SZALAY GÁBOR (SZDSZ)

Teljes szövegű keresés

SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csupán emlékeztetni szeretném Önöket indítványom lényegére. Ez az lenne, hogy szeretném kérni, hogy az Országgyűlés szólítsa fel a Kormányt, hogy az egy adott határidőn belül, ami nevezetesen most ezzel a második mai módosítással szeptember 10. lenne, tehát ezen határidőn belül a Kormány terjessze a Parlament elé energiapolitikai koncepcióját.
Önálló indítványom beterjesztésére két ok késztetett: egyrészt az a szűkmarkúság, amivel a kormányprogram, vagy nevezzük pontosan nevén, a kormány-irányelvek az energiapolitikai kérdéskört kezelte. Ez természetesen csak egyike volt azon aránytévesztéseinek, amelyek az irányelvekben előfordultak.
Önálló indítványom beterjesztésének másik oka az a rohamosan, szinte hónapról hónapra növekvő különbség, ami energiaellátási biztonságunk látszólagos megléte és annak tényleges labilitása között feszül. Sajnos, úgy éreztem, hogy az előbb már említett irányelvek megfogalmazói is elsősorban a szakadék fölött egyensúlyozó kötéltáncos ügyességében és szerencséjében bíztak, míg a szakadék mélységét kevéssé vették figyelembe.
Úgy gondolom, hogy egy olyan lényeges dokumentum, mint egy új kormány programja, különösen ha egy rendszerváltást végrehajtó új kormány programjáról van szó, még ha az irányelveknek nevezi is csak magát, összesen két dologról nem kell hogy beszéljen: arról, ami marginális, ami gazdasági, politikai, társadalmi súlyát tekintve jelentéktelen, és arról, ami annyira jól szervezett és olyan rendben lévő, hogy pusztán az említése is már dicsekvésnek tűnhetne. Nos, úgy gondolom, hogy az energia kérdésköre távol áll attól, hogy akár lényegtelennek, akár rendben levőnek lenne nevezhető. Márpedig ha ez így van, akkor különösen meglepő, hogy ez a kormányprogram összesen két mondatot tartott érdemesnek erre a kérdéskörre fordítani.
Ami a magyar szénbányászat katasztrofális helyzetét illeti, arról most nem kívánok – pontosabban nem most kívánok – részletesebben beszélni, holnap a miniszterelnök úrhoz egy interpellációt fogok e tárgyban benyújtani, jelzésként összesen annyit említenék meg, hogy a magyar szénbányászat ez év elejére pénzügyileg tönkrement. Ez év első negyedévében a szénbányák újabb egymilliárd forint mérleg szerinti veszteséget halmoztak fel, és rövid időn belül a szénbányászati vállalatoknak bérfizetési problémákkal kell szembesülniük.
Úgy tűnik, hogy megindult a szénbányászati vállalatok spontán önfelszámolódási folyamata. Márpedig ez ellen tennünk kell valamit, ehhez nem aszszisztálhatunk csendes beletörődéssel.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ami a magyar gazdaság egyoldalú energiafüggéségét illeti, az Önök előtt jól ismert. Ha a Paksi Atomerőmű fűtőelemeinek beszerzését importként könyveljük el, akkor elmondhatjuk, hogy a magyar energiaigények 60 százaléka import, pontosabban szovjet energiahordozó-importból kerül kielégítésre. Sajnos, úgy gondolom, hogy a birodalmi puskaporos hordóhoz minket kötő két erős kötelék közül ez az erősebb és ez a tartósabb. Mert amíg a szovjet csapatok hazánkból történő kivonása vagy a Varsói Szerződés esetleges felmondása elsősorban és lényegileg politikai akarat, elhatározás és szándék kérdése, addig ezen kötelék oldása valamivel többet kíván. Politikai, gazdasági talpraállást. És ez – úgy tűnik számunkra – egy hosszabb folyamat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Jól tudom, hogy az új kormány feladata nem kevés és nem is irigylésre méltó. Azt is jól tudom, hogy ez a Kormány nagyon sok megoldatlan vagy félig megoldott problémát és egy, a jövőjét tekintve hosszú időre elzálogosított országot örökölt az elődeitől. Mégis azt hiszem, hogyha nem akarjuk – márpedig nyilván nem akarjuk –, hogy a gazdaságunk, az energiarendszerünk működési zavaraival egy megrendítő erejű ütést kapjon, akkor a kormányzatnak abba a helyzetbe kell hoznia magát, hogy minél előbb egy, a Parlament által is elfogadott és szentesített távlati energiapolitikai koncepcióval rendelkezzen, hiszen ez az egész gazdaságunkat érinti, és vélhetően sok kompromisszummal és kockázattal lesz kényszerűen terhelve.
Éreznünk kell, hogy az idővel futunk versenyt, márpedig haladékot az időtől nem kapunk, és ezért azt a Kormánynak mi sem adhatunk többet; még akkor sem, ha tudjuk, hogy jelen pillanatban éppen villamosenergia-túltermelési, pontosabban kényszerű termeléskorlátozási problémákkal küszködünk. Ez abszurd helyzet, és reményeink szerint rövid időre szóló. Ezt a rövid időt tekintsük kegyelmi időszaknak, ami számunkra azért adatott, hogy energiapolitikánkat hosszú távra szólóan és megnyugtatóan rendbe tegyük. Éljünk ezzel a kegyelmi időszakkal! Félő ugyanis, ha ez a téma újabb kényszerű halasztást szenvedne, akkor az elkövetkezendő telek során néha fázni fogunk, és villanyunk sem lesz mindig.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végül engedjék meg, hogy egy, talán nem teljesen ideillő mondattal vagy gondolattal zárjam mondanivalómat, akár postscriptumként is értelmezhetik. Nevezetesen arról van szó, hogy ezt az önálló indítványt nem sürgősséggel bocsátottam útjára, de kérem, hogy ebből mindezt ne úgy értelmezzék, mint hogyha ez az indítvány azért kevésbé lenne sürgős, mint sok más igen sürgős indítvány, amelyet eddig megtárgyaltunk; inkább azt érezzék ki, hogy az önmérséklet dicséretes keresztényi erény, ami akár követhető is. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem