KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)
KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)
KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! A környezetvédelem és a vízügy szétválasztása megtörtént. December 1-jétől elkülönülten kellene működni. A szétválasztásra vonatkozó döntések kompromisszumok olyan sorozatát tartalmazzák, amelyek végeredménye kimeríti a szabotázs fogalmát – mindkét jogutód szervezetet ellehetetlenítve. Amennyiben nem történik meg e döntések felülvizsgálata és szükség szerinti korrekciója, úgy a környezetvédelmi hatóság vontatott ügyintézése fékezőleg fog hatni a gazdasági döntésekre is azon túl, hogy képtelen lesz a minimális ellenőrző feladatának is eleget tenni.
A két ágazat szétválasztásának egyetlen lehetséges és kívánatos módja a feladatok megosztása lett volna. A törvénysértő döntések végeredményeként azonban mindkét szervezet megosztottá vált, feladatai, szakemberei és létszáma nincsenek egymással arányban. Ez pedig kizárólag azt eredményezi, hogy a meglévő, szűkös pénzügyi lehetőségek racionális hasznosítása helyett hatalmi harc fogja helyettesíteni a mindennapi munkát.
Az a tény, hogy a regionális ökológiai laboratóriumokat is a vízügynek osztották, már szinte nevetségesnek tűnik, hiszen ezeknek a tevékenységét tekintette eddig is nemkívánatos belső ellenségnek: csupán vízkémiával kíván ott foglalkozni.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a döntések mögött az az egyetlen cél állhat, hogy bármennyibe kerüljenek is a párhuzamosságok, rivalizálás induljon meg a két szervezet között, arra számítva, hogy hagyományos jólszervezettségével és tradícióival a vízügy kiszorítja a környezetvédelmet.
Azt következetesen meg is fogalmazták számos előterjesztésben: számukra kizárólag az tekinthető elfogadhatónak, ha a környezetvédelem a vizek menynyiségére és minőségére vonatkozóan is megfogalmazza a követelményeket, melyeket a vízügy majd érvényesít. Mindezeket követően a kegyelemdöfést az jelenti a környezetvédelem számára, hogy a döntésre jogosultak kritika nélkül hagyták jóvá az egyes igazgatóságok megosztásáról helyben kialakított kompromisszumokat. Számos olyan helyzet alakult ki, hogy a környezetvédelem csupán egy-két szakembert kapott, miközben a vízügyi igazgatóságok 1500-2000 főt foglalkoztatnak, tehát viszonylag könnyen ki tudják gazdálkodni azokat a létszámokat, amelyekkel ellehetetlenítik a környezetvédelmet. A környezetvédelmi felügyelőségek létszámigénye az ezzel foglalkozó szakemberek véleménye szerint 150-200 fő között kellene, hogy alakuljon a területi sajátosságok figyelembevételével, amely az igazgatóságok létszámának így is csak 10%-a.
Ezek után fölmerül a kérdés, hogy a miniszter úr tervezi-e a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel együtt, az 1990. évi LXVIII. törvényben foglaltaknak megfelelő törvényesség helyreállítását, és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és szervei alkalmassá tételét feladatai ellátására. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalról.)
