BÁNFFY GYÖRGY (MDF)
BÁNFFY GYÖRGY (MDF)
BÁNFFY GYÖRGY (MDF) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hatéves politikai pályafutásom során nem első alkalommal szólalok föl a Parlament plénuma előtt a közművelődés területén dolgozók védelme érdekében. Bízom benne, hogy e mostani Parlamentben első alkalommal elmondott szavaim ennek a Parlamentnek a gondolkodására másképpen és jobb irányban fognak hatni, mint azt az előző Parlamentben sikerült elérnem.
1310-es számmal egy módosító csatlakozó javaslatomat fogják olvasni, akik e terület után érdeklődnek, amelyben Vitányi Iván, Tóth Sándor, Varga Zoltán képviselőtársaim által benyújtott módosító javaslatokhoz terjesztek be csatlakozó javaslatot.
Ez a most tárgyalt költségvetés, ami előttünk fekszik, mindössze 10 %-kal növeli a széles értelemben vett művelődési intézményrendszer úgynevezett működtetési támogatását. Tehát a bizonyos dologi költségeket. És csupán 20 %-os – az oktatás dolgozóinál 30 %-os – központi bérfejlesztést tervez. Ez azt jelenti, mélyen tisztelt Képviselőtársaim, hogy a települési önkormányzatok nem kapnak elegendő költségvetési hozzájárulást feladataik ellátásához. Ennek hiányában pedig előfordulhat az, hogy előbb-utóbb be kell záratniuk egy-két óvodát, iskolát, könyvtárakat, múzeumokat, művelődési otthonokat, művészeti intézményeket, tudományos műhelyeket, levéltárakat a településeken, a vármegyékben.
Működésképtelenné válhatnak ugyanis ezek az állami és önkormányzati intézmények, amelyek eddig ingyenesen vagy alacsony összegű térítés ellenében közvetítették az egyetemes és a magyar helyi kultúrát. Vannak olyan összegek a költségvetésben, ebben a tervezetben, amelyeknek töredékeit ha átcsoportosítjuk, akkor a művelődés költségvetési támogatásának mintegy 2 %-os emelésével ezek a tevékenységek, intézmények és ezeknek a működőképessége megőrizhető, fenntartható.
Részt vettem vasárnap, 23-án az Országgyűlés költségvetési bizottságának egyetlen ülésén, ahol ezen az egyetlen ülésen több mint tízmilliárd forinttal csökkentették a költségvetés tervezett különböző kiadásait. Ha a többi napon is hasonló szigorral járt el ez a bizottság, akkor reményünk van arra, hogy nemcsak ez a tízmilliárd, hanem esetleg húsz, vagy netán annál is több milliárd forint állhat rendelkezésre az átcsoportosításhoz.
Az Országgyűlés kulturális bizottsága, a pedagógus képviselőcsoport, valamint néhány egyéni képviselői módosító javaslat és az azokhoz tartozó csatlakozó módosítások – már az előbb említett Vitányi Iván, Tóth Sándor, Varga Zoltán és Varga János-féle javaslatok – ennek a megtakarításnak nem jelentéktelen, de az összes kiadást tekintve mégiscsak igen kicsiny hányadát indítványozzák az oktatás, a művelődés, a tudomány és a művészetek számára biztosítani.
Igen tisztelt Képviselőtársaim, gondoljuk végig, hogy ezeknek a kis összegű javaslatoknak a megszavazásával elkerülhető lenne, hogy a települések kulturális szolgáltatások nélkül maradjanak.
A javaslatom a következő. Mindössze, a központi bérrendezésen felül a művészeti, közművelődési és közgyűjteményi dolgozóinak további 10 %-os bérfejlesztést szeretnék indítványozni, ennek költségvetési kihatása mintegy 350 millió forint.
Indoklásul hadd említsek meg néhány számot. Az átlagbér ezen a területen 9780 forint. Ugyanezen felsőfokú végzettségű dolgozók átlagbére vállalatoknál 15 500 forint. Mindebből láthatják képviselőtársaim, hogy nem olyan terület számára kérem ezt a 10 %-os többletbérfejlesztést, amely nem érdemelné meg ezt, vagy nem volna rászorulva. Itt is ki kell jelentenem, határozottan, hogy az azon a területen dolgozók a béren kívüli egyéb jövedelemforrással – kivételt képez a művészeti dolgozók néhány csoportja – nem rendelkeznek. Itt az átlagos jövedelemelmaradás 22–25 %-os.
Még egy pontja van módosító javaslatomnak, nevezetesen az, hogy a költségvetési intézmények számára javaslom a dologi és bérköltségeket 1991-ben is mindkét irányban szabadon, szükség szerint átcsoportosítani. Ez a javaslat gyakorlatilag csatlakozik Csehák Judit képviselőtársam hasonló szellemű javaslatához. Ne feledjük el, hogy az úgynevezett tervutasításos rovatgazdálkodás szigorúságával rendelkező gazdasági életnek az egyik legtöbbször kifigurázott és helytelennek ítélt megoldása volt az, amikor minden egyes összeg fölpántlikázva került a fölhasználók elé. Így fordulhatott elő az, hogy év végén gyorsan vásároltak a színházak száz darab széket, bár nem volt rá szükségük – föltették a padlásra –, mert ha erre nem költötték el a pántlikázott összeget, akkor az a következő évben már elveszettnek számított.
Mélyen Tisztelt Képviselőtársaim! Vitányi Iván, tisztelt képviselőtársam, tudományos érvekkel támasztotta alá módosító javaslatának lényeges pontjait – engedjék meg nekem, hogy egy érzelmi momentummal zárjam ennek a módosító javaslatomnak az elfogadást kérő indokolását. Bennünket, azon a bizonyos, egyre kevésbé emlegetett szabad választáson többek között azért küldtek a magyar nép milliói ennek a háznak a padsoraiba, hogy évtizedes lemaradásunkból a fejlettebb világhoz igazodjunk. Ennek pedig a szellemi igazodás alapvető lépése. Ezért bízom abban, hogy – pártkülönbség nélkül – a fölszabaduló összegekből a közművelődésre ez a képviselőház azon minimális javaslatokat, amelyek erre a célra befutottak, el fogja fogadni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
