SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom a vitából, és ezt tudom az otthoni tapasztalataimból, hogy a vidék egyik neuralgikus pontjához érkeztünk. Ez egy olyan probléma, ami nem új keletű a magyar történelemben. Hogy mennyire nem az, azt mutatja az 1848-as forradalom utáni állapotokról született költemény, ahol a költő úgy ír, hogy volt elég, kit nagy honszerelme vonzott megragadni minden koncot, nehogy más elkapja még.
Ugyanilyen helyzetben vagyunk. És ebben a helyzetben kell ennek az Országgyűlésnek olyan felelős döntést hoznia, amelyik döntés nemcsak szakmailag, hanem igenis a jelen politikai helyzetben is helytálló.
Úgy tudom, hogy Magyarországon egy vértelen forradalom zajlott vagy zajlik. Ez a forradalom, ez a harc azonban nem ért véget. Az ellenforradalom támadásba indult. Otthon voltam a hétvégén. 73 ezer lelket számláló választókörzetben egy mezőváros és környéke választott képviselőjévé. Fogadóórát tartottam, és a fogadóórán megjelenők panaszai három téma köré csoportosultak, a panaszok többsége.
Az első a létszámleépítések a munkahelyeken. Mit gondolnak azok a képviselőtársaim, akik nem tudom, milyen, valamilyen listákon bejutottak, de biztosan szoros kapcsolatban állnak azért a lakossággal, de engedjék meg, hogy ezt úgy értékeljem, hogy a magam kapcsolata, aki ott bokszoltam a ringben és így jutottam be, szorosabb. Azokat bocsátják el a munkahelyekről létszámcsökkentés ürügyén, akik a Fidesz, a Demokrata Fórum, az SZDSZ és a Kisgazdapárt zászlaját próbálták győzelemre vinni. Ez a valós helyzet.
Valós helyzet, hogy a vidéken a brigádvezetői szinttől felfelé, akár az iparban, akár a mezőgazdaságban, de a közigazgatási apparátusban is igenis a letűnt rendszer arisztokratái uralkodnak. (Közbeszólás: Úgy van.) És ezt a helyzetet tessék tudomásul venni!
Az is valóság, hogy a földeladás rendkívül módon irritálja a vidék lakosságát. Féltik a forradalmat.
És kik azok, akik eladják a földet, és kik azok, akik nevesítik a szövetkezeti vagyont? Dr. Lakos képviselőtársamnak adresszálva: nem az a sok, hogy 30 ezer hektár földet adtak el, hanem az a sok, hogy Hódmezővásárhely határában az összes termelőszövetkezetek közül az egy 5000 hektáros termelőszövetkezet adott el 800 hektárt, és a többi tisztességes, jó érzésű termelőszövetkezeti elnök nem nyúlt ahhoz az eszközhöz, amit a magyar paraszt mindig mélyen megvetett, mindig elítélte azokat a parasztokat és kiközösítette magából, akik akár a dáridóra, akár a rossz gazdálkodásra, akár az egyéb hanyagságokra, erkölcstelenségekre fordítandó nagy összegek, nagy költségek finanszírozása miatt a föld eladásához nyúltak. (Taps.) A paraszt, aki vállalkozó, született vállalkozó, az élete minden napja az kockázatokkal jár, és az élete minden pillanatában komoly következményekkel járó döntéseket kell hoznia, az kivetette magából és megvetette azt, aki a földet eladta, hacsak nem a föld árát egy újabb vállalkozásba fordította. Ezt tökéletesen akceptálták.
Hogy néz ki valójában ez a részvényesítés? Tudnék egy-két példát mondani. Például az egyik termelőszövetkezetben előterjesztett a vezetőség egy részvényesítési javaslatot, ahol a tíz éve ott lévő és a csupasz kiskabátjával oda bevonuló termelőszövetkezeti elnöknek 60 hektár föld jutott volna a részvényesítés után, annak a termelőszövetkezeti tagnak, aki 20 hektár földet vitt be és 30 éve ott dolgozik, hat hektár föld jutott volna. Köszönöm szépen az ilyen részvényesítést. Milyen indulatokat kavar ez fel a vidék népében?
A harmadik, amiről a választópolgáraim érdeklődtek, és ezt szintén a tisztelt Ház figyelmébe ajánlom, az Országgyűlés munkája. Érthetetlenül állnak az előtt a probléma előtt, hogy miért van bizonyos témakörökben olyan nagyon sok vita. Higgyék el kedves barátaim, hogy a legnagyobb erőfeszítésem abban tellett, hogy megmagyarázzam: a felelős döntéshez igenis időre és sok vitára van szükség, de a vidék népe nem bolond. Az az egyszerű paraszt hallgatja a kis táskarádiót. Magam körállatorvos koromban nem értem rá rádiót hallgatni, kimentem egy-egy pusztai paraszthoz, és tőle szereztem be a legfrissebb politikai információkat, mert a kis táskarádió az eke szarvára is oda volt akasztva, és hallgatta.
Értetlenül állnak az előtt, hogy túl sokat vitatkozunk, túl sokat beszélünk bizonyos problémákról, és még ezt is elfogadnánk, hanem azt nem értik, hogy miért nem hoz az Országgyűlés az első pillanatban ennek a forradalomnak a védelmében törvényeket. (Taps a jobb oldalon és középen.) Miért nem hoz? Teljesen megértik, hogy nagyon fontos a Kormány stabilitását biztosító törvénykezés, teljesen megértik, hogy nagyon fontos az alkotmánymódosítás, de nem értik, hogy miért nem fontosabb ennél a dr. Zsiros Géza által most beterjesztett és ehhez hasonló, a forradalom védelmét szolgáló törvények. És kik voltak azok, akik a földeladások miatt panaszkodtak? Nem azok a városi lakók, akik elszármaztak a földtől - pedig azoknak is okuk volna rá, mert szeretnék visszakapni -, hanem azok a termelőszövetkezeti tagok, akik megfosztva érzik magukat, az a termelőszövetkezeti tagság, amely teljesen szemben áll a termelőszövetkezet vezetőségével; erre elég említenem csak az előbb elmondott vagyonrészarányokat, az elképzelt vagyonrészarányokat, ugyanezek az arányok - bocsánat, ha hangosan beszélek -, ugyanezek az arányok, de ennél még sokkal súlyosabbak mutatkoznak meg a termelőszövetkezetek jövedelmi viszonyaiban. Ezeket a termelőszövetkezeti tagokat mi, a Független Kisgazdapárt igenis szeretnénk a magántulajdon alapján álló valóságos szövetkezetek tagjaivá tenni, igenis azt szeretnénk, ha Magyarországon minél nagyobb létszámban valóságos tulajdonalapon álló, valóságos szövetkezetek alakulnának ki. Ezek a termelőszövetkezeti tagok jöttek panasszal: ezek a legallergiásabbak a földeladásokra, ezek a legallergiásabbak a vagyonrészosztásra is.
Ezt a problémát dr. Juhász Pál képviselőtársam érzékeli és fogja. Ott nem tudok azonban egyetérteni módosító javaslatával, hogy a tanácsi apparátusban benne van a volt arisztokrácia. Nagyon vigyázzunk, hogy mit bízunk most még rájuk. Nem a mi katonáink, tessenek tudomásul venni! (Taps.) Nem a mi katonáink, és ha törvényt alkotunk, próbáljuk lehetőleg kizárni őket mindenből, inkább azt mondom, hozzunk létre nemzeti bizottságokat, ellenőrizzék azok. Azok a mi katonáink lesznek, az SZDSZ-é, a Fideszé, a Kisgazdapárté, az MDF-é, mert azt hiszem, az alapkérdés … - és az MSZP-é, azt is be kell vennünk (taps) , igen vegyük be a nemzeti bizottságokba. Úgy gondolom, hogy az volna egy igazi ellenőrzés.
Dr. Török Ferenc kedves képviselőtársamnak adresszálva, én azt hiszem, hogy ő mint gyakorlott ügyvéd nem komolyan mondta, amit mondott, talán csak a vita kedvéért, mert hiszen ő nagyon jól tudja, hogy a művelésiág-változás nem olyan nagyon egyszerű. Azt nagy procedúra előzi meg. Egyébként ugyanaz a tanács engedélyezi a művelésiág-változást, amelynek a felügyeletére akarjuk bízni ezt az egészet - vagyis Juhász kollégám oda akarja bízni.
Nagyon jól gondoljuk meg ezt a kérdést, én azt tanácsolom a forradalmunk védelmében, azért, hogy hozzuk tudomására az uralkodóknak, a vidéken még most is uralkodóknak - mert a kezükben van minden gazdasági és politikai hatalom -, hogy igenis nem egészen úgy van, ahogy ők gondolják. Adjunk egy kis fricskát nekik az orrukra, és akkor ez a törvény eléri majd a célját. Köszönöm szépen. (Taps.)
