FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elég rövid lesz a beszédem, mert a bizottság előadója jórészt elmondta azokat a dolgokat, amiket én is mondanék a nyugdíjemelés mértékéről.
Az a szerencsés helyzet alakult ki, ami elég ritkán fordult elő a Parlamentben, hogy a bizottság összes tagja egyetértésre jutott a bizottság javaslatát illetően. Valószínűleg több minden szerepet játszott ebben. A bizottság összes tagja nagy örömmel üdvözölte azt, hogy az egykori nyugdíjemelési rendszerből végre valami kitörés mutatkozik: nem kizárólag a nyugdíj nagysága az, ami alapján a nyugdíjemelést végre óhajtják hajtani.
Ezt az állapotot egyébként, ami az előző években dúlt az országban, egy Marx nevű közgazdász valószínűleg úgy fogalmazta volna meg, hogy ez a legszegényebb rétegnek a bővített újratermelését jelentette. Ez azt a problémát okozta, hogy az elmúlt évtizedben igen súlyosan torzultak a nyugdíjak arányai. Hogy mennyire torzult egy nyugdíj, leginkább két faktor határozta meg. Az egyik az, hogy minél régebben állapították meg a nyugdíjat, a másik pedig, hogy minél magasabb összegű volt a nyugdíj. Ez a két faktor egymásra hatott. Akinek már régen állapították meg az alacsony nyugdíjat, az általában megőrizte az értékét.
Az eredeti arányok helyreállítása, bármennyire is törekedtünk rá, három fő ok miatt lehetetlennek bizonyult. Az egyik a pénzügyi oka volt – bár nagyon nehéz lenne az információk hiányában kiszámolni, mibe kerülne az összes nyugdíjat körülbelül egykori megállapításához képest arányosan helyreállítani, de biztos jóval többe, mint amennyi pénz a társadalombiztosítás rendelkezésére áll. Annál is inkább, mert a társadalombiztosítás bevételei nem az infláció mértékében nőnek, hanem a bérinfláció mértékében, ami 23%-ra van tervezve ebben az évben.
Frakciónk javaslata – vélhetően új szempont –, hogy éppen ezért megpróbáljuk valamennyire helyrehozni az elmúlt évek gyakorlatát, hogy valami változás legyen a nyugdíjak szerkezetében. Ez a nyugdíjemelés legyen olyan, amely az eddigi torzult állapoton javítana, tehát vegyük figyelembe, mikor ment az illető nyugdíjba.
A szociális bizottság teamjével végül sikerült ezt a két elvet egymással összhangba hozni, benne maradni a pénzügyi keretekben, és úgy gondoljuk, hogy a lehető legjobb javaslatot tenni, amit ott és akkor sikerült a rendelkezésre álló információk szerint. Elvileg ugyan hosszú távon nem értünk azzal egyet, hogy a nyugdíjakat a szolgálati idő mértékében emeljük, hiszen a szolgálati idő mértékét a nyugdíj megállapításánál veszik figyelembe, elméletileg ott a szolgálati idő megkapja a maga jutalmát. Tudjuk viszont, hogy a szolgálati idő nagysága a nyugdíj nagyságát befolyásolta: ennek eredményeként akinek magasabb volt a szolgálati ideje, várhatóan magasabb volt a nyugdíja is, tehát várhatóan jobban értéktelenedett. Emiatt ezt a kompenzációs elemet most elfogadhatónak tartjuk.
Ez az indítvány nemcsak a jelenleg nyugdíjas képviselők tetszését nyerte el, hanem a Társadalombiztosítási Főigazgatóságét is. A javaslatnak egyetlen problematikus pontja van. A javaslat – a Kormány javaslatával szemben – a nyugdíjemelésre szánt pénzösszegnek gyakorlatilag teljes kiosztását javasolja. Ezzel frakciónk is egyetértett, mint a bizottság összes tagja is. Ez két szempontból indokolható. Az egyik, hogy az áremelések év elejei súlyponttal fognak történni, tehát a nyugdíjasoknak valamiből ki kell fizetni az év elején ezeket az árakat. Másrészt makrogazdasági szempontból is érdemes lenne ezt megtenni, hiszen ebben az esetben ez a vásárlóerő-kiáramlás megtörténik az év végén, a pénzüggyel foglalkozók ezután tervezhetik a további vásárlóerő-kiáramlást. A TB részéről nagyobb összegre a továbbiakban nem számíthatnak.
Ez a lépés ugyan áthidaló hitelfelvételre fogja a TB-t késztetni, de ezt már a normál emelésnél is meg kell tennie. Éppen ezért frakciónk azt javasolja a tisztelt Háznak, hogy a szociális bizottság javaslatát szavazza meg.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
