TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Messzemenőleg egyetértünk a Szabad Demokraták Szövetségének azzal az értékelésével, hogy hazánk a mai napon ünnepnapra virradt. Ünnepnapra virradt valóban – nem is akármilyenre: pirosbetűs ünnepre –, mert az a tény, hogy 40 év után végre Magyarországon egy többpártrendszerű szabad választások után olyan kormány terjesztheti elő a programját, amely kormány és programja egy nép akaratát fejezi ki – ez minden magyar ember, de Európa számára is ünnep kell, hogy legyen.
Ha viszont ünnepnapra virradt ez a nap, akkor semmiképpen sem engedhetjük meg, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége erről a boldog napról, ünnepnapról szomorúan távozzék el azért (általános derültség) , mert nem bennünk rejlő ok miatt nem tudták megérteni a kormányprogramnak (nagy derültség) a földtulajdonnal kapcsolatos részét. (Nevetés.)
Miről van ugyanis itt szó valójában? Arról, hogy a kormány felismerte: ennek az országnak nincsenek aranymezői, gyémántmezői sem, ellenben van nagy-nagy adóssága, amelyet ki kell fizetnie. Miután nincs pénze, nincs aranya, nincs gyémántja az országnak, mihez tud hozzányúlni? Ahhoz a kincshez, ami Európában és a világon is egyedülállóan csak Magyarországon van: a jó termőföldekhez és a páratlan tehetségű és szorgalmú parasztságunk munkájához (általános nagy taps) , amely mint több mint ezeréves történelmünk során számos alkalommal, most is képes lesz kivezetni az országot abból a katasztrófahelyzetből, amelybe gazdaságilag belekerült. És ezt a földprogramot bárki vitatja, akkor tudomásul kell vennie azt a tényt, hogy Magyarországon ahhoz, hogy az élet úgy elindulhasson, úgy, ahogy ez a csodálatosan szép kormányprogram tartalmazza (derültség, taps) amely kormányprogram nemcsak Magyarország, hanem Európa bármely országa számára példamutatóan szép és jó lehet, akkor tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy ennek a kormányprogramnak a földtulajdonra vonatkozó része azért mindenekelőtt gazdasági téren racionális, mert hiszen hozzányúl ahhoz a vagyonhoz, amellyel Magyarország rendelkezik. A föld az a terület, ahol a legkisebb beruházással lehet csodálatos eredményeket elérni. És vegyük tekintetbe azt, hogy a magántermelők állítják elő a mezőgazdasági termelésnek igen jelentős százalékát, és ezen a területen olyan fejlődési lehetőség nyílik meg szinte minimális befektetéssel, ami az iparban vagy más területen nem található meg. Ugyanakkor van ennek a földprogramnak egy politikai racionalitása is, mégpedig az, hogy amíg az állami élet egészében a monolitikus államhatalom lebontásával egy többhatalmi struktúrát létesítünk, ezt a többhatalmi struktúrát létre kell hozni a mezőgazdaság területén is. Miért?
A mezőgazdasági vonatkozásban történt az a példátlan dolog, hogy a harmadik évezred küszöbén a szabad magyar parasztságot a termelőszövekezetekbe bekényszerítve és földjeiket elvéve szolgasorba döntötték.
Ebből a szolgasorból éppen a 47-es tulajdoni állapotokhoz való visszanyúlás fogja a parasztságot kiemelni, és azt a despotikus hatalmat, amelyet eddig a tszcs-elnök testesített meg vidéken, (Nagy taps.) most a magyar parasztság között fogja szétosztani. Ez a földprogram tehát amellett, hogy gazdaságilag az országot fel fogja emelni, politikailag pedig a parasztságot fel fogja szabadítani. Ezért tehát ezt a földprogramot nem helyeselni annyit jelent, mint az ország gazdasági felemelkedését, a parasztság felszabadítását ellenezni.
Legyen szabad rámutatnom arra, hogy akkor, amikor a kormányprogram felett dönt a tisztelt Parlament, akkor vegye tekintetbe azt a tényt, hogy tulajdonképpen ennek a kormányprogramnak nincs egyetlen egy olyan területe sem, amely az élet valamilyen vonatkozásában való minél gyorsabb fellendítéséhez ne szolgáltatna egy rendkívül jó receptet. Én azt hiszem, igen tisztelt Parlament, akkor, amikor ez a program összeállításra került, akkor ennek csak egyetlen egy hibáját észlelhetjük, nevezetesen azt, hogy ezt a programot nyilván nem tudjuk egyik napról a másikra megvalósítani, mert ehhez időre van szüksége ennek az országnak. Mégis ilyen körülmények között, ha ennyire jónak tartjuk ezt a programot, miért szólunk?
Azért, igen tisztelt Elnök Úr, azért, igen tisztelt Képviselőtársaim, hogy ennek a rövidített kormányprogramnak egyes olyan részeire rámutassunk, amelyek a mi szempontunkból kiemelkedő fontossággal bírnak. Így mindenekelőtt hivatkozunk arra, hogy az új földtörvény a mi számunkra nem egyszerűen csak sürgősségi kategóriába tartozó törvény. A parasztság rehabilitálása és az új földtörvény megalkotása ezért a kiemelkedően sürgős feladatok közé sorolandó. De legyen szabad rámutatnunk arra is, hogy igen nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a munkásság helyzetével is kiemelkedően foglalkoznia kell a kormánynak. A program ugyan nagyon helyesen rámutat arra, hogy a munkástanácsok engedélyezésével lényegében ebben a vonatkozásban meg kívánja tenni a szükséges lépéseket, de legyen szabad felhívnom a kormány figyelmét arra a körülményre, hogy a munkástanácsok már léteznek, sőt létezik a Központi Munkástanács, és mindinkább jelentkezik egy olyan igény, amely azt igyekszik kifejezni, hogy az új hatalmi osztódásból a munkásosztály kimaradt. Ezért tehát a munkásság ide vonatkozó igényeinek a kielégítése kapcsán fokozott intézkedésekre és soronkívüli intézkedésekre van szükség.
Legyen szabad továbbá rámutatnunk arra, hogy a kormányprogramnak az a része, amely a gazdaságilag elmaradott területek felemelkedésére vonatkozik, a mi számunkra úgy lenne igazán ideálisan jó és helyes, hogy ha az elmaradott térségek erőltetett ütemben történő felfejlesztése érdekében történnének meg a szükséges lépések, mert hiszen elfogadhatatlan a számunkra az, hogy ez az ország csak Budapestből álljon. A vidéknek számos olyan területe van ma hazánk területén, amelyek teljesen elmaradottak infrastrukturális vonatkozásban, munkahelyek nincsenek, szegénység van, az utak porosak, sárosak. Mindenféleképpen fokozott, erőltetett ütemű lépésekre van ahhoz szükség, hogy a vidéknek ezt az elmaradottságát fel lehessen számolni.
Hasonlóképpen kiemeljük a programból azt a részt is, hogy nem tartjuk elegendőnek azt, hogy a legszegényebb néprétegeknek a felemelkedését elodázzuk. Nem lehet ezt a kérdést most már olyan módon kezelni, mint eddig, Magyarországon a kiemelkedően kis jövedelmű és a kiemelkedően magas jövedelmű emberek helyzetének a megoldását napirendre kell tűzni. A kettőt közelíteni kell egymáshoz. Igaz, hogy a kormányprogram, a rövidített kormányprogram erre nézve is tartalmaz utalásokat. De a mi megítélésünk szerint ezt fokozottabb ütemben kell megvalósítani, mert ez Magyarország fejlődésének az elengedhetetlen záloga.
Legyen szabad rámutatnunk arra is, hogy akkor, amikor a kormányprogramról szót ejtünk, akkor kell néhány szót arról is szólnunk, hogy óvjuk a kormányt attól, hogy amikor az államigazgatás átszervezése során ezt a százhúsz napos türelmi időszakot megjelöli, akkor nehogy az államigazgatás átszervezése fennakadásokat okozzon az állami gépezetben. Utalunk itt arra, hogy a minisztériumokban lényegében hetek, sőt hónapok óta alig-alig, vagy egyáltalán nem folyik munka. Hasonlóképpen a tanácsok területén is igen nagy a munkalemaradás. Ha most az államigazgatás átszervezése során egyszerre fog jelentkezni a minisztériumokban lévő állapotoknak a tanácsi szinten lévő állapotokkal való felfokozott megjelenítése, akkor ez igen komoly gondokat jelenthet a kormányprogram megvalósulása szempontjából.
Legyen szabad külön is kiemelnem, hogy nem a kormányprogram hibájaként kívánjuk mi ezt felemlíteni, mert hiszen a kormányprogram ezekre nyilvánvalóan odafigyel, hisz ez magából a rövidített kormányprogramból kitűnik. Arról van szó itt mindössze, hogy akkor, amikor ez a kormány megalakul, amikor ennek a programját elfogadják, akkor a Független Kisgazdapárt abból indul ki, hogy a kormányt, mint az egyik koalíciós partnert, a saját gyerekének tekinti. Saját gyerekét pedig úgy kell útnak indítania, hogy ez a gyerek felnőjön, megizmosodjon, és egy győzelmes felnőtté váljék. (Derültség.) És ehhez az úthoz, amikor elindítja a Független Kisgazdapárt a kormányt, akkor jó tanácsokat kell adnia. És ezek között a jó tanácsok között említi meg a buktatókat, amelyek az álláspontja szerint így kerülhetők el.
Mivel fejezze be tehát a Független Kisgazdapárt frakcióvezetője a felszólalását? Azzal, hogy ehhez a csodálatos kormányprogramhoz kéri Isten áldását, hogy az megvalósulhasson, kéri a magyar nép egészének odaadó segítségét, a Parlamenttől pedig kéri azt, hogy ezt a kormányprogramot hagyja jóvá. – Köszönöm szépen. (Általános nagy taps.)
