KIS GYULA, DR. a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság elnöke:
KIS GYULA, DR. a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság elnöke:
KIS GYULA, DR. a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság elnöke: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miután az egymáshoz kapcsolódó törvényjavaslatok vitájában mindegyikhez már hozzászólt néhány képviselőtársam, megkönnyíti a dolgomat, mert nem kell ismétlésekbe bocsátkozni. Ezzel együtt engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az 1991-es társadalombiztosítási törvényjavaslat kapcsán kialakult bizottsági vitáról és az abban született állásfoglalásokról.
Már az idei év megkezdődött, és már az első nyugdíjakat kezdik folyósítani, a kórházak, egészségügyi intézmények működéséhez szükséges összegek már ott vannak az érintett intézményekben, amikor az Országgyűlés tárgyalni kezdi ezt a kérdést.
Ez úgy vált lehetségessé – mint képviselőtársaim bizonyára emlékeznek rá –, hogy egy szükség-költségvetésből finanszírozzuk az első havi ilyen kiadásokat. Ez azonban azt jelenti, hogy a következő hónapra már nincs jogalapunk a finanszírozásra, hiszen az a szükség-költségvetés csak január 31-éig szól. Ahhoz, hogy a következő hónapban ezek az intézmények megkaphassák a pénzüket, az Országgyűlésnek ezekről a törvényjavaslatokról 16-áig szükséges lenne döntésre jutni, tekintve, hogy a módosítások, változtatások átvezetése a pénzügyi rendszeren legalább két hét időbe telik. Ezért nagyon kérem a tisztelt Házat, hogy igyekezzék koncentrált vitával elősegíteni a döntés megszületését.
Tulajdonképpen amikor a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetéséről beszélünk, a kiadásokról tudunk beszélni. Ez megkönnyíti a munkánkat, ugyanakkor meg is nehezíti, hiszen csak a felével kell a költségvetésnek foglalkoznunk, a másik fele adott. Megnehezíti, mert ez az adottság azt jelenti, hogy igen szűk költségkeretekből kell gazdálkodnunk.
A Társadalombiztosítási Alap bevételei közül a két összetevő nagy részét, döntő részét a járulékbefizetések adják. Ez azt jelenti, hogy a munkaadók 43, illetve a munkavállalók 10%-ot tesznek hozzá keresetükből ehhez az alaphoz. Jóval elenyészőbb a 453 milliárdon belül az a 8,5 milliárd forint, amit a költségvetés fizet a Társadalombiztosítási Alapnak. Tehát ennek megmozdítása akkor sem lenne különösebben gyümölcsöző, hogyha erről már nem határozott volna a Ház még a tavalyi év utolsó előtti napján. A Társadalombiztosítási Alap bevételeit tehát adottnak kell vennünk, hiszen az 53%-ot emelni ennek valóban példátlan aránya miatt semmiképpen nem látszik célszerűnek. A költségvetéstől várható pénzek viszont – mint már láttuk – adottak.
Tehát a kiadási oldallal foglalkoztunk elsősorban, és a kiadási oldalon belül észleltük azt, hogy a teljes összeg a tavalyi ténylegeshez képest 26,5%-kal emelkedett, ami azt jelenti, hogy nem tudunk az igények szerinti finanszírozásra vállalkozni ebből a pénzből, csak egy szükséggazdálkodásra kerülhet sor 1991-ben. Ha tehát elfogadjuk, hogy ezzel indulunk, mert nem akarjuk a társadalombiztosítás kiadásait e határ fölé emelni, ami már lehetetlenné teszi az utolsó egy-két hónapban például a nyugdíjak folyósítását, akkor kénytelenek voltunk fenntartani a társadalombiztosítási kiadások, az egyes ágazatok között kialakult arányokat. Majdnem azt mondtam, történelmi arányokat, noha ezek csak két évre nyúlnak vissza, de ez a két év 1989-ben kezdődve azzal a feltétellel jött létre – tehát az előd Országgyűlés úgy fogadta el az úgynevezett forráscserét, azt, hogy az egészségügyi finanszírozási költségeket a társadalombiztosítás fedezze, szemben a családi pótlékkal, amit viszont a költségvetés –, hogy azok az arányok, amelyek kialakulnak a tb-költségvetésen belül, nagyjából változatlanok maradnak.
Ez azt jelenti, hogy a befolyt összegből háromötöd rész jut nyugdíjakra, közelítően egyötöd-egyötöd rész pedig az egészségügy finanszírozására és az egyéb szociális juttatásokra. Ezeknek az arányoknak a megváltoztatásába bizottságunk semmiképpen nem kívánt belemenni, mert akkor nem három napot, hanem három hónapot vitatkoztunk volna. Tehát alapelvnek tekintettük, hogy az arányok nagyjából változatlanok maradjanak. Ezért a költségvetéshez érkezett minden olyan módosító indítványt, amelyik az egyik ágazatból a másik ágazatba csoportosított volna át pénzt, bizottságunk nem tudott támogatni.
Az egyes ágazatokon belül azonban természetesen lehetőség nyílt arra, hogy az egyes fejezetek, címek arányaiban némi igen csekély változtatást el tudjunk fogadni. Így elsősorban a gyógyító, megelőző ellátások, tehát az egészség megőrzése érdekében emeltünk kiadási tételeket, mégpedig a mentálhigiénés megelőzés, az ifjúsági és tömegsport, illetve szabadidősport támogatására szánt összegeket. Azonkívül olyan célszerűsítésekbe mentünk bele, mint például, hogy a gyógyfürdőjegyek árát ne a gyógyfürdők mint intézmények kapják, hanem azok, akik a gyógyfürdőt igénybe veszik.
Minden olyan módosítást, amely az egyes ágazatok között próbálna pénzmozgást elérni oly módon, hogy csökkenti az egyes ágazatok kiadását, bizottságunk elvetette, de az ágazatokon belüli mozgást igyekszik lehetővé tenni módosító indítványaiban.
Tisztelt Ház! Ezeken túlmenően bizottságunk úgy határozott, el kell mondjam, hogy az a helyzet, amely kialakult, tehát hogy egy nagyon fix összegből kell a kiadási oldalon gazdálkodnunk, két dolognak a következménye. Egy az, hogy az állami költségvetés tárgyalásától elkülönítve és az után kerül sor a társadalombiztosítás költségvetésének támogatására, a másik ok pedig az, hogy a társadalombiztosítás működési rendszere, szervezeti felépítése nem tesz lehetővé különösebb dinamizmust a racionalizálás érdekében.
Egyetértünk tehát azzal, hogy a társadalombiztosítás szervezete megújuljon, ezért olyan módosító indítványt támogattunk, amely a Kormány kötelességévé teszi, hogy május 30-áig benyújtsa a Ház elé az ezzel kapcsolatos elképzeléseit, benyújtsa a Ház elé a társadalombiztosítás majdan elkülönítendő alapjainak önkormányzatával kapcsolatos elképzeléseit, ám nem tudtuk támogatni azokat az indítványokat, amelyek ezeket a szervezeti változásokat már január 1-jétől be kívánták vezetni. Egyszerűen azért nem, mert már működik a rendszer, mint mondtam, a januári pénzeket már szét is osztották, de erre még február 1-jén sem kerülhetne sor, hiszen ennek a szétválasztásnak számtalan filozófiai, egészségpolitikai, szociálpolitikai vetülete van, amiben egy ilyen feszített, egynapos bizottsági vagy egy feszített három félnapos országgyűlési vitában nem tudunk dűlőre jutni.
Ha ugyanis világosan szétválasztjuk az ágakat, akkor először tisztázni kell, hogy a jelenlegi arányok vajon továbbra is fenntarthatók-e. Tehát nemcsak arról van szó, hogy a Társadalombiztosítási Főigazgatóság válna működésképtelenné, ha hirtelen kettévágnánk most, hanem arról is, hogy nem tudjuk, milyen erővonalak mentén vágjuk, milyen arányokban vágjuk kétfelé vagy esetleg több darabra. Ezért tehát az ilyen indítványokat nem tudta a bizottság támogatni, viszont erre irányuló kormányzati munkát szorgalmaz most már a törvény erejénél fogva. Reméljük, hogy ezekre sor is kerül.
Tisztelt Ház! El kell mondani, hogy ezek a bevételi összegek, amelyeket tényként kezeltünk, valójában nem teljes mértékben fix összegeknek tekinthetők, hiszen számtalan bizonytalansági tényező van abban, hogy mennyi lesz a járulékbevétel. Ha a munkanélküliség növekedése csökkenti a munkavállalók számát, az aktív munkaerő számát, akkor nyilván csökkenni fog, ha vállalatok mennek csődbe, akkor a befizetések aránya várhatóan csökkenni fog. Ezért olyan tervezést, amely abból indul ki, hogy 10-15 vagy akárhány milliárd forinttal biztos több lesz a társadalombiztosítás bevétele, ezért költsük el előre, bizottságunk szintén nem tudott támogatni.
A bizonytalansági tényezőkre tekintettel azonban az év közepén szeretnénk újra áttekinteni a Társadalombiztosítási Alap költségvetését, és ahogy az állami költségvetés újbóli áttekintésére április végén ígéretet kaptunk, szeretnénk ezzel kapcsolaban áttekinteni a társadalombiztosítás helyzetét, tekintve, hogy a kettő – mint láttuk – igen erősen összefügg. Ugyanis azok a bevételek, amelyeket most a költségvetéstől kapunk, nem a tőkét juttatják vissza a társadalombiztosításnak, azt a 30 milliárdot, amit az elmúlt években hitelként az államháztartás rendelkezésére bocsátott a társadalombiztosítás, megtámogatandó a költségvetési egyensúlyt, csupán ennek a tőkének a kamatait. Azonban előbb-utóbb is gondoskodni kell, hogy a tőkét is visszafizesse a költségvetés, hiszen erre kötelezettséget vállalt, például '92 végéig egy 17 és fél milliárdos összegről. A költségvetési vita után és a költségvetés jelen helyzetében ilyen igényünk nyilván nem lehet, de ez nem jelenti azt, hogy lemondunk erről az igényünkről egy költségvetési tárgyalással, illetve akkor a Társadalombiztosítási Alap tárgyalásával kapcsolatban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánok részletesen foglalkozni az egyes módosító javaslatokkal, azonban még egy dologról mindenképpen szólnom kell. A társadalombiztosításnak nincs likviditási tartaléka, gyakorlatilag azokból a befizetésekből él, gazdálkodik, amelyek napról napra befolynak a kasszájába. Egy biztosító intézetnek általában egy havi pénzforgalmának megfelelő forgótőke áll rendelkezésére, hiszen a bevételek természetes ingadozást mutatnak, a kifizetések, nyugdíjak, egészségügyi kiadások viszont meghatározott rendszerességgel bekövetkeznek. Ha tehát nincs olyan forgópénzalapja, amiből ezeket át tudná hidalni, ezeket a néhány napos, vagy esetleg néhány hetes hiányokat, akkor kénytelen hitelt felvenni és ebből fizetni. Ezek a hitelfelvételek ugyan csak néhány naposak, 8-9 milliárd forint értékűek, azonban ezek kamatterhei a tavalyi évben várhatóan 300 millió forinttal terhelik a Társadalombiztosítási Alapot, ami azt jelenti, hogy 300 milliót fizet a társadalombiztosítás a bankoknak, tehát nem arra a célra, amire az állampolgárok befizették.
Ennek érdekében támogatjuk a törvény-előterjesztésnek azt a javaslatát, hogy ilyen likviditási alapot, magyarul forgótőkealapot vagy forgópénzalapot hozzon létre bevételeiből, elkerülendő az ismétlődő hitelfelvételeket. Ennek a tervezett összege 6 és fél milliárd forint lenne, ami még messze nem éri el ugye az egyhavi pénzforgalmat, de legalább a legszükségesebb kifizetések áthidalását lehetővé teszi. Ennek emelését azonban már nem tudjuk támogatni a táppénzkifizetések vagy a gyógyszertámogatások terhére, ugyanis minden ilyen plusz likviditási alapba helyezés azt jelenti, hogy a kiadásokat kell csökkenteni. Kevesebbet tudunk gyógyszerár-támogatásra, kevesebbet tudunk táppénzre, kevesebbet tudunk bármire fordítani. Tehát ennek a likviditási tartaléknak vagy likviditási alapnak az emelését bizottságunk nem kívánja támogatni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvényjavaslatnak része az úgynevezett nyugdíjemelési csomag, az országgyűlési határozat. Erről is többen szóltak már. Az, hogy bizottságunk miért foglalt állást úgy, hogy a C variáns egy módosított változatát támogatja bizottsági indítványként, ez nem egyszerűsíti a vitát, mert a módosító indítványok egy része így feleslegessé vált, hiszen azokat is tartalmazza. Ezzel kapcsolatban a bizottság felkérése alapján Arató Géza képviselőtársunk fogja mint bizottsági előadó ismertetni. Köszönöm a figyelmüket. (Kis taps.)
