G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Hadd halljék végre olyan magyar szava, ki sose félt, de most már nem is félhet. "Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet, mert él basák és buták közepette. Az élet szent okokból élni akar, s ha Magyarországra dob ki valakit, annak százszorta inkább kell akarni."
Tisztelt Ház! A költségvetés vitájában az ellenzék egyik vezérszónoka kifejtette, hogy ők ugyan el nem fogadják a költségvetést, de mintha azt sugalmazta volna, hogy ha a kormánypárti képviselők elfogadják, az éppen elég. Vagyis szinte félreérthetetlen sugallatot kaptunk az ellenzéktől, hogy mit is kellene tennünk.
Szeretném tudatni a tisztelt ellenzékkel, hogy mi, kormánypárti képviselők – s merem remélni, hogy így van – nem vagyunk a Kormány szolgálóleányai. Ha bírálunk, ha bírálok, nem konstruktivitásból, nem az észak-amerikai stílus fitogtatása miatt, és nem is azért teszem, tesszük, hogy a Kormányt megbuktassuk, hanem hogy eredményes munkára ösztönözzük. Minket, legalábbis az egyéni választókerületben megválasztott képviselőket – pontosabban fogalmazva: a népképviselőket – nem azért küldtek ide, hogy bízzunk, hanem hogy ne bízzunk. Mert – ahogy már korábban mondtam – a demokrácia alapja nem a bizalom, hanem a garanciák megkövetelése.
S itt szeretném a magyar nép figyelmét képviselőiken keresztül felhívni arra, hogy soha semmilyen politikában ne bízzanak. Ennek a népnek a jóhiszeműségét használták ki mindíg. Tehát fillérről fillérre el kell tudnunk számolni a nemzet vagyonával, ha már ide küldtek minket.
Persze megértem az ellenzék vezérszónokát bizonytalansága miatt, mert valóban vannak olyan képviselők, akik mást sem tesznek a sajtóban, mint a Kormány bizonyítványát magyarázzák. Nekik csak azt tudom tanácsolni, hogy lapozzák fel az értelmező szótárt a képviselő címszónál; nem lesz haszontalan kaland. (Mozgás és zaj.) A Kormány ezzel a költségvetéssel két dolgot ért el. Naggyá tette és teszi a jövendőben az ellenzéket, és apátiába döntheti a nemzetet. (Taps és derültség a bal oldalon.)
Részletekbe most nem bocsátkozom, csak a lényegről szólok. A költségvetés legkritikusabb pontja számomra a magyar nép kalodája, a húszmilliárdot meghaladó államadósság. Ezt csak úgy idelökték a nyakunkba. Én ennek a titkát fogom most föltárni, és ezt a kalodát szeretném végre levenni a nép nyakáról.
Hogyan keletkezett ez az adósság? És kié ez valójában?
Tudjuk, hogy ezt a katasztrófális összeget a Kádár-rendszer szűkebb vezetői köre hagyta ránk búcsúzóul. De vajon a mi örökségünk ez? Mert ha a Parlament az 56-os forradalmat legitimizálta, akkor a forradalmat vérbe fojtó hatalmi rezsim nem tekinthető legitimnek. Sőt Európának és a világ minden hatalmának tudnia kellett, hogy ez a rezsim Moszkva helytartósága volt, és soha senki nem választotta. Ez a rezsim vette fel azokat az irdatlan kölcsönöket, amelyeket saját hatalmának a megszilárdítására használt föl a nép ellenében. Ezekbe a hitelekbe a népnek soha semmilyen beleszólása nem volt.
Tudja a világ is, hogy a diktatúra megbukott, az adós rezsim megszünt létezni. Márpedig ha adós nincs, nincs kitől követelni ezeket az összegeket. Azt pedig mindenki tudja, hogy a nép soha semmilyen adóslevelet nem írt alá kezesként az általa soha nem választott vezetőinek. Amennyiben az ország ezt az adósságot magára vállalná, olyan abnormális helyzet alakulna ki, hogy legitimizálná azt a diktatórikus rezsimet, amelyet megbuktatott. Vagyis minden korbácsütést utólag dollárban meg is köszönünk. (Folyamatos mozgás és zaj.) Ezt az összeget a hitelezőknek előbb-utóbb úgyis el kell engedniük, mert pontosan tudják azt, amit az előbb felvázoltam. Csak búcsúzóul előbb még lenyúznak mindent rólunk, csontig. Ehhez a népnyúzáshoz a Parlament nem adhatja szavazatát.
Igazam alátámasztására nemzetközi példákat is tudok említeni. Brazília, Argentína, vagy elég, ha csak Franciaország példáját mondom. De sajnos az a gyanúm, hogy a nemzetközi pénzügyi körök – magyarországi megbízottaikkal együtt – meg akarják várni azt, amíg az ország újra eladósodik. A szovjet hadsereg kivonul, és kezdődik egy másik, egy új gyarmatosítás, a hitelek által való leigázása az országnak.
A magyar vezetésnek azonnal tárgyalnia kellene arról, hogy az eddigi adósságokért a népet nem terheli felelősség. S ez lenne a szabadsághoz vezető út első lépése. mert ha tudja az állampolgár, hogy a szabadságáért nélkülöz, akkor rendben van. De ha nyomorból nyomorba akarják dönteni kilátástalanul, az csak a gyarmatosítók érdekeit szolgálhatja.
Eddig a kis nemzeti államokat térségünkben a politikai, ideológiai internacionalizmus gyötörte, kívánta megszüntetni. most pedig meg kell tudnunk volt miniszterelnök-helyettesünk, Medgyessy Péter nyilatkozatából – hála a szabad sajtónak –, hogy ne is reménykedjen ez az ország semmiben, mert jön a másik internacionalizmus – ahogy ő mondta –, az internacionalista tőke, amelynek szintén legnagyobb ellensége a szuverén nemzeti állam. Ami Medgyessy Péter olvasatában természetesen csak nacionalizmus lehet. És ennek a különös költségvetési procedurának az árnyékában Medgyessy Péter újra közeleg felénk. Nem is baj. Legalább megkérdezhetjük tőle, hogy netán újra kupán akarnak vágni bennünket. (Élénk derültség.) Hát ennyit ért csendes forradalmunk? Vagy amit Békesi úrtól is megkérdezhetnénk, hogy valóban léteznek olyan pénzügyi csoportok, amelyek ha törik, ha szakad, elrendezik ennek az országnak a sorsát. Mert ha igen, akkor nincs szükség Parlamentre!
Már azt beszélik országszerte, hogy a mumus, vagyis a Nemzetközi Valutaalap a belföldi pénzügyi helytartókon keresztül vezérli az egész országot! És történhet bármi, tervük szerint a kormányokat úgyis ők fogják sakkban tartani! És ha ez így lenne, csak néhány kérdésem marad hátra.
Miért kell a felelős Parlament? Miért kell bennünket siettetni akkor, amikor ilyen rövid idő alatt a költségvetést átolvasni, tanulmányozni és arról felelősséggel dönteni nem lehet?! Vajon kaptak-e felelősségre vonást azok, akik tehetnek arról, hogy a költségvetés nem készült el időben? Vagy megint nincsenek felelősök?
Befejezésül csak annyit mondok, hogy a magyar nép évszázadokon keresztül csak dolgozott, dolgozott! Talán jobb lenne, ha nem dolgozna – akkor bizonyára jobbra fordulna a sorsa. Vagy ahogy Ady mondja: "Fejét, jussát, szívét kobozzák, s ha néhányan nem kiáltoznánk, azt sem tudná, hogy őt pofozzák.".
A népnek azt az adósságot, amihez nincs köze, nem kell fizetnie! És a Kormánynak ebben az ügyben meg kellene kezdeni az érdemi tárgyalásokat! Különben elgyarmatosítanak bennünket újra, s oda a várva várt, független Magyarország lehetősége is, talán évszázadokra! (Moraj.)
