KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már két felszólalónk szólt a frakciónk nevében. Békesi László a költségvetés szerkezetét és módosító javaslatokat terjesztett elő, Nyers Rezső pedig a költségvetés mögött álló gazdaságpolitikai filozófiával kapcsolatos kritikai észrevételeinket fejtette ki.
Én egy kicsit most abból a szempontból szeretném vizsgálni ezt a költségvetést, hogy milyen hatással van a társadalomra vagy annak egyes rétegeire. Ugyanis úgy gondoljuk, hogy a költségvetés nemcsak pénzügytechnikai kérdés, tehát nemcsak arról kell most itt döntenünk, hogy mennyi legyen az ország államadóssága. Nemcsak arról kell döntenünk, hogy mennyi legyen a költségvetés hiánya vagy mennyit fordítsunk a szerkezetátalakításra, hanem azzal is foglalkoznunk kell, hogy a számok mögött észrevegyük az embereket, és minden intézkedésnél azt is fölmérjük, hogy az egyes emberek életére ezek az intézkedések a napi életben hogyan fognak hatni.
Botos Katalin miniszterasszony még államtitkárként, amikor beterjesztette a költségvetést, azt mondta, hogy jövő évre nem lehet drasztikus, az egyes jövedelemtulajdonosok helyzetét lényegesen módosító lépéseket tenni. Én elhiszem, hogy ez volt a szándék. De szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ez a költségvetés – ahogy beterjesztésre került – nem teljesíti ezt a feltételt. Ez a költségvetés ugyanis teljes súlyával rázuhan a bérből és fizetésből élő középrétegekre, akik eddig is nehezen kapaszkodtak a korábbi életszínvonalukhoz, és ha nem vigyázunk, akkor teljesen tönkre tudja tenni eddigi életvitelüket!
Én nem állítom, hogy ez a hatás a Kormány tudatos cselekvésének eredménye. Lehetséges, egyszerűen csak arról van szó, hogy a sebtében összecsapott költségvetés egyes fejezeteit nem lehet már összehangolni, hogy azok a módosítások, amelyek egyes fejezeten belül még elviselhető terheket képviseltek volna, ezek nem kerültek összhatásukban vizsgálat alá.
Teljesen mindegy, hogy miért történt ez így. A végeredmény az, hogyha ez a költségvetés – így, ahogy beterjesztésre került – elfogadásra kerül, akkor körülbelül 1 millió családot és 3-3,5 millió embert hoz anyagilag lehetetlen helyzetbe.
Én úgy hiszem, hogy ehhez nem járulhatunk hozzá. Nézzük meg, hogy milyen ma egy magyar átlagállampolgár! Én úgy hiszem, hogy a mai magyar átlagállampolgár valahol egy lakótelepi, 60 négyzetméter körüli lakásban lakik, különböző OTP-kölcsönökkel terhelten, nem több a fizetése bruttó 12 ezer forintnál, van egy-két gyereke, akit szeretne fölnevelni, s időnként még az idős szüleit is támogatnia kell. Én úgy gondolom, hogy a költségvetést egy kicsit az ő szemszögéből is meg kellene vizsgálnunk. És ha ezt a vizsgálatot elvégezzük, nem túl biztató képet kapunk.
Vegyük azt a jó esetet, hogy nem megy csődbe a vállalata, sőt, az ő munkahelye sem szűnik meg, sőt, megkapja azt a költségvetésben jelzett 23%-os jövő évi béremelést. Ha azt nézzük, hogy a 40%-os inflációhoz képest ez a 23 százalék nem sok, akkor végig kell vizsgálnunk, hogy mit jelent ez a 23 százalékos béremelés a valóságban. Kérem, tisztelt Ház! Azzal az egyszerű kis trükkel, hogy ilyen infláció mellett a személyi jövedelemadó sávjait a Kormány változatlanul hagyta, el lehetett érni azt, hogy ez a 23 százalékos bruttó béremelkedés a nettó béremelkedésben már csak körülbelül 12 százalékot jelent, és a korábban 12 ezer forintot kereső átlagállampolgár jövő évi jövedelme 1100 forinttal fogja csak vastagítani a pénztárcáját. Azt pedig, azt hiszem, valamennyien tudjuk, hogy vásárolni csak a nettó jövedelemből lehet!
Úgy gondolom, amikor ezt majd ők is kiszámítják maguknak, vagy megkapják az első bérüket a jövő évben, akkor nem részvényekért fognak rohanni vásárolni, hanem azon fognak gondolkodni, hogy hogyan fognak megélni. Én úgy gondolom, nagyon fontos dolog – és itt valamennyien egyetértünk a Parlamentben azzal, hogy támogatni kell adókedvezményekkel is a részvényvásárlásokat, de nem biztos, hogy ők ezt meg fogják érteni. Lehet, hogy őket ez irritálni fogja, sőt, néhányan közülük káromkodni is fognak.
Szeretném elmondani, teljesen egyetértek azzal, amikor Botos Katalin azt mondta, hogy a költségvetésben lévő intézkedések alapján lesz értelme a megtakarításnak. És ez így is van. De nézzük meg az érem másik oldalát is, hogy lesz-e lehetősége a lakosság szélesebb rétegének a megtakarításra!
Egy ez év őszén készült felmérés szerint a megkérdezettek 40,1 százalékának nem is volt már korábban sem semmiféle megtakarítása. 21,9 százaléka 1990-ben fölélte a korábbi megtakarításait. És 25,9 százalékuknak csökkent a korábbi megtakarítása ebben az évben. Ezek az emberek – a miskolci esztergályos, a szabolcsi tanár vagy a pécsi nyugdíjas – nem fognak részvényt vásárolni. Akik egyébként – az a néhány százalék – ezen fölül megmaradnak, azok számára valóban bomba üzlet lesz ezekkel a kedvezményes feltételekkel beszállni ebbe az üzletbe.
Ennyit a bevételi oldalról. Nézzük meg, hogyan alakul egy átlag magyar család kiadása!
Az természetes, hogy 45 százalékos infláció mellett nagyon sok mindenről le kell mondani és le is lehet mondani. De vannak olyan kiadások, amelyek kemény korláttal rendelkeznek, ahol nem az állampolgár dönti el, nem ő választja meg, hogy lemond-e a kiadásról vagy nem. Én ezekről szeretnék most beszélni, mert ezeken ők nem fognak tudni változtatni.
Az első ilyen a lakáskamat-támogatás. Azt hiszem, azt valamennyien látjuk, az nem tartható továbbra, hogy az állam másfél millió építtetőnél fedezi a 3 százalékos kedvezményes kölcsön és a mai banki kamat – amely 34 százalék – közötti különbséget. Valamilyen megoldást mindenképpen kell találni! Úgy hiszem, bele fogunk kényszerülni, hogy bár nem értünk vele egyet, és nem is támogatjuk, de tudomásul kell vennünk az 1991-re átmenetileg bevezetett 1500 forintos részletfizetési többletet.
De arra viszont felhívnám a figyelmet, hogyha a Parlament a véglegesnek tekinthető három variáció közül bármelyiket elfogadja, akkor az adósok jelentős részét 1992. január 1-jétől olyan helyzetbe hozza, hogy egyszerűen képtelen lesz megfizetni a havi részleteket. Ugyanis szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezeknek az adósoknak egy jelentős része – körülbelül félmillió ember – a 80-as években jutott lakáshoz, abban az időszakban, amikor a lakásárak és ezzel párhuzamosan a kölcsönösszegek is ugrásszerűen emelkedtek, és ehhez a 60 négyzetméteres lakótelepi lakáshoz csak úgy tudtak hozzájutni, hogy felvették a kedvezményes kölcsönből a maximumot – ez akkoriban már 300-350 ezer forintot is elért –, és felvettek hozzá még 200 ezer forint bankkölcsönt, ha tudtak, vettek a vállalattól is és még a tanácstól is kértek egy kis támogatást. És ma ezeknek az embereknek a havi törlesztő részlete 5000-5200 forintot tesz ki. És ha most kiszámoljuk az egyes variációknak megfelelő változást, amihez csak emlékeztetőül mondom, hogy a beterjesztett 1-es és 2-es számú variációnál a jelenlegi kamatokat a kedvezményes és a bankkölcsönzést 15 százalékra javasolja emelni a tervezet, míg a 3-as számú variációnál ugyan megfelezi a kölcsönt, de rögtön bevezeti a jelenleg 34 százalékos banki kamatlábat – akkor olyan elriasztó összegeket mutat ez a számítás, amit úgy gondolom, nem kell kommentálnom, elég, ha felolvasom.
Abban az esetben ugyanis, ha az első vagy a második variációt fogadja el a Parlament, akkor ez a havi törlesztő részlet 9600 forintra fog emelkedni. És ha a 3-as számú variációt fogadja el, akkor pedig 10 500 forintra. És ugyanezt a lakást egy másik törvény alapján adókkal fogják megterhelni, a helyi adók törvénye alapján, amely előírja az építményadó és a kommunális adó megfizetését, és eltörli azt a szabályt, amely korábban érvényes volt, hogy amíg kölcsönnel tartozott a tulajdonos, addig adómentességet élvezett.
És ráadásul ebben a költségvetésben kényszerintézkedések vannak arra, hogy csak azok az önkormányzatok kapjanak meg bizonyos támogatásokat, amelyek valóban bevezetik ezeket a helyi adókat. Ez a helyi adó a minimális értékben is újabb havi körülbelül 350 forint többletet jelent ennek a családnak.
Amikor a fogyasztási adókat és a fogyasztási árkiegészítésekről szóló törvényt olvassa valaki, akkor úgy tűnik, itt minden rendben van, hiszen magában a törvényben olyan széles skálákon vannak meghatározva az egyes támogatási lehetőségek, hogy nem derül ki semmi az olvasó számára. De ha megkérjük a konkrét támogatásoknak az alakulását a következő évben, akkor már sokkal rosszabb képet kapunk. Mert akkor azt a képet kapjuk, hogy a tüzelőanyagnál 70,1 százalékről 17,6 százalékra csökken a támogatás, a távhőszolgáltatásnál 151,7 százalékról 35,8 százalékra. A víz-, csatornadíjnál pedig 80 százalékról 25 százalékra.
Mindez az energiaárak emelkedésével együtt azt jelenti, hogy ennek az átlagos lakótelepi lakásnak a víz, gáz, villany és távfűtési rezsije 1300-1400 forintra fog havonta emelkedni és akkor még ez a család nem evett. Ha azt veszem figyelembe a Statisztikai Zsebkönyvből, hogy egy átlagos magyar család havi jövedelmének 26,9 százalékát költötte élelmiszerre az elmúlt évben és ezt beszorzom a 31 százalékos nagyjából tervezett áremeléssel, akkor kiderül, hogy ez újabb 1500-1600 forint többletet fog okozni a családnak. Ha most összeadom ezeket az eddig felsorolt összegeket, akkor kiderül, hogy ennek a családnak már eddig 2550 forint költségvetési hiánya van, ez az összjövedelme 12 százalékának felel meg.
A magam részéről úgy gondolom, hogy figyelembe véve, hogy eddig még csak a kemény korlátú árnövekedésekről beszéltünk, ez nagyon súlyos helyzetet jelent. Hiszen nem beszéltünk még arról, hogy az iskolák dologi támogatására szánt 10 százalék nyilvánvalóan nem lesz majd elég; nem beszéltünk arról, hogy az óvodák működési költségeinek csak kisebbik részét tudja a költségvetés biztosítani, a bölcsődéknél meg semmit. Tehát ezt vagy az önkormányzatoknak, az amúgy is szegény önkormányzatoknak kell valószínűleg többletadó kivetésével biztosítani, vagy pedig a szülők lesznek újból megterhelve az oktatási intézmények által kényszerből.
Azt hiszem, hogy nemcsak attól fog emelkedni a hívők száma ebben az országban, hogy szabadabb a vallásgyakorlás, hanem azért, mert nagyon sok család fog jövőre imádkozni, hogy el ne romoljon a televízió, a hűtőszekrény vagy a mosógép, mert még megjavíttatni sem lesz pénzük, nemhogy újat vásárolni.
A magam részéről nem akarok foglalkozni a körülbelül 8 forinttal literenként emelkedő benzinárral, mert erre azt lehet mondani, hogy menjen gyalog vagy villamoson, akinek nem telik benzinre. De tessék mondani, mit mondjunk a nyugdíjasnak, aki csak 15 százalékos nyugdíjemelést fog kapni vagy annak a gyermekes családnak, amely pontosan tudja, hogy a 15 százalék családi pótlék emelés mire lesz neki elég.
Úgy hiszem, hogy nagyjából így néz ki ma egy átlagcsalád nézőpontjából ez a költségvetés. És szeretném felhívni a figyelmet arra, hogyha ez a középréteg most megrokkan, akkor nem lesz az a Parlament, az a Kormány, az a párt, amely a közeljövőben ki tudja húzni ennek az országnak a szekerét a szakadékból.
Azt tapasztalom, hogy ebben a Parlamentben remek lobbystái vannak a vállalkozóknak, Palotás János, Eörsi Mátyás vagy Zsiros Géza tökéletesen képviseli a vállalkozók érdekeit. Ez nem is baj, úgy hiszem, hogy nagyon jó, hogy itt vannak, mert szükségünk van rá. Csak azt szeretném kérni, hogy képviseljük viszont mi mindannyian közösen ennek az egymillió családnak, ennek a három és fél millió embernek, akik csak bérből és fizetésből tudnak élni, az érdekeit.
Ehhez a közös munkához mi a magunk részéről szeretnénk hozzájárulni. Erre irányulnak döntő többségben a módosító javaslataink, és én csak négyet szeretnék kiemelni belőlük. Azt, hogy a személyi jövedelemadó sávjait módosítani kell; azt hogy az önkormányzatoknál a helyi adók bevezetését kényszerintézkedésekkel nem lehet előírni; azt, hogy a helyi önkormányzatok támogatását növelni kell és azt, hogy egyik előterjesztett lakáskölcsön-növelési variációt sem szabad elfogadni.
Mi úgy gondoljuk, hogyha ezek a módosítások átvezetésre kerülnek a költségvetésben, akkor talán elviselhető lesz a lakosság számára a jövő évi teher.
Az elmúlt időkben, az elmúlt hónapokban ebben a teremben mindenki a nép nevében beszélt. Én meg azt tapasztalom, hogy a nép ezt nagyon utálja. Az emberek azt mondják, hogy beszéljünk csak nyugodtan a saját nevünkben, de az ő érdekükben, sőt még jobb az, ha kevesebbet beszélünk és végre teszünk is valamit értük. Hölgyeim és Uraim, itt a lehetőség! (Taps.)
