VASS ISTVÁN (SZDSZ)
VASS ISTVÁN (SZDSZ)
VASS ISTVÁN (SZDSZ) Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Ház! Munkanélküliséget senki nem akar. Sem mi, sem az a munkavállaló, aki figyeli ezt a küzdelmet, amikor a Kormány és a Parlament megpróbál mindent elkövetni azért, hogy az elkerülhetetlen terhek minél kisebbek, minél elviselhetőbbek legyenek. A választási kampány során én magam is nagyon-nagyon sok rendezvényen vettem részt, és nagyon jól tudom, hogy mit mondtunk akkor a munkanélküliségről mi, szabad demokraták. Már akkor elmondtuk mindenkinek, aki csak szóba állt velünk, hogy a munkanélküliség sajnos, nem választás kérdése, akarom vagy nem akarom kérdése, ha a pazarló gazdaságot, azt a működőképtelen gazdaságot, amit a szocialista rendszer kialakított, fel akarjuk számolni, helyébe valami működőképeset akarunk tenni, akkor elkerülhetetlen a munkanélküliség.
A cél csak az enyhítése lehet, az, hogy ez az egyes ember életében minél rövidebb időre szóljon, és minél több segítséget megkapjon a társadalomtól kínjainak viselésére. Nem mindenki így beszélt erről. Most viszont örömmel látom azt, hogy a Kormány valóban megpróbál tenni azért, hogy valamilyen módon kezelni lehessen ezt a helyzetet. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliség ellátásáról szóló törvényjavaslat számomra ezt jelenti. Ezért a tiszteletemet fejezem ki.
A törvényben valóban megfelelő megoldások látnak napvilágot. Ezeket Tellér Gyula is elismerte, kimondva azt is, hogy módosításokkal, finomításokkal ez a törvény valóban olyan lehet, ami a mai körülmények között a lehető legjobb megoldást nyújtja a helyzet kezelésére.
A törvényben a szolidaritási alap, a munkaadók és munkavállalók befizetéseiből jönne létre, szükség esetén természetesen a költségvetés megterhelésével is. Sem a pártprogramok, sem a szakemberek soha nem mondtak mást, mindig is őszintén megmondták, hogy a munka világának szereplői a saját helyzetük könnyítésére csakis olyan módon érhetik el az elvárásaikat, ha maguk is áldozatokat vállalnak. Ez a törvény a minimális igénybevételt jelenti részükre, ami a nehéz körülmények között így is nagyon nagy megterhelés, ezt el kell ismerni, de nincs más lehetőség.
Ugyanakkor tudjuk, hogy az Érdekegyeztető Tanács bizottságai a teljes elutasításban részesítették ezt a törvényjavaslatot, ami számomra kissé érthetetlen is, hogy a teljes elutasítás megvan, működőképes alternatíva nélkül.
A Foglalkoztatási Alap majd a Munkaügyi Minisztérium kezelésében, de helyben való felhasználással működik, amit egy helyben létrehozott tanács szintén a munkaadók és a munkavállalók bevonásával fog kezelni. Felmerül bennem a gondolat, hogy vajon hogyan fog működni, amikor a helyi érdekegyeztetés még olyan színvonalon sincs, mint a legfelsőbb szinten. Egyáltalán az érdekegyeztetési mechanizmus teljesen kialakulatlan, teljesen zavaros. Nincsenek olyan érdekvédelmi szervezetek talán egyik oldalon sem – a munkavállalók oldalán biztosan nincsenek –, amelyek jól körülhatárolt érdekcsoportokat képviselnek valóban legitim módon. Ezért egy pici kitérővel valóban röviden, de meg kell említenem azt, hogy a munkavállalói érdekvédelem a szakszervezetek világa összevisszaságában tarthatatlan. A Kormánynak is, a Parlamentnek is nagy felelőssége van abban, hogy ezen a területen is kezdeményezzen, segítséget nyújtson, mert ez a törvény csak akkor fog működni, ha valóban a párbeszédre partnerek is lesznek, valóban olyan érdekképviseleti szervekkel lehet szóba állni, amelyek a már említett érdekcsoportokat valóságosan is képviselik.
Nagyon jól tudjuk, hogy az egyik oldalon van egy, a monopolhelyzeteket élvező, nagy apparátussal rendelkező szervezet, amely a SZOT utódszervezeteit jelenti, a másik oldalon vannak az új szakszervezetek, független szerveződések, amelyek a kormányzati figyelem és a parlamenti segítség teljes hiányában nagyon lassan erősödnek. Ez a folyamat nagyon-nagyon hosszúvá válhat. Nekünk nincs időnk, hogy végigvárjuk azt a folyamatot, amíg így a helyzet magától kialakul.
Ezért segítséget kérek akár egy országgyűlési határozat formájában, amelyik felszólítja a szakszervezeteket, hogy rendezzék a saját soraikat, saját erőből egy általános szakszervezeti választás formájában. Amennyire erre a gyakorlatban nem bizonyulna lehetőség, akkor pedig a Parlamentnek igenis kötelessége beavatkozni ezekbe a viszonyokba. Ez a törvény csakis akkor fog olyan módon működni, hogy az mindenki számára megnyugtató legyen, valóban a legjobb segítséget nyújtsa a rászorultak számára.
Köszönöm. (Taps.)
