt gondoljuk, hogy az egyesülés szabadságát kell megvédeni egy olyan módszertől, amely tulajdonképpen a pártállam öröksége. Anélkül, hogy most a dolog érdemi vitatásába belemennék, azt hiszem, mindenki tudja, hogy akkor, amikor a szakszervezet iránti bizalom voltaképpen megrendült, és már olyan volt a helyzet, hogy a szakszervezeti tagok elkezdték merni nem fizetni a szakszervezeti tagdíjat, akkor a SZOT annak idején, 1987-ben egy SZOT-határozattal bevezette azt, hogy a tagdíjakat le kell vonni a fizetésekből, és akkor aláírattak mindenkivel egy nyilatkozatot erre nézve, s annak érvénye máig is fennáll, holott a körülmények jelentősen megváltoztak.
Ennek az indítványnak nem az a célja, hogy valamiféle támadást indítson a szakszervezeti mozgalom vagy akárcsak a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége ellen, hanem éppen ellenkezőleg az, hogy esélyegyenlőséget teremtsen, visszaállítsa a szakszervezeti szerveződés szabadságát, hiszen mindenkinek módjában áll természetesen bármely szakszervezethez csatlakozni, sőt arra is mód van, hogy valaki nyilatkozzon, és ha a munkahelye vállalja, akkor tovább folytatható ennek a tagdíjnak a levonása – csak ez ellen az automatizmus ellen kívánunk, kívántam, kívántunk fellépni, amikor a javaslatot megtettük.
A másik javaslat a szakszervezeti vagyonnak az átvilágítására vonatkozik. Itt megint csak nem arról van szó, hogy bárki közülünk, akik a javaslat előkészítésében részt vettek, arra spekulálnának, hogy valami módon elvegyék a szervezetektől általában a vagyont – csak jó volna tiszta képet kapni. Ugyan a népszavazás a Magyar Szocialista Munkáspártnak, jogutódjának a vagyonáról, vagyonelszámoltatásáról szólt, de vannak olyan szervezetek, amelyek a pártállami rendszerben szorosan kapcsolódtak az állampárthoz. Ezek közé tartozott annak idején a szakszervezet is.
Azt hiszem, jelen pillanatban áttekinthetetlen, hogy mi az a vagyon, ami a szakszervezetek tulajdonában van, mi az, ami a kezelésében, mi az, ami állami juttatásként jutott tulajdonukba vagy kezelésükbe, mi az, amit tagdíjakból szereztek be. Most egy munkavállalói érdekvédelmi szerveződésnek az elején vagyunk, és ebben a tekintetben is, tehát vagyoni tekintetben is nyílt helyzetet kell teremteni, és meg kell adni a lehetőséget, hogy esélyegyenlőség alapján jussanak vagyonhoz a különböző és akár különböző néven szereplő szakszervezeti és érdekvédelmi szerveződések, akár szakszervezetnek, akár munkástanácsnak nevezzük őket.
Az Állami Számvevőszék elnöke, akivel beszéltünk, azt mondta, hogy amennyiben az Országgyűléstől erre felhatalmazást, illetve felkérést kap, akkor a Számvevőszék készen áll arra, hogy átvizsgálja a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége kezelésében lévő vagyont, és ehhez az indítványhoz nagyon hasonló az az indítvány, amely az egykori KISZ és utódszervezetei, illetve a Hazafias Népfront és utódszervezetei vagyonáról, vagyonának átvilágításáról szól. Azért hozom ezt itt most szóba, mert elő fog kerülni az erre vonatkozó, ugyancsak Matyi László és általam benyújtott indítvány, és azt hiszem, nincs értelme ott külön indokolni. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
