HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
HAVAS GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az irányelvek szociálpolitikai elemeihez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Ha összeszedjük és egymás mellé rakjuk a témára vonatkozó elszórt mondatokat, könnyen támadhat az a kedvező benyomásunk, hogy a Kormány hamarosan olyan sűrűszövésű szociális hálót kanyarít alánk, hogy aki ezen is átesik, magára vessen. (Derültség.)
Örömmel üdvözöljük például azt a törekvést, hogy az új szociálpolitika el kíván mozdulni a toldozgató-foltozgató eseti segélyezés túlsúlyától az alanyi jogon járó juttatások és a garantált minimumok felé. Egy modern európai államban a szocialista biztonság meghatározó eleme azonban a szilárd alapokon nyugvó társadalombiztosítási rendszer. A szöveg ugyan említi, hogy a kívánatos út a társadalombiztosítási önkormányzat megteremtése, de ennek várható üteméről semmit sem tudunk meg, és a jogalkotási programban sem szerepel a sürgős feladatok között az ehhez szükséges jogi keretek megteremtése.
Nem derül ki, hogy meg kívánják-e határozni az állampolgári jogon garantált alapellátások körét, hogy lehetővé kívánják-e tenni a magánbiztosítást, vagy ha nem, miért nem?
Nem nyújt fogódzókat a szöveg ahhoz, hogyan képzeli el a leendő kormányzat a létminimum szintje alatt élő egymillió kiemelkedését a szegénységből, hiszen egymástól elkülönítve tárgyalja azokat a válságjelenségeket, amelyek ha nem is teljes átfedéssel, de lényegében ugyanannak a problémakörnek a különböző vetületei. A leszakadókról van szó, akik iskolázatlanok és mindenféle értelemben képzetlenek, többnyire az elmaradott régiók még elmaradottabb településein élnek, és képletesen szólva már most is tizedeli soraikat a munkanélküliség.
Amikor a programvázlat azt állítja, hogy csak a gyerekek, betegek és öregek nem képesek munkát végezni, akkor megfeledkezik róluk, ezek a társadalmi csoportok jelenlegi állapotukban ugyanis nem képesek hatékony munkát végezni, és éppen ezért piaci feltételek között nem is tart igényt munkájukra senki. És vajon betegnek számít-e közülük az, akinél az erre illetékes bizottság 35-50 százalékos munkaképesség-csökkenést állapított meg, de kénytelen tovább dolgozni, ha valamiből meg akar élni? Márpedig az iskolázatlan alsó rétegekben a jövedelem szintje kizárólag a fizikai teljesítőképesség függvénye.
A hagyományos szegénység egyre reménytelenebbül leszakadó csoportjain az átképzés önmagában nem segít, mert nincs mire építeni. Az ő esetükben csak olyan átfogó programok segíthetnek, amelyek megadják az integráló hatású életformaváltás esélyét. Noha a kormányprogram célul tűzi ki a fejletlen térségek hátrányainak csökkenését, nem veszi igazán tekintetbe, hogy a perifériális helyzetű, sorvadó kistelepülések százai váltak szegény-, esetenként cigány-gettóvá, ami a hátrányok elviselhetetlen mértékű halmozódását jelenti.
Ezek a falvak hathatós külső segítség nélkül az önkormányzat-kínálta lehetőségekkel sem tudtak mit kezdeni, gyakorlatilag nincsenek adóbevételeik és nincsenek az önkormányzat megteremtésére képes polgáraik. Ha viszont nem válnak ki a korábban mesterségesen létrehozott falukörzetből, akkor továbbra is vállalniok kell az eddigi alárendelt szerepet.
Torgyán Józsefnek, aki tegnapi hozzászólásában különös hangsúllyal emelt szót a fejletlen régiókért, szeretném figyelmébe ajánlani, hogy azokból a falvakból, kevés kivételtől eltekintve, már réges-rég elmenekültek a 47-es földtulajdonosok és leszármazottaik. A tervezett földprogram megvalósítása tehát csak azt jelentené, hogy az ott élők elé újabb akadályok tornyosulnak, ha netán meg akarnák művelni a pillanatnyilag többnyire parlagon heverő földeket. Eddig a tsz emelt eléjük legyőzhetetlen akadályt, most majd az új kormányprogram, mellesleg tovább csökkentve az esélyét annak, hogy valaha is talpra tudjanak állni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormányprogram hangsúlyosan előtérbe állít egy kívánatosnak tartott családmodellt, és úgy tűnik, minden rendelkezésre álló eszközzel ennek térhódítását szeretné elérni. A szabad demokraták felfogása szerint a szociálpolitikának nem az a feladata, hogy ilyen modelleket dolgozzon ki és népszerűsítsen, hanem hogy segítsen a tőle függetlenül létező változások működőképessé tételében.
Ehhez hozzátehetjük, hogy az alsó társadalmi rétegekben a családszerkezet gyakrabban tér el az átlagtól, és ez mindig is így volt, hiszen a szegény életforma kényszeríti ki. A szegények között több a csonka- vagy töredékcsalád, és gyakoribb a nagycsaládi együttélés is. Felfogásunk szerint akármilyen problémákat vet is ez fel, a szociálpolitikának ilyen esetekben is arra kell törekednie, hogy biztosítsa a családi funkciók minél zavartalanabb működését, és ha be kell avatkozni, mert a gyerekeket valóban súlyos veszély fenyegeti, ez az egész társadalom és állam kudarca! Köszönöm szépen. (Taps.)
