ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kénytelen vagyok három ügyben reagálni az elhangzottakra.
Először is az MDF képviseletében szóló Salamon képviselőtársunknak a következőt kell mondanunk. Nagyon szeretnénk, ha azután, ha kifejtjük egy állásponttal, módosító indítvánnyal kapcsolatos jogi aggályainkat, nem terelné az MDF a vitát elvi, erkölcsi síkra, és ne próbálja úgy beállítani a dolgot, mint hogy, miután jogi aggályokat hangoztattunk az egyházi vagyonok, illetve az egyház valójában vevőkijelölési jogával szemben, ebből az következnék, hogy a FIDESZ-frakció a keresztény értékek érvényesülése ellen van. Ezt az érvelési logikát kikérjük magunknak, köszönjük szépen, ebből nem kérünk! Visszakereshető a jegyzőkönyvből. (Taps a bal oldalon.)
Még egyszer felhívnám a figyelmét ugyanakkor: fontolja meg a jogi aggályunkat a módosító, a 61-es számú módosító indítvánnyal kapcsolatban. Mi nem állítottunk egyetlen egyszer sem azt, hogy ez a módosító indítvány azt mondaná: az egyháznak vissza kell adni bárminemű vagyont - nem ezt mondja ez a szöveg. A szöveg először is prejudikál, de ettől még eltekinthetnénk. Ez a szöveg az egyházat abba a privilegizált helyzetbe hozza, hogy a korábban tőle 47 után elkobzott vagyontárgyakra nézve a kijelölt bizottság csak akkor élhet jogokkal, elidegenítési jogokkal, ha az egyház ehhez hozzájárul. Senki mást, a korábbi, 47 előtti tulajdonosok köréből ez a jog nem ismert el, csak az egyházat, nem értjük az elvi alapját mindennek, ahogy én ezt hozzászólásomban talán nem elég világosan kifejtettem. Ez itt a probléma. Azért kell elvetnünk megítélésem szerint a 61-es számú módosító indítványt, mert nincs elvi alapunk annak elfogadására. Privilegizáljuk vele az egyházat – ez nem egyházellenesség a magunk részéről, hanem jogi következetesség. Ezt még egyszer szeretném leszögezni.
Másodszor: Nagy Ferenc miniszter úr hozzászólásából úgy gondolom, hogy a vita újabb fordulójához érkezett. Egészen eddig azt gondolhattuk, hogy a Kormány kívül van ezen a vitán. De miután a Kormány egyik tagja támogatólag nyilatkozott az indítványokról, ettől a pillanattól kezdve a mi frakciónk az ügyet úgy kezeli, hogy a Kormány a benyújtott indítványokat támogatja, következésképpen minden abból fakadó intézkedésért és annak következményeiért viseli a felelősséget.
Ha ezután a képviselőtársaim el fogják fogadni ezeket az indítványokat, abban az esetben a Kormány felelőssége ugyanúgy megáll ebben, mint a mienk, a Kormány többé nem húzhatja ki magát ez alól a felelősség alól, miután hozzászólt ehhez az egyik minisztere. A magunk részéről így ítéljük meg a jogi helyzetet.
Ezek után szeretném elmondani még egyszer, hogy a magunk részéről nem a leállítás ellen vagyunk. A Fidesz hozzászólásai közül egyik sem arra irányult, hogy leállítsuk az elidegenítést, ezt mi támogatjuk, különösképpen azért, mert egyetértünk a miniszternek azon érvelésével, hogy ez a vagyonátmentés egyik formája. Tehát támogatjuk. Azt furcsának találjuk, hogy a Kormány részéről csak egy hozzászólásra futotta ebben az igen fontos ügyben, és a Kormány egészen eddig a pillanatig még azt sem vállalta, hogy először megnyilatkozzon, és még most sem vállalja azt, hogy legalább összefoglalja a benyújtott indítványokat, az alapjavaslatot és a beérkezett, kormánytöbbségtől jövő módosító indítványokat, és egy tisztességes véleményt mondjon nekünk, képviselőknek ezzel az üggyel kapcsolatban, pedig a Kormány van a legjobban informált helyzetben ebben az ügyben. De még egyszer mondom, úgy gondoljuk, a felelősség ettől kezdve közös, ezt mindenki fontolja meg.
Továbbá és végezetül: meglepetésemnek adok hangot amiatt, hogy most a kormánytöbbség képviselői részéről egyébként a helyzetet valósan leíró megjegyzések érkeznek a hatalomátmentés ügyében, mégis, a miniszterelnök úr beiktatása alkalmával vastaps közepette jelentette ki azt, hogy köszöni az előző kormányzatnak, hogy az országot rendben adta át. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
