CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Bár jelentős számú – illetlenül sok – módosító indítványt tettem a társadalombiztosítás költségvetéséhez, most a részletes vitában mégsem a módosító indítványok mellett érvelnék. Még pontosabban: arról, ami a költségvetésben szerepel, kevesebbet szeretnék szólni, sokkal bővebben inkább arról, ami nincs ebben a költségvetésben.
Tulajdonképpen elégedett lehetnék, hiszen ha késve is, ha az állami költségvetés elfogadása után is tárgyalunk a társadalombiztosítás gazdálkodásáról, örülni kell annak, hogy külön tárgyaljuk a társadalombiztosítás költségvetését.
Önök velem együtt jól tudják, hogy 1950 és 1988 decembere között a társadalombiztosítás költségvetése nem volt önálló, az állami költségvetés részét képezte. Önök azt is jól tudják, hogy korábban a járulékok jövedelemszabályozási funkciót töltöttek be, a progresszív nyugdíjjárulék pedig a jövedelemadó helyett működött többé-kevésbé.
Sok félreértéssel ellentétben, az állami költségvetés nem elvette a társadalombiztosítás pénzét, hanem 1983-ig a társadalombiztosítás kiadásait rendre kiegészítette. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy mégis a társadalombiztosítás járt rosszul, mert a munkavállalók alacsony fizetést kaptak az elmúlt 40 évben. Nem kapták meg munkájuk ellenértékét, így magas társadalombiztosítási járulékot sem tudtak fizetni, tehát már eleve a munkahelyükről vonta el az állam a fizetést, a járulékot, és ezt különböző beruházásokba fektette, így ma ez az állami vagyon, az állami tulajdon részét képezi.
Tehát a járulékfizetők, a mai nyugdíjasok és a leendő nyugdíjasok, a munkavállalók, nem azért tarthatnak igényt az állami vagyon egy részére, mert járulékaik tulajdonképpen ezt fedezné, hanem mert meg nem kapott fizetésük és át nem adott járulékaik okán kell az állami vagyon egy részére a társadalombiztosításnak az igényét benyújtania.
Tulajdonképpen ez az önállóság, ez a vagyoni függetlenség nem jött létre mind a mai napig. Önök nyugodtan mondhatják, hogy a korábbi kormányok hibái, nevezetesen az enyém is, hiszen ha el tudtuk érni 1988-ban, hogy önállósítottuk a költségvetést, tisztítottuk volna meg a költségvetési feladatoktól a társadalombiztosítást, csináltuk volna meg az elkülönített alapokat és önkormányzatokat.
Önkritikusan be kell ismernem, hogy jobb lenne ma a helyzet, ha mindezt megtettük volna, legfeljebb kárhoztatnának bennünket, hogy rosszul csináltuk meg, amit megcsináltunk. Éppen ezért sajnálkozva látom, hogy ez a költségvetés semmivel sem tér el a tavalyitól, tehát nemcsak nekünk voltak mulasztásaink, hanem itt is a mulasztások tovább folytatódnak, és egy lépést sem teszünk a társadalombiztosítás önálló gazdálkodása, önkormányzatának megteremtése felé. Hacsak azt nem kell neveznünk önállóságnak vagy az önállóság növekedésnek, hogy 1991-ben az állami költségvetés kivonult a társadalombiztosítás mögül.
Önök elfogadtak ugyanis egy költségvetési törvényt és a költségvetési törvényben azt fogalmazták meg, hogy a társadalombiztosítás kiadásainak, feladatainak finanszírozásáért nem vállal felelősséget az állami költségvetés abban az esetben, ha a társadalombiztosítás kintlevőségei meghaladják az 1990. év végi záróösszeget. És vajon meg fogják-e haladni? Minden bizonnyal; meghaladják azért is, mert a társadalombiztosítás a mi buzdításunkra saját maga ásta meg magának a vermet. Felemelte ugyanis a büntető kamatokat. Jelentős büntető kamatösszegek mellett ugyanolyan alaptartozás esetén még csak nem is kell hogy folytatódjék a magyar gazdaság csődje, a társadalombiztosítás kintlevőségei bizony növekedni fognak.
Tehát ez a megoldás, hogy független a társadalombiztosítás, de csak anyagilag, miközben nincs vagyona, nincs önkormányzata, nincsenek alapjai, csak az állami költségvetéstől vált el ilyen felemás módon – ezt én rendkívül veszedelmes dolognak tartom, különösen, ha átolvassuk a csődtörvénynek a tervezetét, vagy ha pillantást vetünk az államháztartási törvény tervezetére.
Itt kell elmondanom, hogy az államháztartási törvényben legkésőbb és az önkormányzat megteremtésekor legkésőbb tisztázni kell a költségvetés államháztartás mérlege és a társadalombiztosítás gazdálkodása közötti viszonyt. Tulajdonképpen nagy mulasztásnak és fájdalmas dolognak tartom, hogy annak ellenére, hogy 1990 őszéig az 1990-re elfogadott vagyonpolitikai irányelveknek megfelelően el kellett volna látni a társadalombiztosítást vagyonrészekkel, a társadalombiztosítás az elmúlt évben semmi vagyont nem kapott, vagyona, tulajdona tulajdonképpen egy havi folyó kifizetését sem fedezi és 1991-re sem tervez sem a költségvetés, sem a társadalombiztosítás költségvetése ilyen típusú tőkemozgást. Mert például miből lehetne vagyonnal ellátni a társadalombiztosítást? A magam részéről legkevéssé gondolom azt, hogy a társadalombiztosítás a csődbe ment magyar vállalatok diszkontált részvényeit kellene, hogy megkapja, hiszen ezek roppant nagy kockázatot jelentenének a társadalombiztosítás gazdálkodása számára. Tulajdonképpen először is a privatizációban a vagyonértékelés és az üzleti értékelés kapcsán a könyv szerinti vagyonhoz képest jelentős növekedés következik be. E vagyonnövekedés egy részét akár értékpapírokban is a tb. vagyonalapja javára lehetne átadni, másodszor az állam jelentős részarányban tulajdonos a kereskedelmi bankokban, a vagyonnal való ellátás például ez állami tulajdonból való részesedéssel is megoldható lenne.
Tudom, hogyha a banki részvényekről lemondana a magyar költségvetés, akkor igen jövedelmező vagyonrészt adna át a társadalombiztosításnak. Úgy gondolom, hogy bizonyos részarányban a társadalombiztosítás erre is igényt tarthat.
Sort kellene, sort lehetne keríteni üdülők, használható épületek, a honvédség által felszabadított tulajdonok átadására. Sem a munkásőrvagyonból, sem a párt és tömegszervezetek vagyonából, sem a szovjet hadsereg által felszabadított épületekből mind a mai napig nem részesült a társadalombiztosítás. A vagyonalap fokozatos feltöltését tulajdonképpen a privatizációból maradó állami vagyonrészek egy részének átadásával lehetne teljessé tenni.
Nagyon fontos lenne – erre sincs utalás a törvényben –, hogy a tb-n belül egy pénzintézetszerű, működésre képes befektető és vagyonkezelő szervezetet kell létrehozni. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a készülő csődtörvény – ezt már említettem – a tb-t nemhogy jobb helyzetbe hozná, hanem tulajdonképpen legalábbis a mi ismereteink szerint az állami követelések kielégítése kap prioritást és a tb. csak egy a sok közül.
Lehetővé kellene tenni – és erről már többször szóltunk, bizottsági üléseken ezt követeltük –, hogy a tb. követelései fejében üzletrészt, ingatlant, értékpapírt is elfogadhasson, esetleg diszkontált mértékben. Emellett azzal a vállalattal vagy vállalkozással szemben, amely nem fizet járulékot, lehetővé lehetne tenni a folyósítás leállítása mellett az árbevétel-engedményezést, tehát hogy a tb. a tartozásokat a vállalkozás árbevételéből is kiegyenlíthesse.
A kintlevőség alakulása – és nem véletlenül beszélek erről ilyen hosszasan – kulcskérdés a társadalombiztosítás számára, hiszen a társadalombiztosítás gazdálkodásáról szóló törvényben, de az elfogadott költségvetési törvényben sincs állami garancia. Egy olyan társadalombiztosítási kötlségvetés, amelyet számomra érthetetlen módon fillérre nullszaldósra terveztek – tehát önmagában ez a tény irracionális – nem hiszem, hogy igazából állami garancia nélkül megállhatna majd a maga lábán.
Szeretném elmondani, hogy a társadalombiztosítás gazdálkodása, mindaz ami a törvényben benne van, természetesen rengeteg bizonytalansággal terhes; terhes azért, mert a vagyona hiányzik; terhes azért, mert az önkormányzata hiányzik és terhes azért, mert mind a bevételei, mind a kintlevőségei, mind a kiadásai jórészt alig vehetők pontosan számításba.
Kétségtelen, hogy 1988-ban és 1989-ben 6,4 %-kal nőttek mind a két évben a társadalombiztosítás bevételei és pont ilyen százalékban nőttek a társadalombiztosítás kiadásai, valamint tartalékalapja is ennyivel növekedett. Azt hiszem, hogy az 1991-es évben nem fognak folytatódni ezek a trendek, tehát közös kötelességünk lenne, hogyha nem lehet számítani ezekre a bevételekre, viszont számítani kell növekvő kiadásokra, akkor a társadalombiztosítás biztos gazdálkodását állami garanciákkal és vagyonszerződéssel is megteremthessük. Kérem ezért képviselőtársaimat, hogy azokat a módosító indítványainkat, amelyek erre vonatkoznak, kötelezik a tárca vezetését és a Kormányt, hogy beterjesszék az erre vonatkozó, részben gazdasági természetű javaslatokat, részben szervezeti természetű törvényeket, fogadják el és támogassák. Külön fogunk argumentálni mellettük a részletes vitában. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
