BALOGH GÁBOR (KDNP)
BALOGH GÁBOR (KDNP)
BALOGH GÁBOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jó politikus ahhoz ért, hogy önbizalmat öntsön a választóiba, a szakember pedig, hogy formálja a politikusok elképzelését. A gazdaság a maga rideg tényeivel mind a politikusokat, mind pedig a szakembereket józan belátásra kényszeríti. Ez a józan belátás, nézzük, hogyan tükröződik a társadalombiztosítás 1991. évi költségvetésében.
Mindannyian tudjuk, hogy kiróvó, felosztó elv alapján működik a társadalombiztosítás. Nincs tartalék. Ami tartalék van, ha elvonásra kerülne, megbénítaná az ország életét. Arra a huszon-egynéhány millió forintra gondolok. A kiróvó, elosztó rendszerben az a fő kérdés, hogy mennyit tudunk kiróni, utána osztunk. A társadalombiztosítási költségvetés tényeit nézve várhatóan 950 milliárd forint járulékalap fog keletkezni. Ez különféle attrakciókkal egymillió forint fölé mehet. Ezek a rideg tények. Ezeket kell felosztani.
A '75-ös II. törvény egyértelművé teszi, hogy mire szabad felosztani és mire muszáj. A szabad és a muszáj között kell választanunk. A törvény struktúrája lehetővé teszi, hogy már most, 1991 január 1-jétől egy bizonyos fajta ágazati struktúrát alakítsunk ki. Ezt a Kormány beterjesztése részben figyelembe veszi, csak eléggé furcsa módon, mert táppénzágazatról beszél, azon kívül a gyógyszer és a gyógyászati segédeszköz támogatásának az ágazati szintjéről és a többi, holott nagyon jól tudjuk, hogy a társadalombiztosítás, legalábbis a klasszikus elvek alapján betegségi biztosításra, legújabb kifejezéssel pedig egészségügyi biztosítási ágazatra, azon kívül a nyugdíjbiztosítási ágazatra, azonkívül a nyugdíjbiztosítási ágazatra, baleseti biztosítási ágazatra, és még sorolhatnám, hogy milyen ágazatokra oszlik, bomlik.
Ezek az ágazatok rendszerint alapokra különülnek. Több képviselőtársam és én is fölvetettem, hogy miért is nem lehet már eleve az egyes ágazatokhoz rendelni a finanszírozáshoz szükséges összegeket? Mint ahogyan a szabad demokrata képviselőtársamtól is hallottuk, elsődlegesen alapokban gondolkodnak. Ha megnézzük a '91. évi költségvetést, akkor azt tapasztaljuk, hogy mintegy 59% megy a nyugdíjakra, harmincegynéhány százalék az egészségügyi biztosítási ágazatra, utána a többi egyéb szociális családi jellegű ágazatra. Ez irányban próbáltam valami értelmes kompromisszumot beterjeszteni. Úgy néz ki, hogy a bizottság az MDF-tagok kivételével támogatta is. Ez az lenne, hogy ágazatokra és az ágazatokhoz keretek rendelésével próbáljuk meg a társadalombiztosítást már '91. január 1-jétől elmozdítani. Itt az egészségügyi biztosítási ágazat keretének a meghatározása, a nyugdíjbiztosítási ágazat, és ami természetesen mindenkit érint, a családi és szociális ágazat.
Itt két fontos tényezőre hívnám föl a figyelmet, amit a '91. év folyamán – más módunk, lehetőségünk nem lesz – figyelembe kell venni. Az állami költségvetés megszavazásakor a társadalom egy jelentős rétegéről feledkeztünk meg, mégpedig a bölcsődébe kerülő gyermekekről. A bölcsődei férőhelyek után semmit nem kap sem az önkormányzat, sem egyéb szerv. Nagyon sok családos nem tudja a 2-3 éves gyermekeit elhelyezni, mert több helyről jelezték, hogy a bölcsődék egy részét be fogják zárni. Választhatunk: fölvállaljuk-e ezt a politikai húzást, vagy pedig átmegyünk egy bizonyos értelemben szakember-e, és megpróbálunk valamilyen úton-módon forrást keríteni. Mindösze egyetlen feltétel van, hogy mi legyen ez a forrás. A társadalombiztosítás ezt az intézményt már ismeri, mégpedig gyermekgondozási díj címén. A köztudatban már jó néhány éve el van hintve, hogy a gyermekgondozási díjat három évre kell kiterjeszteni. Ezt minden további nélkül megtehetjük, hiszen a társadalombiztosítás rendelkezik annyi tartalékkal, hogy ezt fizetni tudja. Ha azt megtehetjük, hogy a nyugdíjakat egyszerre 43 milliárd forinttal emeljük, éves kihatásban ennyivel növeljük, akkor miért ne tudnánk 3-4 milliárd forinttal a gyermekgondozási díjat, a családi szociális ágazatot. A nyugdíjemelés egy összegben történő emelése 1-2 pontos inflációt jelent, a közel 3 milliárd forint kiáramlás nem jelent, csak 0,1-0,2 pontos inflációt.
Továbbra is azokat a képviselőtársaimat tudom méltányolni, akik azt mondják, hogy ha már a költségvetésben nem tudtunk erre elkülöníteni, és van egy olyan lehetőségünk, hogy ezt megtegyük, akkor tegyük is meg a társadalombiztosítás költségvetésében.
Ezt számszerűségét tekintve a következőkkel is lehet bizonyítani, ha valaki utána akar nézni: A '90. évi nyugdíjkiadás 202 és fél milliárd forint. Ebben 10 és félmilliárd szociálpolitikai kiadás van, ami nem vált bázissá, tehát ténylegesen 191 milliárd forint. Ha most 50 milliárdot hozzáadunk, az csak 240 milliárd, és nem 262 és félmilliárd. A számításokat tovább lehet folytatni. Ugyanígy nagyon fontosnak tartom, hogy a családi szociális ágazatba egy olyan tételt iktassunk be, aminek nem volt neve, de alkalmazta a társadalombiztosítás, igaz, egy meghatározott kör számára.
A jelenlegi áremelkedés kb. 120 ezer ember megélhetését teszi kérdésessé. Azokra gondolok, akik semmiféle társadalombiztosítási ellátást nem kapnak, akik rendszeres szociális segélyt kapnak, legfeljebb ezer-kétezer forintot, és az önkormányzatok pedig nem tudják ellátni őket. A társadalombiztosításban van egy olyan jellegű keret, és lehet találni olyan jellegű keretet, amit létjáradék címén ezekhez a rétegekhez el tudunk juttatni. A költségvetés minden további nélkül kibírná ezt feszítést is.
Végezetül még néhány tényre szeretném fölhívni a figyelmet. Már szóba került a munkanélküliség. Mintha nem is létezne, kevesen beszélnek róla, hogy a munkanélküli segély után a társadalombiztosítás egészen komoly összeget szed be. Konkrétan 43%-os társadalombiztosítási járulékot és 5%-os nyugdíjjárulékot, illetve átmeneti munkanélküli járulék után 10%-os nyugdíjjárulékot. Ez, akárhogyan számolunk is, az 1991-es évben óriási tételt fog képezni. A bevételi oldalon ezt a TB-költségvetés minden további nélkül számításba veszi. Utána jön a másik oldala: mit kap ezért a munkanélküli segélyen levő? Táppénzt, amíg segélyt kap, nem kap. A szolgálati időbe ugyan beszámít, de semmiféle olyan ellátást, ami keresetpótló ellátás lenne, nem kap, mert nem kaphat. Lényegében a társadalombiztosítás egy csúnya szóval szinte "lenyeli" ezt az összeget.
Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy ha megfontolnánk, ha 200 ezer munkanélkülivel számolhatunk az idén, és 5000 forintos, vagy 6000 forintos munkanélküli segéllyel, ez több milliárd forint. A Szolidaritási Alapból hiányzik egypár milliárd forint. Minden további nélkül adva van, hogy körülbelül a hiányzó összeg kétharmadát be nem fizetett járulékokból fedezze a Kormány, illetve egy elkülönített alap. És ha netalán valaki azt gondolná, hogy a társadalombiztosítást károsodás éri, nem éri nagyobb károsodás, mint amikor az egyetemi éveket elismeri, nem éri nagyobb károsodás, mint amikor – éppen volt egy ilyen javaslat – az egyházi személyeknek a szolgálati idejét fizetés nélkül elismeri, és a többi.
Tehát lényegében mindig megvannak azok a példák, amelyek szerint a társadalombiztosítás az úgynevezett társadalmi szolidaritás elve alapján bizonyos tételeket át tud venni. És nagyon fontosnak tartanám, hogy a társadalombiztosítás elinduljon már 1991. január 1-jétől egy ágazati struktúra felé. Az ágazati struktúrához rendelve egy bizonyos keretet, s egy kiegyenlítő alappal lehet a keretek közötti feszültségeket feloldani. Ez sajnos a beterjesztett anyag alapján nem tűnik valószínűnek. Ugyanakkor – mint ahogy a bizottságban is elhangzottak vélemények – valószínűleg elég komoly támogatásra lehet számítani.
Majd amikor a részletes vitára kerül sor, akkor fogom konkrétan megindokolni ezeket az elgondolásokat, és indokolni, hogy nem rendszeridegenek, hanem nagyon is rendszerspecifikusak és beilleszthetők az 1975-ös II. törvénybe, sőt még az 1988-as XI. törvény keretei közé is. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
