FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Jó hírt tudok közölni Önökkel, a szoros ellenőrzés ellenére sikerült a beszédemet becsempészni a Házba.
Mint a miniszter úr említette expozéjában, e fölött a nyugdíjrendszer fölött réges-régen eljárt az idő. A toldozás-foldozás már nem sokat segít rajta, azt hiszem, pusztán arra elegendő, hogy áthidaljuk az új, már más elveket megfogalmazó nyugdíjtörvény meghozataláig terjedő időt.
A Kormány – ígérete szerint – 1992-re szeretné ezt az új nyugdíjrendszert bevezetni, és erre valóban szükség is lesz, hiszen ez a nyugdíjrendszer már rengeteg olyan hibával rendelkezik, amit egyszerűen pénzügyileg nagyon nehéz menedzselni. Ez a rendszer ugyanis túlígérkezett. Két dolgot ígért: egyrészt a nyugdíjak értékállóságát ígérte vagy próbálta tartani, másrészt pedig egy viszonylag magas kompenzációs hányadot, magas kezdő nyugdíjt próbált adni az embereknek.
Ez a csapdahelyzet eredményezte végül is azt a torzulást, amiben a jelenlegi nyugdíjak vannak, ugyanis az évente belépő magas kezdőnyugdíjak miatt nem volt, nem maradt pénze a Kormánynak arra, hogy a többi nyugdíjat reálértékben próbálja emelni vagy legalábbis a mindenkori béri kiáramlásnak megfelelően. "Ennek örömére" jelenleg egy torzult nyugdíjrendszerrel állunk szemben, amit remélhetőleg a mostani emelés valamennyire megpróbál egy kicsit helyrehozni.
Javaslataink, amelyeket az 1975/II. törvényhez benyújtottak, két dolgot próbáltak helyrehozni. Egyrészt azt az igazságtalan állapotot próbálták megszüntetni, hogy a szolgálati éveknél minél kevesebb szolgálati idővel rendelkezett valaki, ez annál magasabb százalékos emelkedést jelentett évente. Tízéves szolgálati időnél ez évi 3,3%-ot jelentett egy munkaévre viszonyítva, 40 év szolgálati időnél pedig alig másfelet.
Javaslatunk ezt próbálta korrigálni, hogy a szolgálati évekkel egyenletesen emelkedjék a nyugdíjba beszámítható hányada a fizetésnek. A másik arra vonatkozott, hogy csökkentsük a kezdő nyugdíjak összegét. Ez látszólag egy rossz helyzetet teremt azok számára, akik nyugdíjba mennek, de ha végiggondolják azt, hogy a magas kezdő nyugdíjuk akár egy év alatt elvesztheti, mondjuk, azt a 15%-ot, amennyit vesztett volna a mi javaslatunk miatt, és a további években ez csak tovább csökken, azt hiszem, hogy ez egy kedvező csere, amennyiben az értékmegőrzés körülbelüli garanciájára cserélik fel ezt a 15%-ot.
A javaslatunk úgy szólt, hogy csökkenteni kell a kezdő nyugdíjat, mégpedig úgy, hogy az eddigi rendszertől eltérően nem az utolsó öt év legjobb három évének az átlagát kell figyelembe venni, hanem az utolsó öt év átlagfizetését. A kormánnyal történő konzultációnk miatt, miután ígéretet kaptunk arra, hogy a következő évben ide kerül egy új nyugdíjtörvény, úgy gondolták, hogy egy évre nem érdemes változtatni a nyugdíjjogszabályokat, hiszen ezzel egy korosztályt, aki a jövő évben megy nyugdíjba, hoznánk esetleg kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe a nyugdíjrendszer változtatásáig. Ezért ezt a két javaslatomat visszavontam, fenntartván azzal, hogy a következő nyugdíjrendszerben szeretnénk a koncepciónkat érvényesíteni. Ez az 1309-es és az 1310-es javaslatom.
Az 1311-es javaslatom egy őskövület eltávolítását javasolja ebből a rendszerből, tehát pusztán erről az egy évről van szó, és nem valószínű, hogy akad olyan ember, aki 15 éves korában munkaviszonyt szerzett a munkásmozgalomban, de ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy azt a paragrafusát a törvénynek, amely a munkásmozgalomban töltött időt szolgálati időként számítja be, érdemes megszüntetni. Ez nem jelenti azt, hogy azok az emberek, akik eddig megkapták az erre járó szolgálati idejüket, elvesztenék. Ezt esetleg egy másik törvény fogja szabályozni, pusztán többé ilyen szolgálati időt nem lehet megállapítani. Ezért, miután úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjrendszer ugyancsak rossz, szeretné a Kormány beterjeszteni minél hamarabb a nyugdíjtörvénynek a koncepcióját, ahol el kéne dönteni a Parlamentnek, hogy milyen jogalkotási szinteken lehetne a nyugdíj megállapításáról és szabályozásáról rendelkezni. Az önkormányzat kérdésében kéne döntenie annak ellenére, hogy létezik itt egy érvényes országgyűlési határozat ebben a kérdésben, de egy társadalombiztosítás felépítéséről szóló koncepció nélkül nem lehet eldönteni, hogy legyen-e önkormányzata vagy ne legyen, tehát ezt felülvizsgálnunk kell mindenképpen a többi faktor ismeretében.
Meg kell határozni már a gazdálkodás szabályozásának legalább az alapelveit – utalnék arra, hogy egy biztosítási törvény égetően szükséges lenne e tárgyban –, valamint el kellene döntenie a Parlamentnek a nyugdíj megállapításának az alapelveit. Ezek után, azt hiszem, tényleg nem lenne semmi akadálya, hogy '92-ben már egy kísérlet, nem összecsapott nyugdíjtörvény kerüljön ki a Parlament kezei közül.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A frakciónk egyébként támogatja a Kormány módosító indítványait. Úgy gondoljuk, hogy a bányászok részére adott kedvezmény mind szakmailag, mind biztosításilag megállja a helyét, valamint kérjük egy szem módosító indítványunk elfogadását a Háztól. (Kis taps.)
