BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Szalay Úr! Antall József miniszterelnök engem hatalmazott meg arra, hogy a szénbányászat aktuális gondjairól szóló interpellációra válaszoljak.
A szénbányászat gazdasági-pénzügyi gondjai nem ismeretlenek az új kormányzat előtt. Tudatában vagyunk annak, hogy sürgős intézkedésekre van szükség, ezért a gazdasági kabinet e hónap 14-i – azaz holnaputáni – ülésén napirendjére tűzi az ipari és kereskedelmi miniszter előterjesztésében mind a szénbányászat termelési szerkezetének, szervezeti rendszerének módosításáról, mind pedig az energiahordozó-árrendszer rendezésre váró kérdéseiről szóló anyagok megtárgyalását.
Az előterjesztések szinte valamennyi, a kérdésben fölvetett üggyel foglalkoznak, fölvázolják a szénbányászat helyzetének rendezésére vonatkozó átfogó javaslatot, amelynek lényege a következő:
A hazai szén – bizonyos keretek között – nemzetgazdasági és energiapolitikai okokból más energiahordozóval nem helyettesíthető ésszerűen. Ezért reális megoldásként gazdaságos, önfinanszírozó szénbányászat megteremtése a cél – ami természetesen a jelenlegitől eltérő szervezeti, tulajdonosi struktúrát is jelent.
A jelzett cél elérése több, összefüggő lépést is igényel. Az első – interpellációja is utalt rá – az importhelyettesítés tényleges ráfordításait tükröző hazai termelői szénárrendszer ügye. Itt olyan árrendszerre van szükség, amely objektív alapja lehet a szénbányák, bányavállalatok hatékonysági alapon történő differenciálódásának. Ez a generálisan új árképzési rendszer várhatóan a jövő év legelején léphet életbe. Olyan mértékű áremelés azonban semmiképpen sem képzelhető el, amely eltűntetné a felhalmozódott több tízmilliárdos korábbi terheket, amelyek most agyonnyomják még a perspektívikus bányákat is. Ezért ezeket a bányákat valamilyen módon meg kell szabadítani a terhektől, ami egyfajta felszámolási folyamatban mehet végbe.
A hagyományos módon történő felszámolás, érthető módon, nem tudja figyelembe venni az energetikai, energiapolitikai szempontokat. Ezért mielőbb egy olyan minden szénbánya-vállalatra kiterjedő, úgynevezett pénzügyi felszámolási folyamatra van szükség, amely összehangoltan tudja kezelni ezt a kérdést – megszabadítva az életképes bányákat a korábbi időszak terheitől.
Meg kell oldani a bányabezárás ügyeit, hiszen a bányának a bezárása is igen költséges dolog, nem csupán a kinyitása, ezenkívül a bányakár-ügyeket, a dolgozói járandóságokat, a szénjárandóság kérdését.
E feladat végrehajtását célszerű egy teljes felelősséggel bíró és a szükséges jogkörökkel is felruházott szervezetre bízni. E szervezetre hamarosan konkrét javaslatot teszünk.
Az előzőekben vázoltak, úgy gondolom, világossá teszik, hogy a szénbányászat szerkezeti átalakításában nem a megszüntetés, hanem a gazdaságos termelés a cél. Ennek megfelelően, az elgondolások szerint, az MVMT – a Magyar Villamosművek Tröszt – széntüzelésű erőműparkjának szénigényét a hazai szénbányászat fogja gazdaságosan kielégíteni.
A következő pont. Az előző Kormány által május 1-jére tervezett, de elhalasztott termelői és fogyasztói szénáremelés – amit Ön is említett – ügyében a közeljövőben, azt gondolom, sor kerülhet döntésre. Ez a lépés azonban csak részét képezi a háztartási energiahordozók fogyasztói árváltoztatásának, és így a döntés – elsősorban inflációs hatása miatt – sokoldalú gazdasági és gazdaságpolitikai mérlegelést igényel.
Végül a földalatti pótlék kiegészítése és a bányászlakás-akció támogatási összege ügyében a pénz rendelkezésre áll a vállalatoknál – információim szerint –, az elmúlt évek gyakorlatával szemben azonban, a gazdaság pénzügyi helyzetére való tekintettel, az éves keretösszeg csak havi ütemezésben hívható le. Kérem a képviselő urat és a tisztelt Házat, hogy a válaszomat szíveskedjék elfogadni. (Taps a jobb oldalon.)
