HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP)
HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP)
HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló törvény módosítása több vonatkozásban időszerű és sürgető feladat.
Az e célból benyújtott törvényjavaslat a valós gondok többségét helyesen jelzi és módosításai segítenek azok megoldásában.
Egyetlen paragrafust szeretnék kiemelni és a továbbiakban ehhez csatlakoznék, mégpedig a törvényjavaslat 5. §-át, amely a törvény 6. §-át hivatott módosítani. E paragrafussal kapcsolatban nyújtottam be módosító indítványomat és ezt szeretném most szóban is megtámogatni. Az új jogszabály, a törvénytervezet, a munkaügyi miniszter felügyelete alatt működtetett országos bizottság felállítását tervezi, a szakképzési alap felhasználásával kapcsolatos feladatokra, továbbá többek között a fejlesztésre felhasználható összegekről dönt, mégpedig úgy, hogy egy része az országos bizottsághoz kerül, másik részét pedig megkapják az önkormányzatok, de nem kapnak az ágazatok, a korábbi gyakorlattól eltérően a szaktárcák. Én ennek érdekében szeretnék a továbbiakban szólni.
Abból indulnék ki, hogy a törvénytervezet nincs összhangban a középfokú szakoktatás irányítására vonatkozó 82/1990-es kormányrendelettel, amely módosította és pontosította a szakirány szerint illetékes, illetve a képzésben érdekelt miniszterek feladatkörét és hatáskörét. A jogszabályból meghatározott feladatok hárulnak az ágazatokra, a szaktárcákra, és ez indokolttá tenné, hogy a szakképzési alapból a gyakorlati oktatás feltételeinek fejlesztésére szolgáló pénzeszközök felosztásánál érvényesüljenek az ágazati korszerűsítési elvek is.
Továbbá nem vagyok biztos abban sem, hogy a törvénytervezet megfelel a gazdálkodó szervek, illetve a szakmai oktatást végző intézményeknek. A bizottság ugyanis a területi pénzek átcsoportosításáról az önkormányzatok, illetve a pénzeszközt befizető vállalatok megkérdezése nélkül dönthet, írja ki és bírálja el a pályázatokat.
Abból kell kiindulni szerintem, hogy a gyakorlati oktatás fejlesztésére szolgáló pénzeszközök felosztásánál érvényesülnie kell az országos, a területi és az ágazati korszerűsítési elveknek is. Az igazságos elosztás csak valamennyi érdekszféra igényeinek a figyelembevételével történhet meg. Kétségtelen, hogy az országos bizottság nemzetgazdasági szintű koordináló szerepe fontos és elvitathatatlan, de szakmai kérdésekben, miután szerintem elégséges számú információval nem rendelkezik, döntései szakmai megalapozottsága több esetben megkérdőjelezhető, továbbá túlzott centralizációs törekvéseket is tükröz. Összességében gátolja a szakképzés ágazati sajátosságok alapján történő fejlesztését.
A továbbiakban még egy gondolatot szeretnék részletezni, mégpedig azt néztem meg, hogy milyen igényeket elégítenek ki a középfokú szakoktatási intézmények. A Földművelési Minisztérium profiljába tartozó intézményeket néztem meg és azt tapasztaltam, hogy jelentős részük nagyobb régióra, több megyére, sőt országos szintű igények kielégítésére lett létrehozva. Így országosan négy erdészeti, három élelmiszeranalitikai, négy földmérési, egy fűrészipari, három dísznövénykertész és egy édes- illetve cukoripari szakközépiskola van. Hasonlóan, két juhtenyésztő, egy halász, egy sörgyártó, két dohányfeldolgozó és három molnár szakmunkásképző intézet dolgozik. A személyi és tárgyi feltételek is ennek megfelelően, tehát hogy nagyobb régiók, esetleg országos igények kielégítésére jöttek létre, lettek kialakítva. E képzési sajátosság lehetővé teszi, hogy a fejlesztési-korszerűsítési programok ne csak a térségi, hanem az ágazati igények és követelmények figyelembevételével készüljenek.
A szakképzési alap felosztásánál szerintem mind az indokolatlan koncentrálás, mind a meggondolatlan decentralizálás egyaránt helytelen. Mindezek tükrében és ennek megfelelően nyújtottam be módosító javaslatomat is. Azt javaslom, hogy a fejlesztési összegek egy része a területi arányok szerint a helyi igények kielégítésére az önkormányzatokhoz kerüljön, másik része az ágazati befizetési arányok szerint az ágazati korszerűsítési követelmények szerint kerüljön felhasználásra és a szakképzés szerint illetékes minisztérium rendelkezzen felette. A mindenkori nemzetgazdasági, ágazati és térségi érdekek összhangja pedig úgy biztosítható, ha a harmadik részt az országos bizottság különíti el.
Kompromisszumos megoldásunk, úgy gondolom, mindhárom érdekszféra, tehát az országos, a területi és az ágazati igénye figyelembevételével is megvalósítható. Köszönöm szépen. (Taps.)
