PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Öt képviselőtársammal közösen 1187-es számon benyújtottunk egy módosító indítványcsomagot, amelyik nullszaldós csomag, mind kiadáscsökkentést, mind bevételcsökkentést tartalmaz, és véleményünk szerint együtt kezelve a Parlament számára tárgyalási alapot képezhet.
Ennek a csomagnak a felhasználási céljairól képviselőtársaim már részletesebben beszéltek, én ezt nem szeretném megismételni, csak alá szeretném húzni azt, hogy a felhasználási célok a magyar kultúra fejlesztését, a művelődésügy problémáinak bizonyos fokú rendezését és a nemzetiségi, etnikai kisebbségek gondjainak bizonyos fokú rendezését tartalmazzák.
A kiadáscsökkentési oldalon két kérdéskörrel foglalkoztunk. Az egyik az egyház támogatásának a kérdése, erről szintén nem szeretnék részletesebben beszélni, hiszen éppen Németh Zsolt képviselőtársam az általános vitában ehhez a kérdéshez részletesen hozzászólt és vele egyetértek.
A csomag másik része az igazgatási kiadások csökkentésének a lehetőségét tartalmazza, és erről szeretnék egy kicsit többet beszélni.
Amint elmondottuk itt a Parlamentben sokan, szinte nincs olyan területe a magyar társadalmi életnek, a magyar gazdaságnak, amelyet ne szorítana ez a költségvetés; addig elnézést kérek a csúnya fogalmazásért, meg kell hogy mondjam, hogy van egy terület, ez a magyar igazgatás, a kormányzati igazgatás területe, amelyik ezen a költségvetésen enyhén szólva jól járhat.
Miért mondom ezt? Engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim, elmondani néhány adatot, amelyek sajnos nem ellenőrzött adatok, hiszen nem vehettünk részt a szervezés jelen megoldásai miatt valamennyi bizottság vitájában, főleg nem ismerhetjük meg azt a vitát, amely a költségvetési bizottságban jelenleg is folyik, tehát a lövészárokban talán jobban tudják a képviselőtársak, hogy mi is a valós tartalom, úgyhogy ismereteim bizonyos fokig lehetnek felületesek, de azt hiszem, hogy az eddigi tárgyalások alapján nem alaptalanok.
A Pénzügyminisztérium munkatársaitól kapott, méghozzá bizottsági ülésen kapott tájékoztatás szerint három számot mondanék el. 1990-re a kormányzati igazgatás számára körülbelül 9,2 milliárd forintot tervezett és hagyott jóvá az akkori Parlament. A kormányzati igazgatás várható idei felhasználása, amely valamilyen mértékben, nem egy az egy arányban természetesen, körülbelül 13,4 milliárd forint. Tehát lényegesen magasabb, mint az a szám, amit jóváhagyott erre az évre a Parlament. És hadd mondjam el, hogy szintén a Pénzügyminisztérium munkatársaitól kapott tájékoztatás szerint a jövő évre 16,5 milliárd forint körül van a kormányzati igazgatás költségvetésének az előterjesztett változata.
Nagyon nehéz ezeket a számokat kisilabizálni az anyagokból, hiszen így nincsenek kigyűjtve, a sok-sok táblázat között kérdés, hogy ki, mit, hova ért. Természetesen úgy tudom, hogy mindkét szám a honvédelmi és a belügyi tárcának a fegyveres testületekre vonatkozó része nélkül van számítva.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez a tájékoztatás helytálló, abban az esetben 80 %-kal magasabb a jövő évi előirányzata a kormányzati igazgatásnak, mint az 1990. évi. Ez a 80 % olyan magas szám, hogy remélem, a költségvetési bizottságban nagyon komolyan tudnak ebből alkudni. Nem hiszem, hogy a kormányzásnak ezt az árát vállaltuk akkor, amikor a többpárti parlamenthez a felelős Kormányt megválasztottuk.
Hadd mondjam el, hogy jelentős problémám és lelkiismeret-furdalásom van, hiszen nem tudtam megtárgyalni valamennyi tárcával az emögött levő adatokat, létszámokat. Itt már valamelyik képviselőtársam megemlítette az igazgatás létszámának és jutalmazásának a kérdéseit. A mi bizottságunkban folyó egyeztetések során rendkívül ellentmondó képet kaptunk a különböző minisztériumoktól. Nem kívánok egyetlenegy miniszter urat sem megsérteni, ezért nem nevezem meg a minisztériumokat, de megnevezem azokat a számokat, amelyek egy-egy konkrét minisztériumot illetően létszám vonatkozásában különböző szájakból elhangzottak. Például az államtitkár 450 főre becsülte minisztériumának létszámát, a költségvetési csoport vezetője 750 főre. Ugyanarról a minisztériumról és ugyanolyan magyarázatról volt szó. A két létszám közötti különbség ha csak átlagbérben számolnánk, azt jelenti, hogy 27 ezer helyett 55 ezer forint/fő lenne az átlagbér ugyanannál a minisztériumnál. Gondolom, valamelyik adat fantomadat.
Egy másik minisztériummal folytatott beszélgetésben az egyik szájból 850 fős aktuális létszám, a másik szájból 630 fős aktuális létszám hangzik el. Melyik az igazság? Nem tudom. Az a baj, hogy feltételezni lehet, hogy nemcsak én nem tudom. Nem tudják esetleg azok sem, akiknek az egyeztetéseket le kell folytatni.
Szintén a kormányzati költségekhez tartozik a hivatalok kérdése. Felhívom a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy jó néhány hivatalt most emelünk törvényre. A Kormány döntött bizonyos hivatalok felállításáról, a Parlament ezekkel a kérdésekkel nem feltétlenül foglalkozott, de a költségvetésben ezek a hivatalok megjelennek. Hogy mekkoráknak kell lenniük ezeknek a hivataloknak, én nem tudom. Az anyagok, amelyeket kaptunk, nem elég meggyőzőek. A viták azonban a bizottságokban, amelyekben én vettem részt, szintén nem foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, úgyhogy a bizonytalanság óriási.
Néhány példát említenék: Kárpótlási Hivatal, itt emeljük törvényre, nyomozóhivatalok, a Nemzeti Szakképzési Intézet és Intézmény. De mondhatok más példát is: az Állami Vagyonügynökség. A létszámát és a költségeit több mint négyszeresére kívánjuk emelni ebben a költségvetésben.
Emlékeztetni szeretném a tisztelt Parlamentet arra, hogy amikor tárgyaltuk a Vagyonügynökség szabályzatát néhány hónappal ezelőtt, akkor több képviselő hívta fel a figyelmet arra, hogy olyan privatizációs módszereket fogadunk el, amelyikhez rendkívül nagy központi apparátusokra lesz szükség. Most már a Vagyonügynökség költségei valahol 150–170 millió forintra rúgnak az 1991-es évben. Valahogy úgy vagyunk vele – elnézést a hasonlatért –, ez olyan mint a házasság, amely egy olyan szövetség, amely olyan problémák megoldására jön létre, amelyek nélküle nem lennének. (Derültség.) A Vagyonügynökség is valahogy így néz ki.
De van más hivatalunk is. Ilyen hivatal például a Tartalékgazdálkodási Intézet. A szükségességét én nem vitatom. Két tárca között éppen most van átadás-átvétel alatt, az egyik már nem tudja, hogy pontosan miért ilyen, a másik még nem tudja, miért ilyen, a harmadiknak nem tudták megmagyarázni. A Tartalékgazdálkodási Intézet olyan készletekkel gazdálkodik, amelyek lényegesen csökkennek a korábbiakhoz képest, a forgalma az előirányzatok szerint töredéke a tavalyi vagy idei év forgalmának. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy hasonlóan az angol Gyarmatügyi Minisztériumhoz, éppen most kezdjük növelni a létszámát, kb. 130 fő létszámnövekedést irányoz elő a költségvetés tervezete.
A költségvetés tervezetében, szintén az igazgatási környezetben olyan rovatok vannak, ahol az erdőtől nem látjuk már a fát. Ezt azt hiszem a felszólalása során valaki már használta, akkor a plágiumért bocsánatot kérek.
Egy általános mondat van odaírva, hogy "újtipusú szakmai szervezeti formák kidolgozására 540 millió forint" valamelyik minisztériumunknál. Örömmel hallottam, hogy a minisztériumot tárgyaló bizottság 140 millió forintot már lealkudott ebből. Valahogy ez hasonlít a háziasszonynak a költségvetéséhez, aki a három forintos – most már ilyen nincs –, illetve a 10 forintos tételeket rögzíti, s utána az utolsó rovatba odaírja, az ember nincsen fából. 540 millió forint egy ilyen rovatra, azt hiszem, egy kicsit soknak tűnik.
Az igazgatáshoz tartozó megjegyzés még a következő. A tartalékok kérdésében teljesen egyetértek azzal – s ezt valamelyik képviselőtársam már elmondotta –, hogy egy 800 milliárd forintos nagyságrendű költségvetéshez hét milliárd forint nagyságrendű központi tartalék teljesen indokolt. Felhívom a figyelmet arra, hogy a tartalék az egy olyan dolog, ami tárcánként változik.
Nem tudom, a Pénzügyminisztérium milyen irányelveket dolgozott ki a tervezéshez, de ha van olyan tárca, amelyik nulla tartalékkal dolgozik, s van olyan, amelyik több száz millió forintos tartalékot irányoz elő, s nem tudja megindokolni, mely feladatok azok, amelyeket nem tervezett be, akkor nekem ez az ügy nem tetszik. Ha nem tudjuk megmagyarázni, miért tettük félre ezt a tartalékot, növeljük inkább a központi tartalékot, ha egyáltalán muszáj, de ne csináljunk ilyen véletlenszerű, tárcánként eltérő mértékű tartalékképzést. Ezen az ügyön egymilliárd forint biztos összehozható.
Még egy kör, amelyről beszélni szeretnék – látom, nagyon sok időm van még, úgyhogy nyugodtan beszélhetek, áll az órám (az eredményjelző tábla órája 0.00-át mutat) –, az igazgatási bevételek oldala, amellyel sokat nem foglalkoztunk eddig, a Parlament plenáris ülésén talán még nem is nagyon hangzott el. Én is dolgoztam hivatalban, én is alkalmaztam a módszert, ezért áttérek a rablóból a pandúrba, hadd mondjam el, minden tárca, vagy majdnem minden tárca becsülettel alátervezi a várható bevételeket.
A várható bevételek az igazgatási rovatokon arra utalnak, hogy a magyar nép adófizetési moráljával s egyéb morális kötelezettségeinek teljesítésével egyik napról a másikra tökéletesen megjavul. Kiemelhetnék példákat, de csak egyetlenegyet emelnék ki – nagyon nehéz volt ugyan megtalálni a költségvetési tervezetben –, ez az APEH. Már említette valamelyik képviselőtársam, hogy 1990-ra az APEH várható bevétele 3 milliárd forint, 3 millió forint híján. 1991-re a költségvetés 2 millió forintot tervez be az APEH bevételei között. Gyorsan megmagyarázta nekem valaki, hogy ezt más tételek között kell keresni. Elolvastam, más tételek között nem találtam, de akadt valaki, aki az egyéb bevételek rovatba bele tudta magyarázni, hogy benne van az APEH is. Tegyük fel, hogy elhiszem, de ott is csak két milliárddal van benne. A magyar adófizetési morál rendbe fog jönni, jövőre az APEH ne tervezzen többet.
Ilyen típusú apróságokat hadd mondjak még el. Az igazgatási bevételek között milliárdos eltérés a földhivatalok tevékenysége. Megszünt a földforgalmazás, az ingatlanforgalmazás? Töredéke – bocsánat a szóért – nem töredéke, lényegesen kisebb volumenű pénz az, amit előirányoz a költségvetés.
A felsőoktatás a jövőben már nem fog bevételre dolgozni, úgy tűnik ebből a költségvetésből, a kiadási oldalon azért még sok minden szerepel, dehát tőle nem sajnálnám.
Zárolt Állami Vagyonkezelői Intézet: lényegesen megnövekednek a kiadásai, valami 700 millió nagyságrendű dologi kiadás kerül előtérbe. El tudom képzelni a magyarázatot. Miért nem sokkal nagyobb a ZÁVKI-nak a forgalma, nem találom a magyarázatot a költségvetésben.
A bevételi oldalon úgy látom, a költségvetési intézményeink – elnézést a kifejezésért – spájzolnak, a biztonságra játszanak, s majd ezt ők szép lassan meg fogják enni. Ne haragudjon a tisztelt Országgyűlés, ugyanarra a spájzolásra nincs joga és nincs módja az ország lakosságának, nincs módja rá, mert velük szemben a költségvetés rendkívül kemény, nincs módja az egészségügynek, az oktatási intézményeknek, a sajtónak, a tv-nek és sok más szervezetnek, nincs módja a tudománynak, a műszaki fejlesztésnek.
Azt hiszem, hogy a kölcsönös terhekből a kormányzatnak, az igazgatásnak is hasonlóképpen kellene vállalnia.
Még egy legeslegutolsó megjegyzést szeretnék tenni.Van egy óriási tartalék sajnos ebben a költségvetésben, amelyik körül elég nagy a hallgatás. Ez óriási tartalék, úgy hívják, hogy infláció. Számolunk mi ezzel a 35 %-nyi árinflációval s a hozzá tartozó 28, illetve 23 %-os adóalapot képező bérinflációval. Remélem, hogy igaz, s a 35 % nem lesz ennél magasabb, de nem bízom benne.
A különböző számítások hiányoznak ahhoz, hogy az inflációra mennyire lesz érzékeny ez a költségvetés. Különösen hiányoznak a számításaink – ezt még nem tárgyaltuk, majd fogjuk a napokban – a személyi jövedelemadó-táblák megállapításánál, de felhívom a szíves figyelmet arra, hogy a különböző táblák megállapítása esetén a bérinfláció egy-két százalékos növekedése 4-8, esetleg több milliárd forintos plusz személyi jövedelemadó-bevételt fog eredményezni a kormányzat számára, legalábbis a költségvetés számára, és sajnos még az egy-két százalékot sem tartom reálisnak. Én azt hiszem, hogy a bérinfláció magasabb lesz ennél a tervezett 23 %-nál, még akkor is, ha az árinfláció nem haladja meg a 35 %-ot, s ez önmagában is egy nagyon jelentős költségvetési tartalékot képez. Félek, hogy kétszámjegyűt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP részéről.)
