DORNBACH ALAJOS, DR. (SZDSZ)
DORNBACH ALAJOS, DR. (SZDSZ)
DORNBACH ALAJOS, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A módosító javaslatok és a fontosabb hozzászólások vagy reflexiót igénylő hozzászólások sorrendjében reagálnék.
Szabó János képviselő úr 55-ös számú módosító indítványa arra irányul, hogy az Országgyűlés ezzel a törvénnyel hatalmazza fel a belügyminisztert, hogy a befejezett tulajdon- és kezelőijog-átruházás ügyeket is vizsgálja felül, s amennyiben törvénysértést lát fennforogni, indítson pert!
Az indítványt a magam részéről teljesen abszurdnak tartom, és nemcsak a magam részéről mint előterjesztő, hanem az önkormányzati bizottság is egyhangúlag elvetette. Én szakmai képtelenségnek tartom ezt az indítványt - bocsánat a minősítésért. A belügyminiszter alá rendelt nyomozó hatóságoknak nem kell felhatalmazást kapniuk, hogy törvénysértéseket feltárjanak, és nincs szükség arra, hogy az Országgyűlés törvényben felhívjon egy hatóságot arra, hogy teljesítse kötelességét!
Akkor minden nap hozhatnánk ilyen törvényeket, ha úgy látjuk, hogy valamelyik hatóság nem áll teljesen feladata magaslatán.
Továbbmegyek. Arra is vonatkozik az indítvány, hogy a belügyminiszter szükség esetén indítson pert. Ehhez módosítani kellene a perrendtartást. A perrendtartás felsorolja, hogy ki milyen szituációban indíthat pert. A Polgári perrendtartás 12. §-a például - emlékezetem szerint - az ügyészséget feljogosítja, hogy bármilyen igény érvényesítésére felléphet és pert indíthat. A törvényesség értelmében tehát az ügyészségnek erre van jogosultsága, a Belügyminisztériumnak erre nincs jogosultsága, a perrendtartás nem biztosít számára felperesi autoritást, de megfelelő apparátusa sincs hozzá. Az más kérdés - nem ide tartozik -, hogy megfelelő apparátusa az ügyészségnek sincs, ezért voltunk kénytelenek társadalmi szervezetek képviseletében semmisségi pereket kezdeményezni.
Álláspontom szerint tehát képtelenség a törvényt visszamenő hatállyal felruházni, bár ez nem is visszamenő hatály lenne. Befejezett ügyek felülvizsgálata célozza az indítványt, de saját célját is rossz eszközökkel kívánja szolgálni. Ezért azt indítványozom a tisztelt Háznak, hogy ezt a módosító indítványt majd vesse el úgy, mint ahogy mind az önkormányzati, mind az alkotmányügyi bizottság elvetette.
A következő módosító indítvány Botos Katalin államtitkárnő indítványa arra vonatkozóan, hogy a törvény hatálya mire vonatkozik. A földtörvény-tervezet a 13 § (4) bekezdésében felsorolja a kivételeket, amelyekre nem terjed ki a törvény hatálya. Azt indítványozom, hogy ezt terjesszük ki a Pénzügyminisztérium zárolt állami vagyont kezelő és hasznosító intézetének a kezelésében lévő ingatlanokra.
Az indítvánnyal magam is egyetértek. Az önkormányzati bizottság egyhangúan elfogadta. Nem tudom, hogy az alkotmányügyi bizottság megtárgyalta-e, de ezzel mindenesetre egyetértünk, hiszen az előterjesztőknek az volt az elképzelése, hogy dupla szabályozás ne történjék. A zárolt állami vagyont kezelő és hasznosító intézet kezelésében lévő ingatlanokra azért terjesztettük ki mégis eredetileg az indítványt, mert az Elnök Úrnál elfekszik egy önálló képviselői indítvány soronkívüliségi kérelemmel, amit megtámogatott a Magyar Demokrata Fórum több mint ötven képviselőjének az aláírása. Ez azt célozta, hogy az ennek az intézménynek a kezelésében lévő ingatlanokra mindenféle forgalmazási és terhelési tilalmat mondjon ki az Országgyűlés. Úgy gondoltuk, hogy az Országgyűlés munkájának az egyszerűsítése céljából helyesebb, ha a globális, minden állami ingatlanra vonatkozó tilalmat erre is kiterjesztjük. Ha azonban a Pénzügyminisztérium vállalja és kezdeményezi, hogy ezzel a Pénzügyminisztériumnak alárendelt intézmény továbbra is rendelkezhessék, akkor mi ezzel egyetértünk, csak hangsúlyozom, hogy itt hiányzik az alkotmányügyi bizottság állásfoglalása.
A következő az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 61-es számú javaslata, amelyet Lukács Tamás képviselő úr terjesztett elő az egyházi ingatlanokkal kapcsolatban. Nem tudunk egyetérteni a javaslattal. Nem illik a törvény szerkezetébe. A törvény azt célozza, hogy az állami ingatlanok forgalmazása kontroll alá kerüljön arra az átmeneti időre, amíg egyrészt az önkormányzati törvény, másrészt a földtulajdonról véglegesen rendelkező új földtörvény hatályba nem lép. Átmeneti rendelkezésről, átmeneti intézkedésről van szó. Sokan használták itt azt a kifejezést, hogy tűzoltó megoldásról van szó. Nem kell ismételnem, amit már sokan elmondtak, hogy itt tulajdonképpen minden nap számít, és a megoldás ellen is meg mellett is szólnak szempontok. Az előterjesztők úgy gondolták, hogy mellette súlyosabb szempontok szólnak, mint ellene.
A Lukács képviselő úr előadásában tolmácsolt módosító indítvány azt kívánja, hogy az egyházak vagy egyházi szervezetek volt tulajdonára a törvényjavaslat szerinti bizottság ne adhasson elidegenítési, terhelési felmentést, csak akkor, ha ehhez a volt tulajdonos vagy jogutódja hozzájárul. Ezzel jogtechnikailag sem tudunk egyetérteni, egyrészt azért nem, mert értelmetlennek tartjuk, másrészt pedig azért nem, mert a törvény által kívánt célon már túlmutat. A törvényjavaslat szerint a kormánynak alárendelt bizottság fogja eldönteni, hogy mire ad felmentést és mire nem.
Elhangzott - nagyon jogosan - az egyik képviselő úr észrevétele. Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság természetesen nem a kormánynak a szerve, de - tudomásunk szerint - a bizottságon belül a megoldás mellett kardoskodóknak a kormánypárt képviselői. Hogy nem bíznak saját kormányukban, azt képtelenségnek érzem, de főként nem likvid kategóriákkal dolgozik ez a módosító indítvány. Nem lehet likviden meghatározni, hogy mi minősül vallási közösségnek, illetve vallási közösség szervezetének. Kérdezem én, hogy ha valamelyik községben vagy városban létrejött legényegylet nevében ott volt, hogy katolikus legényegylet, akkor az vallási szervezet, holott egyáltalában nem volt katolikus. Ha valaminek a nevében benne van a keresztény jelző, akkor az most annak minősül? Hol a határ? Ki fogja eldönteni? Olyan ingoványos területre megyünk, ahol nem likvid kategóriákkal operál a módosító javaslat, márpedig egy törvényi rendelkezésnek egyértelműnek és félreérthetetlennek kell lennie.
Egyébként is csak kivételes esetekről lehet szó. Egy átmeneti, néhány hónapos időszakban a törvényjavaslat szerint felállítandó bizottságoknak, amikor elbírják, engedélyezik vagy nem engedélyezik ingatlanok elidegenítését, módjukban van az elbírálásban érvényesíteni mindazokat a szempontokat, amelyeket Lukács képviselő úr a javaslatban érvényesíteni kíván.
Az a véleményem, hogy ha ilyen módosító indítványoknak helyt adunk, akkor végeláthatatlanul cizellálhatjuk, hogy ez a korlátozás még miféle volt tulajdonosokra, volt jogosultakra terjedjen ki. Itt kell hogy egyetértsek mint előterjesztő Kövér László képviselő úr végletes indítványával, amely majdnem parodizálja a módosító indítványokat, hogy akkor hol a határ, a volt jogos tulajdonosoknak miért egy bizonyos, ráadásul nem világosan meghatározott körére terjesztünk ki valamilyen nehezen azonosítható jogosítványt. Ezért tehát az az előterjesztők álláspontja - hangsúlyozom, nemcsak személyes álláspontom, hanem annak az önkormányzati bizottságnak az egyhangú álláspontja is, amelyben minden párt képviselteti magát -, hogy az eredeti tervezetet fogadja el az Országgyűlés.
Felmerült még bírálat módosító indítvány nélkül Ungár Klára képviselőnő részéről, hogy például a közparkok elidegenítésére ez a törvényjavaslat nem ad megoldást. Ezek továbbra is állami tulajdonban vannak. Ilyen például a Tabán, a Várlejtő. Ezeknek csak kezelője a kerületi tanács. Ezek tehát ugyanúgy a törvény kontrollja alá kerülnek. Azt lehet vitatni, hogy ez-e a legüdvözítőbb megoldás, hogy 19 megyében és a fővárosban állít fel a törvénytervezet szerint majd a kormány bizottságokat.
Nyilvánvaló, hogy a teljes tilalom nem egészséges a gazdasági élet fejlődésére, sőt kifejezetten káros lenne. Abban is egyetért szinte minden hozzászóló, hogy a korlátozás teljes elvetése ugyanúgy káros lenne. Valamilyen kontrollszervet kellene tehát létrehozni, amelyik az átmeneti időben kontrollálja ezeket a folyamatokat. Az az észrevétel tehát nem áll, hogy ezek a közterületek szabad prédává válnak.
Kétségtelen, hogy vannak olyan ingatlanok, amelyekre ennek a korlátozásnak a hatálya nem terjed ki, szakszervezeti vagyonra, volt MSZMP-vagyonra és sorolhatnám tovább. Ha azonban sokat akarunk markolni, akkor semmit sem fogunk, mert akkor hónapokig vitatkozhatunk azon, hogy mire megy ez a megoldás. Ezért az előterjesztők azt indítványozzák, hogy a legrövidebb megoldást válasszuk, a legegyszerűbb megoldást, és azt ne módosítsuk ilyen sokféle módon. (Taps.)
Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsájtásáról
