SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt érdemben szólnék hozzá a határozati javaslathoz, engedjenek meg egy megjegyzést, amit úgy gondolom, hogy meg kell tennünk. Ebben az ünnepi és emelkedett pillanatban nem szívesen válunk ünneprontóvá. Mégis történt valami, egy apróság ugyan, de olyasmi, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Ennek két eleme van. Az egyik eleme: Csóti György képviselőtársam előterjesztéséről van szó. Az egyik eleme az az általános szokásjogon alapul, formai kérdés csupán, arra vonatkozik, hogy a bizottságok előterjesztői mennyiben a bizottság álláspontját kell képviseljék, és mennyiben képviselhetik pártjuk álláspontját. Mi úgy véljük, hogy az a helyes, hogy ha a bizottsági előterjesztők pusztán az előterjesztés lényegére, meritumára szorítkoznak, és nem fejtenek ki közvetlen pártálláspontot. Ami pedig tárgyilag illeti Csóti György igen tisztelt képviselőtársam szavait, ahhoz meg kell jegyeznem, - felhasználva ezt a nyilvánosságot, ami most nekünk is rendelkezésre áll, hogy korántsem most változott meg a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontja a kisebbségek védelmét illetően, itt egy 10 éves múltra visszatekintő harcról van szó, amiben mindannyian kivettük részünket. Nem célunk, hogy alábecsüljük azt a jelentős munkát, amit a Fórum kiváló személyiségei e téren kifejtettek, de nagyon nem vesszük jó néven, hogyha kétségbe vonják mindazt, amit a mi jeles képviselőink e téren teljesítettek. Ez azonban kevés lett volna ahhoz, hogy fölszólaljak, és engedjék meg, hogy néhány szóban ténylegesen az előterjesztés tárgyához is hozzászóljak.
Azt hiszem, hogy a kisebbségi bizottság javaslata nem vette kellőképpen figyelembe módosító indítványa azt a tényt, hogy a központi legjelentősebb vonása ennek a javaslatnak az kétoldalú szerződések megkötésére irányul. Ez az, ami miatt mi javasoltuk ezt a határozati javaslatot, s talán ezt kevésbé célszerű gyengíteni. Ezt úgy mondom, hogy a magam részéről elfogadhatónak tartom a regionális szerződések megkötésének szorgalmazását. Tudjuk, hogy vannak ilyenek máshol a világon, nem rossz formák ezek, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy minél több érintett ország van benn egy szerződésben, annál kevésbé kontrollálhatók ezek a szerződések, és annál kevésbé köthetők specifikus, az adott ország igényeinek megfelelő szerződések. Éppen ezért mi azt javasoltuk, hogy kössünk kétoldalú szerződéseket, ahol a két oldal, a két fél között megállapítható, hogy milyen kérdésekben, milyen részletezettség és miféle kontrollok és garanciák épülnek be ebbe a szerződésbe, amelyek valóban biztosíthatják a két ország között a problémák megoldását. Pozitív példákat láthatunk magunk körül. A tisztelt képviselőtársak jól tudják, hogy Ausztria és Olaszország között csaknem 70 éves viszálynak vetett véget az 1976-os Római Egyezmény, amely végül is - legalábbis innen nézve, a mi optikánkból - megnyugtató módon rendezte a két ország közötti feszültségeket, amik alapvetően a Dél-Tirolban élő német kisebbség jogainak csorbítása miatt keletkeztek. Ugyanilyen szerződések máshol is működnek. Az a javaslatunk tehát nem légvár, nem illúzió, azon alapul, ami már máshol működött. Úgy gondoljuk, hogy a siker reményében mi magunk is megkísérelhetjük, és akkor van esélyünk, ha a javaslat alapvetően ezt állítja középpontba. Ezzel együtt minden kiegészítést - beleértve azt is, amely a regionális tervezetek elfogadására ösztönöz -, elfogadhatónak tartok, de szeretném fölhívni a tisztelt képviselőtársak figyelmét, hogy alapvetően az erős, központi eleme ennek a határozati javaslatnak a kétoldalú megállapodásokra vonatkozik. Köszönöm. (Taps.)
