VARGA ZOLTÁN (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, mindannyian megkapták a kulturális bizottság 1323-as számú jelentését, amelyben több módosító indítvány található; és úgy gondolom, hogy feltétlenül szót kell ejteni annak egyik fontos részéről, amely a vidék, a kistelepülések művelődési esélyeit látszik megtámogatni, vagy ha nem kerül megszavazásra, igen nehéz, ha úgy tetszik végletesen hátrányos helyzetbe juttatni.
Miközben a költségvetésről vitatkozunk, úgy gondolom, nem árt megemlíteni, hogy két fontos kérdés az, ami itt kimondatlanul is a levegőben van. Az egyik az, hogy sikerül-e ennek az országnak társadalmi stabilitást adni a jövő évre megfelelő gazdasági alapokkal. A másik kérdés, hogy sikerül-e megtalálni azokat a stratégiai, kitörési pontokat, amelyek végre elindítják az ország fejlődését, amelyek végre megteremtik azt az esélyt, hogy valóban európai, Európába érkező országként, nemzetként folytassuk a megkezdett utat.
Gyakran idézik azt a mondást, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz, s mindenki hozzáteszi, hogy Montecuccolitól származik. Szeretném elmondani a képviselőtársaknak, hogy eredetileg Trivultio zsoldosvezér ennek a mondásnak a szerzője, aki száz évvel korábban élt, mint Montecuccoli, és feltehetően a példaképe volt.
Amiért elmondtam, mindössze az a tény, hogy erre egy könyvtárban bukkantam rá. Abban a könyvtárban, amelyik Magyarországon az elmúlt időszakban igen szép sikereket, a magyar könyvtárügynek ebben az évben pedig a legnagyobb sikerét érhette el. Nevezetesen, hogy a békéscsabai megyei könyvtár elnyerte az európai Grand Prix-t. Úgy gondoltam akkor, amikor az első kulturális bizottsági ülésen ezt megemlítettem, hogy talán olyan korszak kezdődik, ahol a könyvtárügy végre megfelelő úton, megfelelő sikerágazatként méltó eszköze lehet a magyar társadalom fejlődésének, a magyar kulturális élet, a magyar művelődés, a magyar kultúra egészének. Sajnos úgy látom, hogy ez a siker – amelyhez hozzá kell tennem, hogy szépséghibája volt rögtön, hogy a könyvtár vezetősége nem tudott részt venni e díj átadásán pénzügyi nehézségek miatt –, ez a siker ma már a legnagyobb kudarcágazatot kezdi kirajzolni a magyar könyvtárügyben, mégpedig egész egyszerűen azért, mert tudomásom szerint van olyan megye, ahol a közelmúltban huszonnégy kistelepülésen zárták be a könyvtárakat, mondván, hogy az önkormányzatnak nem feladata ezek fenntartása.
Én azt hiszem, hogy az a módosító indítványhoz csatlakozó módosító indítvány, amit a bizottság fogalmazott meg, éppen e miatt az aggasztó, hogy úgy tetszik, riasztó jelenség miatt került bele a mi jelentésünkbe, amelynek lényege az, hogy tegyük lehetővé, hogy az úgynevezett fejkvótaként emlegetett összegből a kistelepüléseken 450 forintot, a nagyobb településeken pedig 200 forintot a művelődési házak, illetve a könyvtárak támogatására fordítsanak az önkormányzatok.
Azt hiszem, kényszerlépésről van szó ebben az esetben, de olyan kényszerlépésről, hogy ha ezt elmulasztjuk megszavazni, és elmulasztjuk a magyar költségvetésbe ilyeténképpen beépíteni, a jövő sokkal riasztóbb lesz, és az a fajta sikerév, amikor a magyar könytárügy európai Grand Prix-vel a háta mögött hihette azt, hogy méltóképpen és a legjobbak között reprezentálja a magyar kultúrát, vélhetően egy hatalmas zuhanás kezdődik, aminek a vége beláthatatlan lesz.
Én azt hiszem, a tisztelt képviselőtársak nagyon jól tudatában vannak annak, hogy amennyiben nem találjuk meg a stratégiai kitörés lehetőségeit, amenynyiben ez a költségvetés elmegy azon lehetőség mellett, hogy a művelődés, oktatás, kultúra felé valóban nyitni merjen, akkor az történik, amit annyiszor mondunk, hogy a rendszerváltás elhalasztódik, és ha úgy tetszik, konzerválódnak rossz örökségeink. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
