G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! "Háború van most a nagyvilágban." Egyes rádióriporterek, újságírók szerint elkezdődött a játék. A gyerekek kikapcsolhatják a videofilmjeiket, és egyenesben nézhetik ezt a XX. század végi borzalmat – tanácsolják más újságírók. Játékról beszélnek akkor, amikor egy ország feszült, görcsös figyelemmel, stresszhatásokkal telítve aggódik saját jövőjéért. Olyannyira erős ez a stresszhatás, hogy tizenegy éves iskolás gyermekek végrendeletet írtak, kikre hagyják játékbabáikat, ha ide elérne a háború. És hogy nehogy azt gondolják, azt higgyék, hogy egyszerű szónoki fogásról van szó, azt is megmondom, hogy hol történt ez az eset: Püspökladányban.
Láttam idős asszonyokat zokogni – két világháború emlékével a lelkükben –, hogy mi lesz velük megint. Hát valóban, mi lesz velük – megint? Az aggódás és a féltés késztetett arra, hogy szóljak, bár figyelmeztettek ezek az öregek: csak olyat ne mondjak, amiből itt bajom lehet!
Kelet-Magyarországon jártam a napokban, és természetesen a körzetemben. Képzeljék el, nem találkoztam senkivel, aki azt mondta volna, hogy ebben a háborúban nekünk bármi keresnivalónk lenne! És tudják, mit kérdeztek tőlem a legtöbben? Hogy hogyan merészelünk mi választóinktól elzártan olyan kérdésekről dönteni, amelyek az egész nemzetet érintik. Hát azért választottak meg bennünket, hogy saját választóink előtt titkolózzunk? (Zaj.)
A második világháborúban ilyen titkos, néptől elzárt politikai döntések következtében pusztult el 200 ezer magyar katona a Donnál és sokan más hadszíntereken. Ezt a politikát nekünk folytatnunk nem lehet. Hogy is mondta Ady? "Forradalomban élt a magyar, és ránk hozták gyógyítónak a háborút, a rémet sírjukban is megátkozott gazok."
Történelmi pillanat előtt áll Magyarország: végre, először, hűen kinyilváníthatná, hogy mindenkivel békességben élve és minden agressziót elítélve szabad, független és semleges politikát akar folytatni. Ezt a népóhajt a legmagasabb politika szintjére kell fölemelni, még mielőtt újabb titkos tárgyalásokon vagy békeszerződésekben, nélkülünk, eldöntenék Magyarország sorsát – tisztelt Elnök Úr, tisztelt Házbizottság, tisztelt hatpárti egyeztetés! (Zaj.)
Nem hallgathatok, annak ellenére, hogy a december 17-i felszólalásom után – mint arról hírt kaphattak a Pesti Hírlapban – az MDF-frakció etikai bizottsága vizsgálódni kezdett, ma sem tudom, milyen alapon. Mielőtt még bárki azt mondhatná, hogy frakció-belügyről volt szó, határozottan leszögezném, hogy a választópolgárok érdekében elmondott képviselői beszéd miatt senki sem vizsgálgatható. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a folyosón pártállásra tekintet nélkül, nagyon sokan kifejezték felháborodásukat – de nyíltan nem szólt senki. Ebbe a szabad, parlamentáris demokráciába ez is belefér?
Engem Rákóczi földjéről küldtek ide, és ott az a mondás járja: szolgalélekkel nem lehet hazát építeni. Abban a beszédemben én a magyar államadósság eltörlését kezdeményeztem. Örömmel tapasztaltam, hogy azóta a Népszavától a Hitelig több neves személyiség adott hangot azon véleményének, hogy valóban kérni kellene a múlt rendszer adósságainak eltörlését. Parlamenten kívüli pártok is megkerestek, támogatásukat felajánlva. Ennek ellenére döbbenten olvasok olyan nyilatkozatokat, amelyekben vezető politikusok úgy fogalmaznak, hogy minden újszülöttet kétezer dollár adósság terhel. Ezek szerint a magyar anyák adós-rabszolgákat szülnek? Milyen jogon? Adós-rabszolga minden újszülött, mert egy előző rezsim így rendelkezett rólunk? Persze, a felső tízezer igen könnyen megválthatja ezt az adósságát. És ha a magyar anyák adós-rabszolgákat szülnek, akkor ez itt nem Ázsia, nem feudalizmus, tisztelt Képviselőtársaim, hanem Ó-Egyiptom. Újra kinyilvánítom, hogy sem mi, sem újszülötteink nem vettünk föl semmilyen adósságot, senkitől. De ha azok a bizonyos politikusok úgy gondolnák, hogy mások adósságait fizetnünk kellene, akkor én megkérném őket, hogy fennálló OTP-adósságaimat fizessék vissza, pusztán azon egyszerű ténynél fogva, hogy egy teremben ülünk. (Zaj.)
Nem tudom, azt olvasták-e a napokban, hogy Lech Walesa kérte a lengyel adósságállomány eltörlését. Tudom, hogy a lengyeleknél más a politikai helyzet. Tudom, tisztában vagyok vele: ott többek között nem ütötték el a népet a köztársasági elnök választásának jogától, ők egy kicsit szegényebbek, kicsit bátrabbak, de itt a soha vissza nem térő alkalom!
Én eddig ebben a Parlamentben több határozott kérdést fogalmaztam meg. Az illetékesek legtöbbször úgy viselkedtek, mint Ulysses – ismertebb nevén Odüsszeusz –, mikor a szirének szigete mellett haladt el. Most újabb határozott kéréssel fordulok a miniszterelnök úrhoz és a pénzügyminiszter úrhoz: kérem, hogy záros határidőn belül tegyék le elénk azt a pontos kimutatást, amely a múlt rendszer államadósságait tartalmazza. Kitől, mikor, milyen összegeket vettek fel, milyen célra, milyen feltételekkel, és kik írták alá ezeket a szerződéseket? Kinek, mennyit és mikor fizettek vissza? Pontosan mennyi adósság és mennyi kamat van még hátra? Melyek azok a kölcsönök, amelyeket már az új Kormány vett föl? Milyen feltételekkel kötöttek hitelszerződéseket, és milyen célra igényelték, illetve fordították ezeket az összegeket – mert ezekkel már nekünk kell elszámolnunk!
És mielőtt még demagógiával vagy populista retorikával vádolnának… (zaj) … bízom benne, elmúlt az idő, hogy bárkit azért, mert más a véleménye, meg lehet bélyegezni: "demagóg", "osztályidegen" vagy esetleg "a nép ellensége" jelzőkkel.
Tisztelt Ház! A magyar történelem során hagyománnyá vált, hogy ha az egyetemes, európai magyar óhaj testet öltött, mindig akadt egy vadkan, egy vaddisznó, amelyik – természetesen véletlenül – halálra sebezte. (Zaj.)
Sem háborút, sem adós-rabszolgaságot nem akar soha többé ez az ország!
Hangsúlyozom, hogy történelmi pillanat előtt állunk. Ha a Parlament ezekben a kérdésekben a nép óhajának megfelelően cselekszik, vagyis szövetségre lép a politika a közakarattal, nem lehet annyi vaddisznó, hogy az európai demokráciák színteréről letapossanak bennünket. Nem kellene hát félnünk, mert ezzel kínálnánk a világ számára a legtöbbet: egy békés, szabad ország, Európa gyöngyszeme lehetne, ha másért nem, hát történelmi jogon azért, mert megvédtük Európát, elődeink megvédték Európát a tatárokkal, a törökökkel szemben, és 150 év alatt, amíg a magyarság csaknem elvérzett, Európa valójában szabadon virágozhatott. Ezért szól a harang világszerte. Ez adjon bátorítást mindannyiunknak a Himnusz születésének előestéjén, hogy van remény! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
