SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy ez után a fárasztó nap után nem volna helyes valami nagyon részletes válaszadást vagy vitazárást tartani, de mégis néhány gondolatot legyen szabad elmondani ennek a tulajdonképpen kétnapos vitának a végeztével.
Engedjék meg, hogy ne a felszólalások sorrendjében próbáljak reagálni, hiszen ez egy mérhetetlen hosszúságú dolog lenne, hanem csak kiemelt pontokkal foglalkozzam. Az önkormányzatok kérdése az egyik terület, amelyről oly sok szó esett, és oly sok oldalról jelent meg, részben időközben én is reagáltam erre. Most csak annyit hadd mondjak el, hogy a Népjóléti Minisztériumban elkészült egy ezzel kapcsolatos tervezet, amelyet az itt valamely kedves képviselőtársam által javasolt módon első fórumként az Érdekegyeztető Tanácshoz juttattunk el, ott érleljük tovább, és azután jut el majd a Kormányhoz, illetve a bizottságokhoz, végül a Parlamenthez.
Legyen szabad reagálnom arra a gondolatkörre, amely a gyermekek szülésével kapcsolatos évekre vonatkozik. Itt többen fölvetették, hogy ez egy pozitív gondolat, és azután ehhez hozzákapcsolták a vitában a gyesnek és a gyednek a kérdését, és valamiképpen a bölcsődék ellátása is ide keveredett. Legyen szabad kihasználnom most ezt az alkalmat arra, hogy a tisztelt Háznak is felhívjam a figyelmét: igaz, hogy a bölcsődék ellátására a költségvetés külön normatívát nem állapított meg, de benne van az önkormányzatokra vonatkozó törvénykezésben az a kötelesség, hogy a helyhatóságok a dolgozó, tehát munkában álló szülők gyermekeinek napközi eltartásáról, felügyeletéről gondoskodni kötelesek. Ez tehát egy olyan pont, amely nem ad életkor szerinti specifikációt, tehát óvodára és bölcsődére egyaránt vonatkozik.
A most tárgyalt kérdésekkel ez csak indirekte kapcsolódik össze, de ha a bölcsőde-kérdés fölmerült, nagyon fontosnak tartom, hogy ez mindannyiunkban és a lakosságban is tudatosodjék.
Nagyon sok szó esett a degresszió kérdéséről és arról is, hogy ez a mi mostani nyugdíjellátásunk – hogy ne nevezzem biztosításnak – nem teljesen biztosítási rendszerű. Ez igaz. De ne felejtsük el, hogyha a nyugdíjrendszer úgy működik, hogy az utolsó legjobb három évet vesszük ki az ötéves záróperiódusból, akkor valójában privilegizált helyzetet adunk ezeknek az éveknek. Ha ezt degresszíven számítja be a nyugdíjrendszer, akkor nem csal, nem elvon jogokat, hanem valamiképpen lépéseket tesz arra, hogy az egész életútra vonatkoztasson. Ez nem jó megoldás, ezen változtatni kell, de ne feledjük el, hogy a változtatás iránya a záró nyugdíjösszeghez képest csökkentéssel fog járni, mint ahogy jár is a világ majd minden országában.
Egyetértek azzal a felvetéssel, ami szintén több oldalról jött elő, hogy nyugdíjmaximumot kell bevezetni. Ez azonban természetesen nem járhat járulékplafon nélkül. Az idei év költségvetésében a Társadalombiztosítási Főigazgatóság úgy érezte, számításai szerint nem lehet elvonatkoztatni ettől a bevételtől, egy új rendszerben viszont úgy fogjuk fölépíteni a nyugdíjakat, hogy erre már tekintettel tudjunk lenni.
Így tehát azt remélem, hogy 1991 az utolsó év, ahol nem lesz járulékplafon, és nem lesz nyugdíjplafon.
Kétségtelen tény, hogy a bizottsági viták során új elemként jelent meg az előkészített kétlépcsős nyugdíjemelésnek egylépcsőssé alakítása. Jelezni szeretném, hogy a kétlépcsős emelésben az előzetes tárgyalások során mind az Érdekegyeztető Tanács, mind külön a nyugdíjas szervezetek egyetértettek az előterjesztéssel. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a Társadalombiztosítási Főigazgatóság tudta vállalni számításai szerint az egy lépcsőt, akkor ez a célszerű megoldás a vitában elhangzott érvek alapján, és a Kormány nevében ezt a holnapi nap folyamán támogatni tudom.
Az infláció mértékének, illetve a bérkiáramlás mértékének a tekintetbe vételére Soós Károly Attilától hallottunk szakszerű kifejezéseket, ezekhez én tulajdonképpen csatlakozni szeretnék, de arra hívom fel a figyelmet, még hogyha egy kicsit ködösen is fogalmaztuk meg az inflációt, az mindig nagyobb, mint a bérek, sajnálatos módon. Következésképpen, ha ehhez akarjuk kötni, akkor pótlólagos forrásokról kell gondoskodni új adók formájában, vagy amíg nincsenek az alapok elválasztva, az egészségügy rovására támogatni a nyugdíjakat. Ez nyilvánvalóan lehetetlen állapotra vezet, ezen az úton nem lehet járni.
Szeretném jelezni azt, hogy a politikai okból börtönviselt polgártársaink számára már van kidolgozott megoldás, ennek a továbbfejlesztésére adott esetben gondolni kell, de az ötéves szünetet már jogvesztő hatályától megfosztottuk, és a Kárpótlási Hivatalon keresztül érvényesíthetők azok a jogok, amelyeket eddig biztosítani lehetett.
Vita alakult ki a bizottságban a lelkészek jogállásával kapcsolatban. Itt még további konzultációk szükségesek. De amennyiben végül is a Kormány elutasítóan fog holnap a szavazásnál véleményt formálni, ez nem az elvre és a szükségességre vonatkozik, hanem annak a pillanatnyi jogi megfogalmazására. S két megoldás is felmerült, hogy rendezzük a kérdést. Az egyik egy gyors megoldás, mert a Társadalombiztosítási Főigazgatóság rendeletmódosítást készít elő a kérdésben, ami aktuálisan megoldhatja a problémát; a továbbiakban pedig, hogy törvényi szinten rögzítődjék a kérdés, abban, amiben kötelezettséget vállal a Kormány – hogy az idei év folyamán beterjeszti a törvényeket –, ott szintén törvényi megoldás is születhet.
Nagyon egyetértek azokkal a meglátásokkal, amelyek hatékony egészségügyet és az egészségügyben racionális pénzfelhasználást kívánnak. Ezen természetesen elsődlegesen a finanszírozási rendszer – mármint a teljesítményarányos finanszírozás – segíthet. Ezzel kapcsolatban hadd jelentsem a tisztelt Háznak, hogy alapellátásra vonatkozó finanszírozási modell már működik, kórházi ellátásra vonatkozó modellek a közeljövőben belépnek, tehát mire törvénykezni fogunk, illetve mire 1992 megindul, megalapozott lépéseket lesz módunkban tenni.
Felmerült egy képviselői hozzászólásban, hogy az öregekről való gondoskodás intézményeiben jelentős lyukak vannak. Kétségtelen, hogy itt nem állunk nagyon jól. De hadd hívjam fel a Háznak a figyelmét arra, hogy nemrégiben szavaztunk meg úgynevezett inaktív lakosságra vonatkozó normatívát, háromezer forintot. Ez olyan elem, ami ebben a formájában eddig nem jelent meg, más formában és kisebb összegben szerepelt; tehát nem vagyunk azért annyira vakok a probléma iránt – és nem voltunk a költségvetés során sem –, mint ahogy ezt néha nézzük.
Nagy örömömre szolgálnak azok a javaslatok, amelyek számítógépekkel kívánják ellátni az egészségügyet, és azon belül a társadalombiztosítást és a gyógyszerek ellenőrzését. De jelentem, hogy ez a folyamat már megindult, már gépek beszerzése is bekövetkezett, illetve folyamatban van. Erre a célra keretek is állnak rendelkezésre, amely keretek az idei év várható felhasználási igényeit kitöltik. Egy rohamosan csökkenő pénz esetén az előre való fel nem használási beszerzést kidobott pénznek érzem. Csak olyan mértékben szabad a gépeket beszerezni, ahogy azok munkába állításához szellemi kapacitás és ember egyáltalán rendelkezésre áll.
Egészen biztos azonban, hogy számítógépekkel erkölcsöt pótolni nem lehet. Márpedig a gyógyszerfeliratás és gyógyszerfelírás nemcsak szakmai kérdés, hanem erkölcsi kérdés is. Az a beteg, aki gyengéd, de olykor nem is gyengéd erőszakot alkalmazva, szinte a számára kiszolgáltatott orvoson erőt véve íratja fel mindenáron a számára szükségesnek vélt konzerválószert a befőzéshez, az nem erkölcsösen cselekszik. S természetesen nem erkölcsös az az orvos, aki ennek eleget tesz, de kollégáim beszámolnak arról, hogy bizony nagyon sokszor kiszolgáltatott helyzetben érzik magukat.
Ezen a téren jogszabályi változtatások is szükségesek, mint ahogy jogszabályi változtatások is kellenek ahhoz, hogy a gyógyszerek felírásának a fegyelme nőjön. De tisztelettel azt is meg kell mondanom, hogy erkölcsöt jogszabályban sem lehet pótolni. Ezen a téren tehát minden irányú támadást kell – hogy így mondjam – a tisztesség irányában, annak elérése érdekében folytatnunk, és akkor lesz remény arra, hogy az ellenőrzés műszaki szigorítása, jogszabályi szigorítása és társadalmi kontrollja végül eredményt érjen el.
Tisztelt Ház! Ezek voltak talán a legfontosabb pontok, amelyeket egy záróbeszédben ki akartam emelni, és kérem, hogy holnap a megfelelő módosítványokkal együtt a beterjesztett törvényjavaslatokat megszavazni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.)
