TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Tisztelt Ház! Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Egy hete történt, hogy ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkeztem, de akkor a külpolitikai eseményekre tekintettel elálltam azoknak a belpolitikai kérdéseknek a tisztelt Ház elé tárásától, amelyektől most már nem tudok eltekinteni, egész egyszerűen azért nem, mert azóta is jártam az országot, és én azt hiszem, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy tele van jajszóval az egész ország. A városi lakosság panaszkodik azért, mert a költségvetés, az adórendelet, az áremelkedések lehetetlenné teszik azt, hogy kisebb keresetű családok fennmaradjanak. Olyan szívszorító, szívszaggató leveleket kapok, mint például egy egyszerű munkásember írt nekem, amiben arra kért, hogy terjesszem a Parlament elé, hogy biztosítsa a Parlament azt, hogy családtagonként 2000 forint jusson egy magyar családra, mert nekik annyi sem jut, és nem tud a két gyerekének enni adni, mert az 1500 forintos OTP-törlesztés ilyen drámai fordulatot okoz a család életében. S ilyen és ehhez hasonló levelek tömkelegét kapom. Ha bármelyik képviselőtársam kétségbe vonná a szavamat, feljöhet hozzám a frakciószobámba, ahol legalább 15 ezer ilyen levelem van. (Zaj.) Elképesztően sok mindaz a panasz, amely vidéken is a lakosság – elnézést kérek, lehet, hogy ez egyes képviselőtársaimnak mulatságos, de szerintem nem azért küldtek minket a választók a Parlamentbe, hogyha az ő keserveikről esik szó, akkor bárki is nevessen azon.
Legyen szabad megmondanom, hogy tegnapelőtt például Nyíregyházán jártam, ahol a parasztság képviselői, a volt földbirtokosok, de lényegében a vidék összes lakosa arra az álláspontra helyezkedett, hogy egész egyszerűen nem tudnak tovább várni a föld visszavételével, mert a benyújtott kárpótlási törvénytervezetet olyan mértékben szembenállónak tekintik a népi igényekkel és népi követelésekkel, amelyeket nem tudnak összeegyeztetni a saját jogos igényeikkel. Felállt például egy Molnár Györgyné nevű, ősz hajú öreg nő, aki elmondotta azt, hogy patak vér fog folyni – hogy az ő szavait idézzem –, ha nem fogják visszaadni a földet, mert a paraszti lakosság nem tud tovább ezzel várni.
Emlékeztetem az igen tisztelt Országgyűlést, hogy én több mint egy évvel ezelőtt, amikor a parlamenti választások előtt álltunk, már felhívtam arra a figyelmet, hogy számos vidéki településen hegyezik már a karókat, le szeretnék verni azokat a régi földjeik határain, és hogy ez a népi igény feltartóztathatatlan.
Elmondották Szabolcs-Szatmár megyei választóim most, amikor végigjártam a vidéket, hogy milyen mérvű a ragaszkodásuk a földhöz. Elmondotta az egyik választóm, hogy neki az az egy-két hold föld, amit a kárpótlási törvény elvenne tőle, olyan, mint az én diplomám. Neki ez jelenti a megélhetést, és ahogy nekem vagy képviselőtársaim közül sokuknak a diploma jelentette valamikor a megélhetést, ha azt az egy-két hold földet elveszik tőlük, akkor lényegében az ő diplomájukat vették el.
Felállt egy parasztember, akinek valamikor szeszfőzdéje és kocsmája volt. Elmondotta, hogy borzasztóan fájt neki, illetőleg felmenőinek, amikor elvették a szeszfőzdéjét, rettenetesen fájt, amikor elvették a kocsmáját, de ő ezeket mind tudomásul veszi, de neki volt egy, egyetlenegy hold földje is, és ő naponta azóta is kijár azt az egyetlenegy hold földet megnézni. Arra kért engem, hogy mondjam el a Parlamentben, hogy ő egész életében, bármit csináltak vele vagy családjával, mindent tisztelettudóan tudomásul vett, de ha ő azt az egy hold földjét nem kapja vissza, akkor ő azért gyilkolni fog. És kért engem arra, hogy mondjam el Önöknek a Parlamentben, kérjem meg a miniszterelnök urat, kérjem meg a Kormányt, vonja vissza az 1020-as törvénytervezetet (mozgás) és terjesszen elő ahelyett egy olyan, a reprivatizációs alapgondolatból kiinduló törvényjavaslatot, amely a földet és az egyéb visszaadható vagyont is visszaadja mindazoknak, akiknek még visszaadható; amint történt ez Csehszlovákiában, amint történt ez Romániában, amint történt ez Németországban. És ha valamilyen vagyontárgy nem adható vissza, akkor mindaz, aki már nem kaphatja vissza, majd tudomásul veszi még azt is, hogy az államnak a lehetőségei korlátozottak. De szeretnék látni az emberek azt, hogy a Kormány részéről megvan a jószándék, hogy a népi követeléseket kielégítsék.
Itt utalok arra, hogy a Demokrata Fórum választási ígéretei között szerepelt, hogy visszaadják mindazoknak a földet, akiknek lehetséges visszaadni. És legyen szabad arra utalnom tisztelt Ház, hogy a most beterjesztett kárpótlási törvénytervezetet én nem azért emlegetem most fel, mert nem tudnék várni még két hetet parlamenti vitájának megkezdésével. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy robbanás előtt áll a vidék. Félő, hogy robbanás fog bekövetkezni, és akkor már nem fogunk tudni semmiféle törvénytervezetet tárgyalni.
Ezt szeretném igen tisztelt képviselőtársaimmal megértetni, és higgyék el nekem, hogy akkor, amikor a beterjesztett kárpótlási törvénytervezetre azt mondom, hogy az elfogadhatatlan, még rendkívül visszafogottan fogalmazok, és ha azt mondom, hogy ez súlyosan diszkriminatív a parasztságra nézve, akkor elég, ha csak arra utalok, hogy ez a kárpótlási törvénytervezet 5 milliós felső határból indul ki, de ugyanakkor megjelöli az 1949. VI. 8-i időpontot, amikor is 200 hold, vagyis 116 hektár volt a birtokolható földterület felső határa. Hát ha 20 aranykoronával számolom, akkor maximálisan 452 ezer forint kárpótlás juthat – aki pénzben akarja felvenni a föld ellenértékét, 1000 forintos szorzót alkalmazva, ha 750-nel szorzom, akkor még kevesebbet, míg az egyéb vagyonok, tehát a nagyüzemek tulajdonosai az 5 millió forintot minden további nélkül felvehetik.
Mi ez, ha nem diszkrimináció? A legsúlyosabb diszkrimináció épp azokkal szemben, akik több mint ezer éven keresztül életben tartották ezt a nemzetet. És ha szabad nekünk arról tárgyalnunk – és itt kérem az igen tisztelt kereszténydemokrata néppártbeli barátaimat –, hogy vajon egy egyháznak visszaadható-e természetben a vagyona egy része, akkor kérdezem: csak a parasztembernek nem adható vissza a vagyona. És ezt nem fogom tudni sohasem megmagyarázni és Önök sem fogják tudni megmagyarázni. Amikor ez az idős, elaggott, kétségbeesett parasztasszony felállt, és azt mondotta: tessék megmondani képviselő úr, hogy mi a férjemmel és a családommal soha semmilyen törvényt nem sértettünk, mi mindig elmentünk a templomba, mi mindig becsületesek voltunk, mi soha egy csúnya szót nem használtunk a családon belül, mert azt is úgy tekintettük, hogy halálos bűn, de mi ki fogunk állni a földünkre, és megöljük azt, aki odajön. (Zaj.)
Erre fel kell figyelnie a Parlamentnek, mert a nép úgy gondolkodik, hogy a bolsevizmus elvette tőle azt, amit kapott a földosztás során, vagy amihez a család hozzájutott, és úgy gondolta, hogy jön a többpárti Parlament, és visszaadja, és érthetetlen, megfoghatatlan a számára, hogy miért nem adja viszsza. És nincs időnk várni, hogy majd módosító indítványokkal február 4-e után megpróbáljuk befolyásolni a kormányzatot. Ha nem fogja a nép tapasztalni a kormányzat részéről, hogy a kormányzat azt mondja: beláttam, tévedtem, visszavonom ezt a törvényt, és megadom a népnek, amit kíván, akkor sajnos azt kell, hogy mondjam: ennek olyan következményei lesznek, amelyeket lehet majd úgy felfogni, hogy Torgyán vagy más kisgazdapárti képviselő bújtotta fel a lakosságot, de aki járja a vidéket, az tudja, hogy nem arról van szó, mert ha elmegy a FIDESZ-képviselő, nekik is ezt mondják, az SZDSZ-képviselőknek ugyanezt mondják, az MSZP-képviselők ugyanerről számolhatnak be, a kormánypárti képviselők valamennyien tanúsíthatják, hogy a nép hangulata valóban ez. És akkor, ha már ősz hajú idős asszonyok kérik arra a képviselőiket, hogy az utolsó alkalmat használják ki, és most rögtön hozzanak olyan intézkedéseket, amelyekből a nép egyértelműen látja és tudja, hogy a kormányzat kívánja az ő helyzetét rendezni, akkor azt hiszem, ezt nekünk meg kell tennünk.
A magam részéről innen megkövetem a kormányzatot, hogy a Parlament előtt, az ország nyilvánossága előtt kellett ezt elmondanom, de kérem, hogy gondoljanak arra, hogy mit ígértünk mi valamennyien az országgyűlési képviselői választások kapcsán, hogy kerültünk mi arra a helyre, amilyen poszton most állunk.
Tisztelettel kérem a Kormányt, vonja vissza ezt a törvénytervezetet, és terjesszen be helyette a népi követeléseket kielégítő reprivatizációs törvénytervezetet. Köszönöm türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
