FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy javaslat ellenében és egy javaslat érdekében szeretném a figyelmüket megnyerni.
Melyek azok az indítványok, amelyek valamelyikének elfogadásától tartok? Ezek azok a javaslatok, amelyek a nulla-kulcsos adósáv eltörlését és helyette bizonyos mértékben a bérből és fizetésből élők körében adókedvezmények bevezetését javasolják.
Nem értek egyet ennek a filozófiájával, mert számszakilag – ha a legalacsonyabb keresetűek még jól is járnak – ez alapvető adófilozófiai elveket sért. Miért? Hozzáállásomat ezekhez az indítványokhoz a tavalyi háromoldalú kerekasztal-tárgyalások egyik vitapontjához tudnám hasonlítani. Közülünk talán sokan emlékeznek arra, hogy vitatott kérdés volt: az alapvető emberi szabadságjogokat az állam adja-e nekünk, neki kell-e biztosítania érvényre juttatásukat, vagy pedig emberi mivoltunkkal együtt járó, ha úgy tetszik a fogantatás, a születés pillanatától velünk járó jogok ezek?
Az állami paternalizmus egyik pillérét döntöttük le – úgy vélem –, amikor a második változat került be az ideiglenes Alkotmányba, azaz nekünk ezek a jogok emberi mivoltunkkal együtt járnak, s nem gondoskodik számunkra – kiskorúak számára – az állambácsi ezek érvényre juttatásáról.
Gyanakvóan tekintek tehát minden olyan indítványra, javaslatra, amelyik bármilyen formában visszacsempészné az állampolgárok létezési feltételeinek az államtól való függését, hatalmi keggyé tenné, hogy létezhetünk-e saját országunkban.
Kiindulópontom az, hogy alapvető emberi jog a létminimum adómentessége – mellesleg ezt mindhárom kormányon levő párt ígérte a választási programjában –, és az állam sért alapvető emberi jogokat, ha a létezéshez szükséges kenyér, szén jövedelemfedezetét is elveszi a kis jövedelműektől. Ne tegyük könnyűvé a kormányzat lelkiismeretét, ne változtassuk át a jogsértést állami keggyé! Az adókedvezmény szóban bennefoglaltatik az állami kedvezmény, ha nincs rá pénz, nem kell adni sem. 1991-ben, mondjuk, még elfogadható ez az összeg, de ha a költségvetés gondjaira való hivatkozással három évig változatlan marad, akkor már igencsak "megvágja" a kis jövedelműeket, és úgy vágja meg, hogy még csak lelkiismeretfurdalása sem lesz az akkori államhatalomnak.
Aggodalmamra tudok konkrét példát is felhozni. Hosszas viták után 1987 augusztusában az adórendszer bevezetésének a folyamatában nagy társadalmi nyomás hatására – s ebben utólag is megköszönöm Bánffy képviselő úr érdemeit – bekerült a magánszemélyek jövedelemadóját előkészítő törvénybe a háromgyermekesek adóalap-csökkentési lehetősége. Szándékosan nem mondok kedvezményt, mert a teherbírással arányos adóztatás elvével ellenkezik az, hogy az állam a kis jövedelműektől adókat szedjen be. Kedvezmény az, ami jogos adó fizetésétől mentesít valamilyen cél érdekében személyeket. Az akkor is már szűkmarkúan adott adóalap-csökkentési lehetőség mára már nevetségessé vált, az infláció az akkori vásárlóértékének a felére erodálta.
1019-es számú módosító javaslatomban kérem ennek felemelését, és kérem képviselőtársaimtól annak megszavazását. Indoklásaimat hadd támaszszam alá egy adalékkal. Az 1990-ben mintegy 5800 forintra taksálható létminimum összege 1991-ben a 35%-os infláció miatt – ha az alapvető javak árszínvonala nem nő gyorsabban, mint az árszínvonal átlagosan – 7800 forintra nő. Ha a nulla adósáv nem tart lépést a létminimum határával, akkor az adóhivatal jókorát kiharap a létminimum alatt élők alapvető szükségleteiből. Három gyermek, azaz 5 személy esetében már ötször akkorát harapna, ha nem lenne progresszív az adótábla, s mivel a gyermekeket már csak a magasan adóztatott jövedelmekből lehet eltartani, kb. hétszer akkorát harap ki.
Mivel a korabeli adóztatási alapelvek közé a propaganda szintjén került be csak a teherbírással arányos adóztatás, de nem a gyakorlat szintjén, a háromgyermekesek kedvezményén azóta sem történt változtatás. Negatív tapasztalat, figyelmeztetés is lehet a nulla sáv megszüntetése az idei kedvezményre kacsintó képviselőtársaim számára.
A bizottságban felvetődött, hogy javaslatom nem fogadható el, mert a legkisebb jövedelműek nem jutnak kellő adóalaplevonási lehetőséghez. Kérem, az adórendszer csak azt az elvonást korrigálhatja, ami az adórendszer kebelén belül történik, ha nem volt elvonás, akkor a rendszeren belül nincs mit korrigálni, hiszen nem történt méltánytalanság sem.
A jövedelemstatisztika szerint az elmúlt évek fő kárvallottai a gyermekes családok voltak. Reáljövedelmük és vásárolt fogyasztásuk a legjobban csökkent, különösen a tej és a ruházati cikkek területén.
A dolgok jelenlegi állása szerint 1991-ben még inkább ők lesznek a vesztesek, így számukra nem történik semmilyen rendszerváltás. Úgy tűnik, sajnos folytatódik és erősödik a korábbi rendszer családromboló és gyermekgyűlölő adópolitikája. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
