KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szocialista Párt parlamenti frakciója – az előttem szólókkal összecsengően – többször kifejtette azt a meggyőződését, hogy a társadalombiztosítás rendszere felülvizsgálatra szorul. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi döntésekben tükröződő tendenciáktól eltérően, ennek a felülvizsgálatnak előbb-utóbb meg kell teremteni a társadalombiztosítás önkormányzatát. Aligha lehet megkérdőjelezni, hogy a társadalombiztosításba befolyt pénzösszegekről azoknak kell rendelkezni, akik ezeket a befizetéseket teljesítették.
Többször elmondtuk már azt is, hogy a nyugdíjrendszer belső ellentmondásait csak egy átfogó felülvizsgálat oldhatja meg. Nagyon örülök annak, hogy miniszter úr ígéretet tett erre az átfogó felülvizsgálatra.
Az 1975. évi II. törvénnyel kapcsolatban benyújtott módosító indítványaink a Kormány előterjesztéséhez kapcsolódnak, és – a dolog természetéből adódóan – ezeket az alapvető kérdéseket nem érintik. Képviselőtársaim talán emlékeznek arra, hogy a múlt év november 12-én Csehák Judit képviselőtársam önálló indítványa alapján a szociális és egészségügyi bizottság javasolta az 1975. évi II. törvény egy paragrafusának hatályon kívül helyezését. Ekkor merült fel először, hogy a tíz és húsz év közötti szolgálati időt szerzett munkavállalók sorsa a résznyugdíj intézménye nélkül bizonytalanná válik. Éppen ezért, a Kormány által előterjesztett megoldást örömmel üdvözöljük, de szeretném elmondani azt is, hogy ez a megoldás – éppen a nyugdíjrendszer belső ellentmondásai miatt – minden gondot természetesen nem tud megoldani.
Az előbb idézett vitára emlékeztetnék, amikor azt mondom, hogy Havas Gábor képviselőtársam már akkor, novemberben felhívta a figyelmet arra, hogy még a résznyugdíj intézménye sem oldja meg azoknak a sorsát, akik ezzel az intézménnyel együtt is ellátatlanok maradnak. Azt hiszem, hogy a biztosítási és szociális elemek mindaddig keveredni fognak nyugdíjrendszerünkben, amíg nem lesz állampolgári jogon járó minimális szociális ellátás.
A résznyugdíjhoz kapcsolódó javaslataink elsősorban a munkavállalókat kívánják védeni. Hozzátenném azt is, hogy a női munkavállalókat érezzük leginkább veszélyeztetettnek. Nagyon valószínű ugyanis, hogy viszonylag alacsony szolgálati időt elsősorban az 55 éves korukat elérő nők tudtak szerezni, hiszen ők azok, akik viszonylag későn tudnak belépni a társadalmi munkamegosztás rendszerébe, ők azok, akik több évi szolgálati idő megszerzésének lehetőségét mulasztották el azzal, hogy gyermeket neveltek, és ők azok, akik egy-egy munkahely megszűnése után rendkívül nehezen tudnak elhelyezkedni akkor, ha már 40-45. életévüket túllépték. Éppen ezért, a résznyugdíj intézményének bevezetése az ő számukra rendkívül jelentős, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy az ezzel az intézménnyel megszerezhető nyugdíjösszeg rendkívül alacsony. Beterjesztett módosító indítványunk azt kívánja szolgálni, hogy az 55. életévüket elérő nők, illetve a 60. évüket betöltött férfiak, ha nem érték el húszéves szolgálati idejüket, ne kényszerüljenek arra, hogy igénybe vegyék a résznyugdíj intézményét. Úgy gondoljuk, hogy a munkavállalóra rá kellene bízni, hogy ha 13-14-15 év szolgálati időt tudott szerezni, kíván-e tovább dolgozni. Érzi-e magát elég erősnek ahhoz, hogy további szolgálati idővel elérje a 20 éves szolgálati időt, és ezzel öregségi teljes nyugdíjra szerezzen jogosultságot. A mai munkajogi szabályok szerint az öregségi nyugdíjkorhatár elérése felmondási indok. Ha tehát egy 55 éves nőnek és egy 60 éves férfinak a munkáltató meg akarja szüntetni a munkaviszonyát, akkor azt munkajogi következmények nélkül megteheti. Mi éppen ezért azt szeretnénk, hogyha a résznyugdíjra jogosult 55 éves nőnek és 60 éves férfinak mindaddig, amíg húszéves szolgálati idejüket el nem érik, csak különösen indokolt esetben lehetne felmondani.
Szeretném hozzátenni azt is, hogy a látszattal ellentétben ez nem csupán a munkavállalót védi, hiszen a különösen alacsony ellátás a társadalom számára is terhet jelent, hiszen a különösen alacsony ellátásban részesülők ellátásának emelése mindig a magasabbhoz képest jelentősebb százalékban kell hogy történjen.
A másik módosító indítvány-csomagunk a gyermekek után javasolt szolgálatiidő-beszámításra vonatkozik. Miniszter úr érvelésével ellentétben úgy érzem, hogy ez a módosító indítvány szükséges ugyan, de a jelenlegi rendszertől – vagy legalábbis a mi szemléletünktől – idegen. Mi ugyanis úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjat nem az aktív népesség adja adományként a nyugdíjasoknak… (helyeslés a jobb oldalról) … hanem ki-ki saját aktív élete során, járulékával teremt alapot a későbbi nyugdíjához. Természetesen tudom, hogy ha nincsen aktív népesség, akkor nincs nemzeti jövedelem, és nincsen nyugdíj sem. Éppen ezért mi a magunk részéről ezt a módosítást elfogadjuk, és elfogadásra javasoljuk. Mégis, a két érvelést, ha úgy tetszik, egymásra csúsztatva és összekombinálva, arra kérem az Országgyűlést, hogy mérlegelje: vajon az 1968 után született gyerekek, azok, akiknek az édesanyja jogi vagy gazdasági akadály miatt a gyermekgondozási segély, majd később a gyermekgondozási díj társadalmi segítségével nem tudott élni, vajon miért kisebb társadalmi érték a számunkra? A társadalom gyermekgondozási segéllyel és díjjal támogatja a gyermekek nevelését, és azok az édesanyák, akik ebben a kedvezményben részesülnek, szolgálati időt is szereztek. Úgy érzem, hogy igazságtalan diszkrimináció az 1968 után, gyermekgondozási segély és gyermekgondozási díj nélkül gyermekét egyedül nevelő édesanyával szemben az, hogy ezt a társadalmi értékű teljesítményt hasonló kedvezménnyel nem ismerjük el. Tehát a kedvezmény kiterjesztését javasoljuk a †68 után született gyermekekre akkor, ha édesanyjuk a gyermekgondozási segélyt vagy díjat nem vette igénybe.
Még egy, a kormányzati javaslattól eltérő szemléletű változtatást javasoltunk. Ez is a gyermekgondozási díj szemléletéből táplálkozik, hiszen úgy érezzük, hogy ezzel a juttatással a társadalom a gyermekek nevelését ismeri el, és ezért javasoljuk azt, hogy az egy év kedvezmény is azoknak az édesanyáknak járjon, akik hároméves korukig nevelték a gyermeküket.
Végül, indítványaink harmadik csoportja a nyugdíjrendszer torzulásait próbálja meg oldani. A Szocialista Pártnak a többi javaslathoz benyújtott módosító indítványa is ebbe az irányba hat – ahogy Rott Nándor képviselőtársam is utalt rá –, ezért támogatjuk indítványainkkal a C változatot az országgyűlési határozat változatai közül, hiszen feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a nyugdíj az egész életutat, a szolgálati időt is ismerje el, és tükrözze. Éppen azért, mert az infláció egymásra csúsztatja a nyugdíjakat, és összetolja a nyugdíjakat egy, a létminimum határán mozgó halmazba, úgy ítéljük meg, hogy még erre az átmeneti időszakra is szembe kell néznünk a jelenlegi nyugdíjtábla értékének valorizálása problémájával. Elfogadjuk azt, amit miniszter úr mondott arról, hogy az átfogó változásokkal meg kell várni a jogszabály átfogó módosítását, mégis azt kérdezem, vajon elfogadható-e az, hogy egy közel 10 évvel ezelőtt megállapított táblázat alapján a 10 ezer forint feletti, tehát 10 ezer – 12 ezer forint feletti kereseteknek csak 90%-a, a 12–14 ezer forint között 80%-a 14–16 ezer forint között 70%-a számít a nyugdíjba, efelett az összeg fölött pedig a kereset 60%-a képez nyugdíjalapot.
Amikor ez a táblázat megszületett, a 10 ezer forintos jövedelem még viszonylag magas jövedelemnek számított. Tavaly az ipari átlagkereset meghaladta a 11 ezer forintot. Azt kérdezem tehát, ha ehhez hozzászámoljuk az ez évi 23%-os bérkiáramlást és az ennél magasabb százalékú inflációt, vajon tartható-e, hogy még ebben a naptári évben is ezzel az értékét vesztett táblázattal dolgozzunk tovább. Mi úgy gondoljuk, hogy nem tartható. Semmiképpen nem tudjuk, nem tudom személy szerint támogatni azt a változatot, amit a szociális bizottság támogatott, amelyik egy rendkívül merev degressziót javasol a Parlamentnek elfogadásra. Nemcsak azért nem tudom elfogadni, mert úgy ítélem meg, hogy ez nem felel meg a társadalmi igazságérzetnek, hanem azért sem, amit miniszter úr a bevezetőjében elmondott, elképzelhetetlen, hogy az érdekképviseleti szervek véleményének meghallgatása figyelembevétele nélkül fogadjon el a Parlament egy új táblát. Ezért azt javasoljuk, hogy a tábla részleges valorizálására már erre a naptári évre kerüljön sor, és javasoljuk, hogy a korábbi minisztertanácsi rendeletben rögzített táblát emeljük át a törvénybe. Ez felel meg a Szocialista Párt azon módosító indítványának, amelyik a Kormány jogosítványait csökkentené, a Parlament jogosítványait pedig emelni kívánja a nyugdíjak megállapítása során. Köszönöm a figyelmüket.
