CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyok azzal, hogy az Öböl-válság, vagy a hét eleji áremelkedések, vagy parlamentünkben az imént megtörtént tragikus esemény megosztja a törvényhozás és a közvélemény figyelmét. Mégis, szeretném felhívni valamennyiünk figyelmét arra, hogy legalább ennyien figyelnek arra, miként is alakul a Parlament javaslata a nyugdíjak emelésére; két és fél millió érintett sorsa, nyugdíjának összege függ a mi vitánktól és jó döntésünktől.
A Kormány – mint hallották – három, általa egyenrangúnak minősített javaslatot terjesztett be, nem kötelezte el magát egyik változat mellett sem. Tulajdonképpen ünnepelhetnénk ezt a demokratikus nagyvonalúságot, ugyanakkor tudnunk kell, hogy a Parlamenté a választás, a döntés felelőssége. Éppen ezért nagyon örülök neki, hogy a szociális bizottság elkötelezte magát a C alternatíva mellett, vállalta a döntés felelősségét, és el tudott fogadni egy egyenrangú javaslatot.
A szocialista frakció éppen azért fogja támogatni – és csak a bizottság javaslatát fogja támogatni – ezt a változatot, amelyeket módosító indítványként a frakció nevében benyújtottam. A bizottság javaslata és a mi módosító javaslatunk is egy dologban markáns módon eltér a Kormány javaslatától. Mi ugyanis azt javasoljuk – és erre szeretném az Önök figyelmét felhívni, hogy a társadalombiztosítás költségvetésében nyugdíjemelés céljára rendelkezésre álló teljes összeget használjuk fel most a januári nyugdíjemelésekre. Nem olyan többletösszeg felhasználására teszünk javaslatot, amelyik nincs a költségvetés tervezetében, hanem a költségvetés tervezetében rendelkezésre álló összeg egyszeri felhasználását kezdeményezzük. Kezdeményezzük ezt nemcsak azért, mert – mint ahogy Frajna Imrétől is hallottuk – az áremelkedések most történtek meg, mert 30 milliárdból csak átlag ezerforintos nyugdíjemelésre lenne lehetőség, nemcsak azért, mert nem lehet szinte egyetlen szempontot sem ebből a 30 milliárdból jól preferálni, jól kiegyenlíteni, hanem azért, mert ez az összeg tulajdonképpen már most, az induláskor a kezünkben van, és a nyugdíjasok számára biztonságot jelentene, ha tudnák, hogy az első negyedévben biztosan bekövetkező, személyenként átlagosan 900–1000 forintos megélhetési költségnövekedés mellé megkapják az egész évre szóló nyugdíjemelés teljes összegét. Biztonságot jelentene – ezt hangsúlyozom.
Érdemes megnézni a Kormány mindhárom változatát abból a szempontból is, hogy 30 milliárdból vajon meg lehet-e oldani akármelyik preferenciát. A C változat tesz erre egy sikertelen kísérletet. A C változat nem azért rossz, mert ezt megkísérli, hanem azért nem tudja jól teljesíteni a feladatát, mert kevés a keret, amivel gazdálkodnia kell. A C változat helyesen – mi is ezt támogattuk – elsősorban a szolgálati idő hosszát kívánja preferálni, elismerni. A C változat javaslatot tesz arra is, hogy a nyugdíjba vonulás idejét is vegyük figyelembe. Igaz, hogy a C változat csak az 1975 előtt megállapított nyugdíjakat kívánja magasabb összegben emelni, mi pedig a bizottsági javaslatban minden nyugdíj kiegészítését javasoljuk a nyugdíjba vonulás ideje szerint – tehát azokét is, akik tavaly-tavalyelőtt mentek el nyugdíjba, és ezért a nyugdíjuk értéktelenedett.
Szeretném elmondani, hogy nagyon fontos szempont a rokkantság elismerése és az is igen fontos, hogy a szociális szempontok is érvényesülni tudnak ebben a 45 milliárdos változatban, mert mint hallották, 900 forintnál alacsonyabb nyugdíjemelésre még a hozzátartozó ellátások körében sem kerülne sor, tehát ellentételeznénk szinte teljes mértékben az I. negyedévben bekövetkező áremelkedések egy főre eső összegét. Én ezért a bizottsági javaslatot támogatom.
Önök feltehetnék a kérdést: ez akkor valóban a lehető legjobb változat? El kell, hogy mondjam, lehetett volna jobb javaslatot összeállítani. Nem elsősorban több pénzből, persze egy 35%-os áremelkedés ellentételezéséhez nem 50 milliárdra lett volna szükség, hanem ennél magasabb összegre. A bizottsági változat hibája is tehát az, hogy 23%-ot oszt ki egy egyszeri nyugdíjemelésre, semmilyen formában nem ellentételezi, nem tudja ellentételezni az infláció mértékét. Miként lehetett volna az 50 milliárdból jobb javaslatot készíteni? Elsősorban, ha jobban tudtunk volna differenciálni a munkaviszony szerint. A Kormány javaslata és a bizottsági javaslat is 10 éves csoportokba kategorizálja szolgálati idő szerint a nyugdíjasokat. Tehát ugyanannyi százalékos kiegészítést kap az, aki 11 évet dolgozott, mint az, aki 19-et.
A társadalombiztosítás által rendelkezésre álló adatok nem elegendők ahhoz, hogy biztonsággal egy szélesebb skálamegosztást lehetett volna kialakítani. Ugyanez a hibája a másik szempont érvényesülésének, nem tudtunk kellően differenciálni abban, hogy ki mikor ment el nyugdíjba. Ott is ötévenkénti kategorizálásra kerültek nyugdíjbamenetelük éve szerint a nyugdíjasok. Természetesen jobb javaslatot kellett volna készíteni, mert nem fogja kielégíteni még a bizottsági javaslat sem azoknak az igényét, nem fogja megoldani azoknak a gondját, akik egy nyugdíjból ketten élnek.
A bizottság javasolja, nemcsak a házastársi pótlék emelését, hanem a házastársi jövedelempótlék emelése összeghatárának a megemelését is. És mégis, miután már egyszer döntöttünk a költségvetésről, a bizottság és minden javaslattevő belekényszerült egy rossz megoldásba, éspedig abba, hogy a nyugdíjat nem élvező, járulékot nem fizető, tulajdonképpen szociális ellátásra igényt tartó állampolgár, feleség vagy férj házastársi pótlékát is társadalombiztosítási járulékból finanszírozzuk. Ez ugyanis szociális ellátás, ezt nem a társadalombiztosítás keretén belül, hanem az állami költségvetésből finanszírozottan kellene a jövőben megoldanunk.
Nem oldja meg javaslatunk az özvegyi nyugdíjak gondját, hiszen nem tudjuk kiegészíteni az özvegyi nyugdíjakat, egy bizonyos összeghatárig folyósítjuk csak együtt a jövőben is, 1991-ben az elhalt házastárs és a saját jogos nyugdíjas életben maradó házastárs nyugdíját, de a kettőjük nyugdíjából bizonyos százalékot vagy végkielégítést nem kap a hátramaradó, – ezért tehát hiányos ez a javaslat ebből a szempontból.
Természetesen lehetett volna még ezek között a keretek között ilyen feltételrendszer mellett is jobb javaslatot készíteni, ha több információ állna a rendelkezésére a bizottságnak, a Parlamentnek. Ha több idő állna a rendelkezésre és nem szombaton délután 4 órakor rohammunkában, félig amatőr feltételek mellett kellene négy képviselőnek és két szakembernek javaslatot tenni egy D változatra. Azt gondolom, hogy ez nem a parlamenti bizottság feladata, ezt szakértőknek kell elvégezniük. Lehetett volna természetesen jobb a változat, ha többet tudtunk volna egyeztetni az érdekképviseleti szervekkel, és természetesen tudnánk jobb javaslatot tenni akkor, ha a társadalombiztosítás önálló volna, ha nemcsak a Parlament és a parlamenti bizottságok, hanem egy önkormányzat is mérlegelni tudná, hogy az alternatívák közül melyik a leghelyesebb. Hogy milyen lehetne ez az önálló társadalombiztosítás, hogyan kellene megoldani, erre a társadalombiztosítás költségvetéséről szóló vitában kívánok javaslatot tenni. Most ehhez a tárgyhoz szólva befejezem a hozzászólásomat és kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák a teljes egyhangúsággal elfogadott D változatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
