JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Hölgyeim és Uraim! Elnök Úr! Államtitkár Urak! Természetesen értjük azt a szorongást, ami Zsiros képviselőtársunkat arra késztette, hogy ezt a javaslatot elindítsa, hiszen részben ugyanaz a szorongás áll e mögött a javaslat mögött, ami Dornbach képviselőtársunk hasonló törvénykezdeményezése mögött áll. Ezért van, hogy noha mi is úgy tartjuk, hogy ez a törvényjavaslat, amelyet eredetileg nem úgy, hanem országgyűlési határozati javaslatként terjesztették elő, nem érte el azt a formát, hogy plenáris ülésen tárgyalható legyen, most mégsem akadékoskodunk, hanem belemegyünk a tárgyalásába. Fontos azonban azt is látni, hogy amellett, hogy a gondokkal egyetértünk, a célokat és a következményeket másképp látjuk, mint az előterjesztő. Mert tény, hogy megvan az a gond, hogy léteznek olyan szövetkezetek - s közel sem általában a szövetkezetek, hanem csupán az a gond, hogy léteznek olyan szövetkezetek -, ahol nem tekinthető a mi korunk szellemének, hiszen a mi szemünkben is legitimnek a vezetés. Valóban léteznek olyan szövetkezetek, ahol a vezetők képesek olyan szavazógépet működtetni, hogy annak ellenére, hogy januárban már foglalkozott a Parlament és nagyon megnehezítette az ingatlan-elsajátítást, bevezette ezt a kétharmados szabályt, ennek ellenére előfordulhat, hogy ezek a vezetőségek szűkebb csoportérdeknek alárendelve hozzák a döntéseiket. Tehát mondom, ilyen veszély van, de azért fontos látni azt a különbséget is, hogy szemben az állami vagyonnal, itt azért általában van tulajdonos, és ennek a tulajdonosnak a jogai, ennek a tulajdonosnak a menedzser fölötti ellenőrzési jogai igen erősek, törvényben idén januárban nagyon erősen meg lettek erősítve.
Természetesen azt is tudjuk, hogy minden blokkolásnak, amelyik meg akarja akadályozni a visszaéléseket, nemcsak az a hatása lesz, hogy akkor megszűnnek a visszaélések, hanem az a hatása is lesz, hogy megszünteti azokat a gazdasági akciókat is, amelyek szükségesek.
Ezért már elvileg sem tudunk elfogadni egy olyan törvényjavaslatot, amely kifejezetten a tiltás álláspontjára helyezkedik, és nem ad alternatívát arra, hogy hogyan lehet mégis fontos üzleti akciókat megtenni.
Itt azonban az általános aggályokon kívül, amiért nem tudjuk elfogadni az egyértelműen tiltó szabályokat, speciális aggályok is kerülnek bele. Mégpedig az, hogy ennek a törvényjavaslatnak az 1. § második felében világosan kifejeződik, hogy nemcsak a vagyonnal való esetleges visszaélés miatti aggály vezeti, hanem az is vezeti, hogy nem ismeri el a szövetkezetet legitim vagyonkezelőnek a mai helyzetben. Ezért nem csupán a földvagyont, hanem a földvagyon használata során fölhalmozott vagyonnal való rendelkezési jogát is korlátozni akarja, mint ahogy a passzus második fele is mondja.
Ebbe a második felébe az 1. paragrafusnak már csak azért sem mehetünk bele, mert akkor annak az intézménynek vonnánk kétségbe a jogosságát, amelyik intézménynek a fennállására egyébként a kisgazdák is támaszkodnak, és amely intézmény fennállását a továbbiakban akarják a kisgazdák is, és amelyiken kívüli vagyonkezelő szervezettel egyszerűen technikailag ma még nem rendelkezünk.
Én azt gondolom, hogy maga a törvény tárgyalása már önmagában, egyáltalán, hogy tárgyba került, hogy szóba került, egy óriási veszélyt idézett fel, de mivel ezt visszacsinálni nem tudjuk, mert idekerült, kénytelenek vagyunk foglalkozni vele.
De még mielőtt a részletes foglalkozásba kezdenék, a tárgyalásból fakadó veszélyekről is szeretnék beszélni, már csak azért is, hogy a Kormányt figyelmeztessük a szükséges akciókra. Ugyanis minden olyan javaslat, különösen ha azzal van indokolva, hogy a szövetkezetek illegitimek a maguk helyzetében és a vezetőség illegitim, azt a veszélyt hordja magában, hogy végképp elveszítik maguk elől a jövőképet azok a mezőgazdasági szervezetek, amelyek ma a termelőeszközök zömével rendelkeznek.
Már hónapok óta szünetel a mezőgazdaságban a beruházás és nem azért, mert a mezőgazdaság rosszabb pénzügyi helyzetben lenne, mint más ágazat, inkább még jobban van, igaz hogy 40 százalék pénzhiányos, de a másik 60 százalék nem, saját múltjánál jobb helyzetben van pénzügyileg ma a mezőgazdaság általában - hanem egyszerűen azért szünetel, mert teljesen elveszett előlük a jövőkép, beruházni jövőkép nélkül nem lehet.
Ehhez még hozzájön a hitelképesség megrendülése is, ami nem csupán abból fakad, ami általában van ma, hogy a sorbanállások és a pénzhiányok miatt nehéz hitelhez jutni, hanem azért, mert egy szervezet, amely jövőjében bizonytalan, amely tulajdonában ilyen mértékig bizonytalan, az nyilván hosszú távú hitelre alkalmatlan intézmény minden normális bank szemében. Minden olyan modor, amely úgy beszél a mezőgazdasági szövetkezetekről, mint eltörlendő intézményről, mint amit ki kell kerülni, mert egy történelmi tévedés, és ezt hangsúlyozza, ezt a jövőképet teszi egyre elmosottabbá és körülbelül oda vezet, hogy beruházások nemcsak az elmúlt három hónapban nem voltak, hanem a következő esztendőben sem lesznek és 10-15 évig fogja inni a levét a mezőgazdaság annak, ha a beruházások leállnak benne.
Mindezen ok miatt én fontosnak tartanám, hogy mielőtt a törvényjavaslatot igazán tárgyaljuk és részleteibe belemegyünk, a Kormány mondja el, hogy milyen képzetei vannak, hogyan értelmezi saját programjában a 47-es elvet és a másik elvet, azt, hogy akik gazdálkodnak, azok birtokolják a földet, mert ez két eltérő elv, amely sok esetben - mint már rámutattunk - ellentmond egymásnak. A törvényjavaslat tárgyalását fogjuk bele abba a keretbe, amikor ha mi nem is, de legalább a Kormány fel tud rajzolni egy jövőképet. Ha jövőkép nélkül kezdjük el rángatni az ingatlanrendszert, akkor azt fogjuk elérni, hogy lehet, hogy szép jövőnk lesz, de jövőre nem lesz mit ennünk. (Taps a bal oldalon.)
