SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi adókról szóló törvénytervezet véleményem szerint nem minden fejezetében, nem minden pontjában tudja megvalósítani azt a célt, hogy az adott településen élő lakosság egyrészt az ott működő vállalatok, vállalkozások, másrészt anyagi erejükhöz mérten, annak függvényében egyaránt méltányosan járuljanak hozzá a településük fenntartásához, a fenntartáshoz szükséges költségekhez.
Ha a vállalatok vagy vállalkozók számára nem lehetséges minden esetben a méltányos nagyságrendű adó kivetése, akkor azt kipótolni csak a lakosság adóterheinek növelésével tűnik lehetségesnek. Ez pedig éppúgy szembeállíthatja a lakosságot az önkormányzattal, mint ha az adók megemelésének elmaradása miatt a kevesebb befolyó pénz miatt egyes feladatok megoldása maradna el.
Lényeges tehát, hogy a vállalatok a helyi adók szempontjából ugyanolyan egyértelműen fogható adóalanyok legyenek, mint a lakosság. márpedig a törvénytervezetben – véleményem szerint – legalábbis egyes speciális tevékenységi körű vállalatok kibújhatnak az adózás alól.
Milyen speciális tevékenységi körű vállalatokra gondolok? Azokra, amelyekre az a jellemző, hogy igen nagy telket kötnek le tevékenységükkel, ahol egyetlen kis iroda vagy őrbódé található. Ez után a kis terület – iroda, őrbódé – után adóznak, tehát az építmény után, a lefoglalt hatalmas telek után viszont nem kell adózniok, hiszen a törvénytervezetben az szerepel, hogy az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges területrész, telekrész után külön telekadót nem kell rájuk kivetni.
Hogy egyértelműbb legyek, hogy milyen vállalatokra gondolok, ilyen jellegű telepei vannak a MÉH vállalatoknak, a Tüzépeknek, a Betonipari Műveknek, a bányák salaktárolóinak. Az építményadónak az a megfogalmazása tehát, miszerint az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges teleknagyság alatti telek után nem fizetendő telekadó, egyrészt nem fogja takarékos telekgazdálkodásra serkenteni vagy ösztönözni az érintett vállalatokat, másrészt pedig bizonyos, hogy ezek a vállalatok nagyrészt be tudják majdan bizonyítani az önkormányzatoknak, hogy az éppen meglevő nagyságú telkük pontosan a tevékenységükhöz, azaz az adott építmény rendeltetésszerű használatához szükséges mértékű, tehát nem fognak adózni.
Ez a fogalom tehát a magánszemélyeknél jól értelmezhető, de ezeknél a speciális tevékenységű vállalatoknál, amelyeket említettem, nem értelmezhető. A megoldás az lenne – és itt hivatkozom a 691-es számú módosító indítványra, amelyet Deák Sándor elhunyt képviselőtársunk nyújtott be –, ha az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges kitétel elmaradna, és csak a helyben szokásos mértéket meghaladó maradna a törvényben. Akkor az következnék be, hogy az önkormányzat adóztatási joga a vállalat által elfoglalt beépítetlen vagy beépített belterületi földrészre is kiterjedne, de azzal a jogával együtt, hogy ebből bármekkora területet mentesíthetne saját belátása szerint.
A másik dolog, amelyet szeretnék megemlíteni ennek az általam sérelmesnek tartott anomáliának az alátámasztására, hogy a telekadófejezetben foglaltak abból indulnak ki, hogy míg a belterületi részek mind telekadó-kötelesek, addig a külterületeken mindenütt mezőgazdasági termelés folyik, és ez után a mezőgazdasági termelés után természetesen földadót kell fizetni. Ez nagy átlalánosságban nyilván így is van, vannak azonban olyan, állami tulajdonban, de vállalati kezelésben levő külterületi földrészek, amelyeken mezőgazdasági művelést nem folytatnak, és mégis gazdasági tevékenységhez kapcsolódó területet foglalnak el, sőt ráadásul erősen környezetszennyező tevékenység is folyik ott. Szintén a salaktárolókra, az iszaptárolókra hivatkozom, ahol nyilván nem folyik mezőgazdasági termelés, tehát a törvénytervezet értelmében ezek után a hatalmas területek után mostantól – amennyiben elfogadjuk a törvénytervezetet változatlan formában – nem lehet semmiféle adót kivetni.
Ez igen hátrányosan érint egyes településeket. Példaként megemlítek egy Komárom-Esztergom megyei kisközséget, amelynek eddig az éves adóbevétele 2,1 millió forint volt, és ebből 2 milliót azért a salaktárolóért kapott, amelyet külterületén, tehát a község határában eltűrni kényszerült. Ha ez az adókivetési joga megszűnik, a 2,1 millióból 2 millió egyszerűen csak úgy lesz számára adóként elérhető, ha a község lakosaira vagy a községben dolgozó kisebb szolgáltatókra, vállalkozásokra fogja testálni, hiszen a nagy salaktároló egy közeli, de más városban más székhellyel rendelkező erőműé volt.
Úgy gondolom tehát, hogy ezt az anomáliát meg kellene szüntetni. Ezt úgy küszöbölhetnők ki, ha a törvénytervezet 15. §-át kiegészítenők azzal a félmondattal, hogy a telekadó nemcsak belterületre, de olyan külterületre is kivethető, amely mezőgazdaságilag nem művelhető. Ezt a javaslatot foglalja magában egyébként a 962-es számú módosító indítvány.
Végezetül még egy módosító indítványra szeretném felhívni a figyelmet, amely módosító indítvány azt célozza, hogy az elképesztően és véleményem szerint indokolatlanul rendkívül magas értékre megállapított telekadó – legalábbis a négyzetméteralapon kivethető telekadó – nagyságát csökkentsük le.
Én három variánst adtam meg. Abban az esetben azonban, ha a Parlament elutasítja, tehát nem fogadja el az adóminimum-küszöböt, én ezt az indítványomat visszavonom, mert ez attól kezdve természetesen már nem lesz értelmezhető, de ezt csak akkor tudom megtenni, ha a határozathozatal alkalmával az Országgyűlés el fogja utasítani a törvénytervezet adóminimum-küszöbét. (Taps.)
