PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologhoz kívánok hozzászólni - egyik a mostani vita érdemi része. Mielőtt azonban erre rátérnék, szeretnék Torgyán képviselő úr hozzászólására reagálni. Erre módot ad az ügyrend, csak nem kívántam külön fölszólalni. Már többen tettek hasonló észrevételt, de úgy látszik, az ilyenekből sosem elég, ezért először is azt szeretném megjegyezni, hogy a közvéleményre hivatkozni ebben a házban minden pártnak egyformán van joga - legalábbis a választási eredmények arányában. Nem lenne szerencsés, ha a pártok most nagyság szerint fölsorakoznának, és a közvéleményre hivatkoznának újra meg újra. Azért volt választás Magyarországon, hogy világos legyen: a közvélemény a különböző programokról hogyan ítélkezik. (Taps.) A közvélemény - mindannyian tudjuk - megosztott. Véletlenül én is kaptam ma egy levelet. Nem fogok visszaélni a Ház türelmével és nem olvasom föl, csak szeretném jelezni, hogy egy nyugdíjas tsz-tag írta. Számos kérdést intéz hozzám azzal, hogy juttassam el a Kisgazdapárt tisztelt képviselőihez. (Közbeszólás: Miért nem közvetlenül nekünk írt? Talán nem a Kisgazdapártra szavazott, talán más az elképzelése a földprogramról… Derültség, nagy taps a bal oldalon.)
A második, ehhez kapcsolódó megjegyzésem: Torgyán képviselő úr feltehetően félreérthetően fogalmazott, hiszen pontosan ismeri a Szabad Demokraták Szövetségének földdel kapcsolatos elképzelését és - csak zárójelben jegyzem meg - feltehetően a Fideszét is. Ez a két párt egyaránt a magántulajdon híve és a családi földművelésé. Ebben tehát nincs különbség a Kisgazdapárt és e két párt között. Nem lenne érdemes úgy beállítani itt a Parlamentben, mintha a Kisgazdapárt lenne egyedül a magántulajdonra épülő földművelés híve. (Taps a bal oldalon.)
A harmadik - még mindig nem szorosan a mostani tárgyhoz tartozó - megjegyzésem Gerbovits miniszter úr megállapításához kapcsolódik. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a most tárgyalás alatt álló javaslat a Szabad Demokraták Szövetségének javaslata, tehát ezt érdemes figyelembe venni, amikor a különböző érdekképviseletekről esik szó. Ez nem kormányjavaslat és még csak nem is a Kisgazdapárt javaslata. Az később kerül sorra. (Taps a bal oldalon.)
Áttérnék a most napirenden lévő témára és a dolog érdemi részére. Talán feltűnt a képviselőtársaknak és - hogy én is az Elnök Úr formuláját alkalmazzam - a tévé előtt ülő nézőknek és a rádiót hallgatóknak, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ebben a vitában meglehetősen passzívan viselkedett. Ennek az a magyarázata, amit Juhász Pál képviselőtársam, a Szabad Demokraták Szövetségének tagja a mai Népszabadságban egy rövid jegyzetben rögzített. Kénytelen vagyok idézni, hogy egyértelmű legyen. "Lehet-e mérsékletre inteni a szövetségeseket…", mármint a kormánypártiakat - teszi fel a kérdést. "Nem véletlen az egyik MDF-szakértő sóhaja: A szövetségesek mohóságától ments meg, Uram, minket - az ellenfeleinkkel megbirkózunk magunk is!"
A Szabad Demokraták Szövetsége ezért nem kíván különösebben aktívan viselkedni ebben a vitában, mert úgy gondoljuk, hogy az újabb és újabb javaslatok, az újabb és újabb előterjesztések és igények valóban jogossá teszik azt a fajta obstrukciót, amit Kövér László képviselőtársam… (közbeszólás a jobb oldalról: Az! Obstrukció!) … itt, most előterjesztett, fölbuzdulva mások javaslatán. (Nagy taps a jobb oldalon.)
Továbbhaladva, érdemi mondanivalóm természetesen a - ha jól emlékszem - 61-es és 63-as számú iratokhoz lenne. Egyetértek azzal, amit Kövér László képviselőtársam mondott Szentágothai professzor úr javaslata kapcsán. Nekem is különböző ötletek jutottak eszembe, hogy ki mindenkit lehetne még fölkérni: saját volt tulajdona megvédése érdekében indítványokkal keresse meg a képviselőket. Hogy mást ne említsek: az 1950 előtti lakás- és háztulajdonosok alakuló egyesülete ilyen indítvánnyal fordulhatna a Parlamenthez. A jelenlévő Kisgazdapárt és a jelen nem lévő Szociáldemokrata Párt is igényelhetné mint politikai szervezet, hogy egykori vagyonát helyezzék moratórium alá … és így tovább.
Én inkább arra hívnám fel a figyelmet, és azt tartom sajnálatosnak, hogy a 61-es számú iratban megfogalmazott javaslat nagyfokú bizalmatlanságot jelez számomra a kormánnyal szemben. Nem tartom szerencsésnek, hogy míg az ellenzéki pártok visszafogottak, és nem mutatnak bizalmatlanságot a kormánnyal szemben, addig a kormánypárti oldalról induló javaslatok éppen ellenkező benyomást keltenek. Ennek a javaslatnak a lényege, mondanivalója számomra az: nem hiszi el az indítványozó azt, hogy a kormányzat képes lesz megvédeni az állami tulajdonban lévő javakat; nem hiszi el a javaslattevő, hogy a kormányzat meg tudja óvni az elkótyavetyéléstől az egyházi tulajdonban volt javakat; és nem hiszi el a javaslattevő azt, amiben a jelenlévő pártok többé-kevésbé egyetértenek, és bíznak is a kormány erejében, hogy szükség szerint a kormányzat biztosítani fogja az egyházak működéséhez a megfelelő anyagi eszközöket. Az egész óvintézkedés, az egész különleges elbánás az ügyben ezt sugallja.
Kérdésként sok minden megfogalmazható lenne e javaslat kapcsán - én csak egyetlen kérdést teszek föl. Ha elfogadná a Parlament ezt a javaslatot, ki fogja rendbe hozni az iskolákat ősszel, a tanévkezdet előtt, azokat az iskolákat, amelyeket 1947 előtt még az egyházak birtokoltak, az iskolák államosítása után pedig állami kézbe kerültek. Melyik lesz az az önkormányzat - mai nevén tanács -, amelyik pénzt áldoz olyan iskolákra, amelyeknek a holnapi sorsáról nem tud semmit? Én nem szeretném, ha gyerekeim olyan iskolába járnának, amelyek romosak lesznek már szeptemberben … (közbeszólások a jobb oldalról: Nem lesznek romosak!) … vagy legalábbis olyan állapotban lesznek, hogy nem lesz érdemes rá áldozni a tanácsoknak a meglehetősen szűkös forrásaikból. (Taps a bal oldalon, zaj a jobb oldalon.)
