SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most hallottuk, hogy a miniszterelnök úr a magyar orvoscsoprt gyógyító-megelőző munkára megérkezéséről számolt be. Itt nekem most a magyar egészségügy gyógyító-megelőző szolgálatának, háttérországnak az ellátásáról kell, annak a finanszírozásáról kell az általános vitában beszélnem.
Még mielőtt ezt megtenném, fel kell idéznem Csehák képviselőtársam egy évvel korábbi, miniszteri székéből tett kijelentését, miszerint a magyar egészségügyet az egészségügyi dolgozók lelkiismerete és az orvosok paraszolvenciája tartja össze. Azt kell mondanom, hogy azóta nem történt változás a magyar egészségügyben, és a magyar egészségügyet valóban az ott dolgozók lelkiismerete és valóban a paraszolvencia tartja össze. Ahhoz, hogy ezen valamilyen változás jöjjön létre, többé-kevésbé, de inkább többé, mint kevésbé az egészségügy finanszírozásán kell változtatni.
Nagyon jól tudják, hogy az egészségügy finanszírozása az előző Kormány javaslatára, a Parlament döntésének megfelelően került a társadalombiztosításhoz, az úgynevezett forráscsere kapcsán. A gyógyító-megelőző ellátás társadalombiztosítási finanszírozása a feszültségek és problémák ellenére is érzékelhető eredményeket hozott 1990-ben.
Az eredmények a következőkben foglalhatók össze: A tanácsi finanszírozási rendszerváltásból adódó gondok és jelentős pénzügyi feszültségek mellett is sikerült megvalósítani a zökkenőmentes áttérést, az intézményhálózat stabil pénzellátását.
A társadalombiztosítás-finanszírozási rendszer valamennyi indokolt fejlesztés működési feltételeit biztosítani tudta, még annak ellenére is, hogy azok jóval meghaladták a tervezettet. A költségvetési lehetőségektől függetlenül meg lehetett oldani az áremelkedések hatásának részleges ellentételezését, és adott a lehetőség a már megkezdett egészségügyi bérpolitikai intézkedéssorozat befejezésére is. A társadalombiztosítás támogatást tudott nyújtani az ágazat szakmai műszerprogramjaihoz és egyes kiemelt területek gép-műszer-beszerzéseihez.
A rendszer működésének problémái részben az előkészítés hiányosságaiból adódnak, de még inkább abból, hogy a politikai rendszerváltozást követően az egészségügyben még nem történt meg a rendszerváltás. Az egészségügy végleges rendszerváltása csak az állampolgári jogon történő szabad orvos- és intézményválasztás deklarálásával, az általános és kötelező társadalombiztosítási rendszer által nyújtott szolgáltatások meghatározásával következhet be.
Az áttérés nem szüntette meg az intézményfinanszírozás rendszerét és nem kapcsoltak hozzá olyan kiegyenlítő mechanizmusokat, amelyek közelítették volna az egyes intézmények működési felételeit.
A Társadalombiztosítási Alap 1991-es pénzügyi pozícióját meghatározza, hogy az intézményhálózatban és az egészségügyi szolgáltatások területén struktúraváltás még nem következett be. Az intézményhálózat az elmúlt években, évtizedekben jelentős pénzügyi feszültségeket halmozott fel, amelyeket az ez évi árfolyamatok még inkább felerősítenek. A Társadalombiztosítási Alap egészének pénzügyi pozíciója prognosztizálható. A feszített pénzügyi pozíció ellenére is indokolt megkezdeni a rendszerváltást elősegítő finanszírozási konstrukciók bevezetését.
Az új típusú önkormányzatok létrejöttével még nem alakult, nem alakulhatott ki az egészségügyi szolgálatok és az önkormányzatok új típusú kapcsolatrendszere, illetve ennek tényleges tartalma. Az egészségügy rendszerváltásának szakmapolitikai alapelvei még nem alakultak ki véglegesen, és úgy gondolom, hogy ezért a népjóléti ágazatot némi felelősség terhelheti.
Az egészségpolitikai és társadalombiztosítási érdekeknek megfelelően a finanszírozási rendszert a jelenlegi intézményfinanszírozás helyett a szolgáltatásfinanszírozás és teljesítményelv fele kell elmozdítani. Az 1990. évhez hasonlóan biztosítani kell a zavartalan pénzellátást és azt a felesleges lépcső kiiktatásával az eddiginél gyorsabb mechanizmussá kell alakítani.
A társadalombiztosítás 1991. évi pénzügyi lehetőségének ismeretében került meghatározásra az egészségügy minimális forrásszükséglete. A minimálprogram forrásszükséglete 95 milliárd forint körül van, ami lehetőséget nyújtott volna a legszükségesebb igények kielégítésére. Az előterjesztésben szereplő tovább csökkentett program a dologi automatizmusok, illetve árellentételezés területén vonult vissza és állt be a bemutatott 87,4 milliárdos előirányzatra.
A keretek további csökkentése pénzügyi eszközökkel nem kezelhető. Ez a forrásszükséglet csak egy egészségügyi válságprogram kidolgozásával együtt tudja biztosítani a gyógyító-megelőző szolgáltatás működését. Az egészségügy működésének költségvetése csak egy ilyen válságkezelési programmal fogadható el. A válságkezelés hagyományos eszközökkel történő megoldása, az előirányzatok lineáris csökkentése az ellátó hálózat pénzügyi összeomlásához vezetne. Ezért véleményem szerint a válságkezelés lehetséges eszközrendszere: egy teljes fejlesztési stop elrendelése valamennyi területen, az ellátó hálózat teljes szakmai felülvizsgálata, az indokolatlanul túlfejlesztett párhuzamos szolgálatok megszüntetése, az alapellátás szakmai funkcióinak rendezése, a szabad orvos- és intézményválasztás feltételeinek megteremtése és a tényleges szolgáltatási és teljesítményelv bevezetésének felgyorsítása.
A jövőben az egészségügyi ellátás nem alapulhat csak a társadalombiztosítási finanszírozáson, mert az igények ma már lényegesen differenciálódtak. A differenciálódott igény nyilvánvalóan csak akkor értelmezhető, ha meghatározásra kerül, hogy a kötelező járulék ellenében, illetőleg állampolgári jogon, milyen tartalmú és színvonalú szolgáltatás jár. Az államilag garantált szolgáltatásokon kívül az egyén külön biztosítást köthet az üzleti alapon működő biztosítókkal. Annál is inkább, mert az ellenzék egy csoportja – hallottuk Solt Ottilia előadásában – a szociális bizottság támogatását élvezve, egy módosító javaslatot terjeszt a tisztelt Ház elé, mely a társadalombiztosítást és a Népjóléti Minisztériumot arra kötelezi – elfogadása esetén –, hogy a Társadalombiztosítási Alapból különítse el az egészségügyi ellátásra fordítható alapot, és dolgozzon ki egy olyan egészségügyi és biztosítási rendszert, mely az általam is felvázolt követelményeknek megfelel, és azt 1991. május 31-ig terjessze a Parlament elé. A módosító javaslat megszavazásával javasolom, hogy a társadalombiztosítás '91. évi költségvetését fogadja el a tisztelt Ház. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
