MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Röviden reflektálnék a felszólalásokra, illetőleg a módosító indítványokra. Azokra, amelyekről itt szóbeli tájékoztatást hallottunk, és azokra is, amelyekről szóbeli tájékoztatás nem hangzott el.
Az egyik előterjesztés a hat képviselő előterjesztése, illetve indítványa, amelyet Lotz Károly mondott itt most el: annak lényege, hogy a KMŰFA felhasználási rendszere hatékonyabb pályázati rendszer útján, centralizáltan és nem felaprózottan történjék. Ez a lényege.
A Kormány ezzel egyetért, támogatja ezt a javaslatot.
A költségvetési bizottság a módosító indítványában a számokat illetően lényegileg a Kormány előterjesztésével azonos nagyságrendi javaslatot tett. Csak 100 millió forint eltérés van. Mégis azt javaslom, hogy a Kormány előterjesztését fogadja el a Képviselőház, az Országgyűlés, és ne a költségvetési bizottságnak az indítványát. Az ugyanis nemcsak e 100 millió tekintetében tér el, hanem ott ad 200 millióval többet, ahol mi úgy gondoljuk, hogy könnyebben elviselhető ennek a 200 milliónak a hiánya, nevezetesen az OTKA-nál. Kétmilliárd helyett 1,8 milliárd. Ott adna kevesebbet, ahol azt gondolja a Kormány, hogy a költségvetés tető alá hozásához szükség van a 300 millióra.
Én azt javaslom – az a lényeg, hogy a költségvetési bizottság állásfoglalásában lényegileg megértette a helyzetet, megértette és elismerte azt, hogy a Kormány cselekvése az adott helyzetben a szükséges rossz, de lehetséges, úgyhogy ezt köszönöm a Kormány nevében, és javaslom –, hogy a költségvetési bizottság tagjai, akik ezt a megértést tanúsították, ezt a felismerést gyakorolták, a szavazásnál is gyakorolják.
Pál László itt most el nem hangzott indítványa, annak számos pontja arra vonatkozik a törvényjavaslat szövegével szemben, hogy a törvényjavaslat, illetve elfogadása esetén a törvény ne általában adjon lehetőséget a KMŰFÁ-nak alapkutatásokra való fordítására: ne általában, hanem konkrétan csak 1991-re vonatkozóan. A Kormány ezzel egyetért.
A költségvetési bizottság, valamint Kálmán Attila indítványában szerepel egy olyan kitétel, hogy a KMŰFA, az OTKA javára biztosítandó 1,8 milliárd, illetőleg a Felsőoktatási Fejlesztési Alap javára biztosítandó egymilliárd az legfeljebb – ez a szócska szerepel benn, legfeljebb – 1,8 milliárd, illetve legfeljebb egymilliárd legyen.
A Kormány ezt nem javasolja elfogadni, mert bizonytalan helyzetet teremt. Bizonytalan helyzetet teremt egyrészt ezeknek az összegeknek a várományosaira nézve, nem tudnak tervezni, igazából nem tudják, hogy milyen összegekkel számolhatnak.
Bizonytalan az is, hogy ki fog dönteni erről a tényleges nagyságrendről. Hiszen a Képviselőház, az Országgyűlés által eldönthető összegről van szó. Igazában költségvetési jellegű juttatásról, és ebben nem szokás tudomásom szerint – nem vagyok költségvetési szakember, nem szokás – ilyen nem egyértelmű összegeket megállapítani.
Mindezek fényében én azt javaslom, hogy a bizonytalanságnak elébe menő, illetve azt kizárandó, a konkrét, abszolút összegek szerepeljenek a törvényben, tehát ne fogadtassék el e tekintetben a költségvetési bizottság javaslata, indítványa, illetve Kálmán Attila indítványa.
Végezetül néhány szót a felszólalásokra vonatkozóan.
Pál László elvi kifogásait mondta el a 300 milliót illetően, hogy végül is intézményi célokra, intézmény működésének céljára bocsátunk rendelkezésre ilyen, más célra rendelt összegeket, ennek nincs vége. Gyakorlatilag ez volt mondanivalójának a lényege. Más összefüggésben ugyanilyen lépéseket lehetne tenni.
Én azt tudom erre válaszolni, hogy remélem, jövőre is itt leszünk, és azzal a hittel leszünk itt, hogy ezen módosítani kell. Nemcsak önmagán azon, hogy egy más célú, tehát közvetlenül gazdaság-orientált fejlesztések céljára szolgáló alapokból rendelünk át költségeket más célra, forrásokat más célra, hanem egyáltalán a KMŰFÁ-nak egyfajta új kezelésére lesz szükség, amire a Kormány javaslatot elő fog terjeszteni. Ez nyilvánvalóan érinteni fogja ezt az államháztartási törvényt is.
Ami az OTKA – tehát a Sasvári Szilárd említette, okkal, az OTKA – keretében folyó kutatások kontraverziális összefüggéseit illeti, hogy jó helyre: megint csak nem intézményi ellátásra megy-e a pénz nagy része, nemrégen született meg a Kormány rendelete, amely e tekintetben is egy hatékonyabb pályáztatási rendszert kíván bevezetni, és a lehető minimálisra szűkíteni annak lehetőségét, hogy ezek az összegek intézményi ellátást szolgáljanak, hanem eredményorientált pályázatok és kutatások célját szolgálják.
Én nem zárom ki, hogy mégis nem lesz lehetőség, és nem talál az okos kutató és az okos oktató majd valamilyen módot arra, hogy a pénz egy részét intézményi ellátási célokra is fordítsa. Alapvetően azért ezt megpróbáljuk meggátolni.
Ami végezetül Rab Károlynak azt az észrevételét illeti, miszerint törvénytelen volna a 300 milliónak a költségvetés javára való átcsoportosítása, avagy az egésznek a költségvetés javára való átcsoportosítása – mert itt egy célhoz kötött forrásról van szó –, azt tudom mondani, hogy törvénytelennek nem törvénytelen. Amit a Parlament a maga döntésével eldönt, azzal egy korábbi törvényhez képest másképp is dönthet. Ez, ugye, az Alkotmányra is vonatkozik, csak megfelelő feltételek mellett. Ha tehát a Kormány úgy dönt, hogy átrendel erre a célra ilyen összegeket, az önmagában törvénytelen nem lesz. Az más, hogy elfogadható-e vagy nem stratégiai – költségvetés-stratégiai, KMŰFA-stratégiai –, tudománypolitikai szempontból, az egy más szempont.
Befejezésül ehhez azt tudom mondani, hogy a Kormány is tudatában van: szükségmegoldásokról van szó, mind a KMŰFA egy részének átcsoportosítása tekintetében alapkutatásokhoz. Bár nem rendszeridegen ez az átcsoportosítás, mert végül is az alapkutatások – akár felsőoktatási intézményekben folynak, akár tudományos kutatóintézetekben – az innováció alapjai. Nem lehet alapvetően azt mondani, hogy teljesen rendszeridegen cél javára fordítódik ez az egyszer 1,8, egyszer 1 milliárd forint. Ennek jegyében oly nagy bűnbe nem esik a Kormány, illetve a Képviselőház, ha ebben a szükséghelyzetben mégis megszavazza egyrészt az 1,8, másrészt az 1 milliárd forintot a két tudományos célú alap javára, másrészt, az adott helyzetben, a költségvetés megteremtése és tető alá hozatala végett azt az 1,3 milliárdot a költségvetés javára – amelyből körülbelül a 300 millió szolgálja majd megint csak magát a műszaki fejlesztést, mert hiszen a műszaki fejlesztési bizottság és a hozzá tartozó intézmények finanszírozásáról, létéről van szó. Ilyen értelemben ez megint nem rendszeridegen.
A maradék 1 milliárd bele fog kerülni a költségvetésbe, annak kiadási oldalába, amiről Önök szavaznak – azt nem tudom pontosan megmondani, hogyan fog terülni a költségvetés kiadási oldalának különböző részein.
Mindezek megfontolásával – elnézést kérve, hogy hosszan használtam a szót – kérem a Képviselőházat, fogadja el a törvényjavaslatot, az említett módosításokkal. Köszönöm szépen. (Gyér taps.)
