TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, Elnök Úr! Amikor hozzászólásra jelentkeztem, a mezőgazdasági támogatás körébe tartozó kérdésekkel szerettem volna foglalkozni. Szerettem volna felhívni az igen tisztelt Ház figyelmét arra a körülményre, hogy megítélésünk szerint az egyetlen kitörési lehetőségünk a mezőgazdasági és élelmiszeripari export terén lenne. Időközben azonban, míg felszólalásomra készültem, kiosztásra került a költségvetési bizottság 1360-as számú módosító indítványa. Ez olyan mértékben megdöbbentett, hogy elhatároztam, változtatok felszólalási szándékomon. Igaz ugyan, Elnök Úr, hogy én nem milliárdokról fogok szólni, mint ahogyan a költségvetési bizottság és más bizottsági elnökök szóltak, hanem csupán havi 1500 forintokról. De olyan 1500 forintokról, Elnök Úr és igen tisztelt Ház, amelyek a családok százezreit, illetve millióit hozhatnák kétségbeejtő helyzetbe, ha a tisztelt Ház ezt a módosító indítványt elfogadná. Amikor ennek jogi és térbeli tévedéseit feltárom, előre is elnézést kérek a költségvetési bizottság elnökétől és tagjaitól. Tudom, hogy őket is a jó szándék vezette, amikor a módosító indítványukat megszövegezték. Azonban az elmúlt napok szinte lázálomra hasonlító időszakában nem volt módjuk arra, hogy ennek minden velejáróját átgondolják. Nem kertelek, kimondom: ha ezt az indítványt a tisztelt Ház elfogadja, akkor mi úgy vonulunk be a történelembe, mi voltunk az a Parlament, amely kivette a gyermekek kezéből a pohár tejet, és helyette üres poharat adott a kezébe. Mi vagyunk az a Parlament, amely kivenné a vajas kenyeret a gyermek kezéből, és száraz darabot adna a kezébe. (Zaj, mozgás.)
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez az indítvány arra hivatkozik, hogy az 1991. évre nincs más megoldás, mert az OTP nyilvántartása szerint egész egyszerűen nem lehet az adósok körében differenciálni. De kérem, ez egész egyszerűen súlyos szakmai tévedés. Igenis, lehet differenciálni az adósok között, tudniillik 1988-ban, hiszen az 1988. december 31-i állapotig terjedő időből indul ki ez a módosító indítvány, általában ilyen célú lakáskölcsönöket szegényemberek úgy vettek igénybe, hogy másfél, legfeljebb két szoba összkomfortos lakótelepi lakást vásároltak. Ezeknek az ára pedig 1988. december 31-én – én azt hiszem, Kupa Mihály miniszter úr kapásból igazolhatja az ide vonatkozó tényállításaim valóságát – Budapesten másfél szobás lakásnál 1 millió 100 ezer, kétszobás lakásnál 1 millió 600 ezer, hozzávetőlegesen tehát 4 usque 600 ezer forint lehetett az az OTP-kölcsön, amelyet ilyen lakásvásárlások céljára hitelnek kiadtak.
Hadd legyen szabad elmondanom az igen tisztelt Ház azon tagjainak, akiknek a sorsa olyan szerencsés volt, hogy ebben az időben nem ügyvédként kellett dolgozniuk (derültség) hanem az élet más területén működtek, azért emelem én ezt így ki, mert én kénytelen voltam látni mint ügyvéd, hogy akkor, amikor a pártállam utolsó előtti évében egy dunakeszi munkáscsalád például decemberben 1000 forint OTP-kölcsönt tudott mindösszesen kapni, mert mondották, hogy az államháztartás nem bír el többet, Újpesten ez az összeg 1500 forint volt egy munkáscsalád esetében, addig én tömkelegével tudnék olyan ügyleteket is megnevezni, ahol 5-6 millió forintokat adtak kiváló pártkapcsolatokkal rendelkező kölcsönfelvevőknek, akik a meglevő luxusingatlanukat cserélték ki másik luxusingatlanra, vagy egész egyszerűen csak áthidaló kölcsönként jutottak hozzá 6-8 millió forinthoz, amelyet azután később más jogcímen tartottak meg maguknak.
Én tehát azt mondom, igenis, akkor, amikor mi azt mondjuk, hogy ezek ugyanúgy 1500 forinttal fognak többet fizetni, mint az a kis munkáscsalád, amelyik évtizedekig várt a másfél szoba összkomfortos 35 négyzetméteres lakásra, akkor az diszkrimináció! Diszkrimináció a szó valódi értelmében, mert a sokszoros milliomost ugyanúgy 1500 forint fizetésére kényszerítjük, mint azokat a családokat, amelyek négyszer-ötször kimentek szerződésszerkesztés közben, és kiszámolták, hogy vajon bírják-e majd a törlesztést, s kiszámolták, hogy mit kell gyerekenként engedni ahhoz a megélhetés költségeiből, hogy ezt a törlesztőrészletet vállalni tudják. S most ezeket megterhelni 1500 forinttal, igen tisztelt Ház, azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek vagy a húsról kell lemondani, vagy a cipőről, vagy a ruháról, de valami olyan, a család életében alapvetően fontos cikkről, amelyhez mi nem járulhatunk hozzá, különösképpen akkor nem járulhatunk hozzá, amikor itt milliárdok repkednek a levegőben.
Elnézést kérek, a mai nap során hallottam Kulin képviselőtársunk felszólalását, aki elmondta, miért nagyon fontos, hogy adjunk 3 milliárd forinttal többet a Televíziónak, annak a Televíziónak, amely meg akarja ebből a hárommillió forintból tartani azokat a pártállami alkalmazottakat (taps) akik havi 40–50 ezer havi nettóért reggeltől estig törik a fejüket azon, hogyan tudnák jobban kifigurázni a többpárti Parlament érdekében tevékenykedő politikusokat (derültség) és akkor nekem választanom kell, hogy elvegyem-e attól a gyerektől azt a pohár tejet, vagy meghagyjam a pártállami alkalmazottaknak az 50 ezer forint nettót, hogy csak tovább mesterkedjenek a mi megbuktatásunkon. (Taps és harsány derültség.)
Sajnos, a tét ez, igen tisztelt Ház! Akkor, amikor én ennek a javaslatnak a szakmai hátterét vizsgálom, legyen szabad rámutatnom, hogy egyébként is ilyen apró szakmai hiányosságokban szenved, mint például: nem lehet ebből a módosító indítványból pontosan megállapítani, hogy a 64. és 65. szakasznak mi a pontos kapcsolata, mert hiszen a 64. szakasz nagyvonalúan az eddigi kedvezményes kamatozású kölcsönöket felemeli hirtelen 15%-ra. De arról már nem beszél, hogy mi van például azokkal a bankkamatokkal, amelyeket korábban 8-10-12%-kal adtak ki, vagy egyebekben nem lehet tudni azt, hogy például ott, ahol a kölcsönszerződés megkezdéséről beszél, és azt mondja, hogy ezt még a régi szerződés szerint kell elbírálni, ez vajon hogyan fog történni, hiszen hogyan lehet elbírálni a régi szerződési feltételek szerint egy olyan ügyletet, amelyet már az új feltételek szerint fognak a kartonon vezetni. Vajon melyik OTP-előadót tudom megkérni arra, hogy a régi szerződés feltételei szerint számolja ki nekem azt, hogy vajon a kezesi kötelezettség hatályosult-e ebben az esetben, vagy sem?
Arról már nem is beszélek, nem is szól ez a módosító indítvány arról, hogy miféle kezesi megoldásra gondol, egyszerű kezesi megoldásra-e avagy netán készfizető kezesiről, mert ugyebár a jogszabály értelmében ez sem teljesen közömbös. Mindenesetre én úgy gondolom, hogy ez a megoldása annak a módosító indítványnak, hogy azért nem nyúl most 1991-ben hozzá a kamat igazságosabb megközelítéséhez, mert az OTP-nyilvántartásból nem derül ki, hogy az adósok szociális helyzete milyen. Hát kérem, hogyne derülne ki! Aki 4 vagy 500 ezret vett fel, annak nem volt pénze, aki 8 milliót meg 7 milliót meg 9 milliót vett fel, annak mérhetetlenül sok pénze volt, az haszonszerzés, harácsolás céljából vette fel ezt az összeget, tehát igenis van megoldás. Ha netán tán a tisztelt Ház (mozgás és zaj) arra a megállapításra jutna, hogy mégsem lehet a költségvetés tételeinek átmozgatásával találni pénzt ahhoz, hogy a magyar munkások és a nyugdíjasok gyerekeinek vagy maguknak a nyugdíjasoknak jusson egy pohár tej 1991-ben is, akkor engedjék meg, hogy én egy afféle igazi torgyános megoldást ajánljak a tisztelt Háznak (ellenzéki taps, derültség) amiről azután lehet majd megint cikkezni vagy a televízióban most kifogásolt riportereknek szörnyülködni hónapokon keresztül, akkor kérem vessünk ki egy vagyondézsmát az elmúlt rendszer gazdagjaira (taps az FKgP részéről) s ebből adjuk oda azt a pohár tejet a gyerekeinknek, de ezt a módosító indítványt utasítsuk el! Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
