TIRTS TAMÁS (FIDESZ)
TIRTS TAMÁS (FIDESZ)
TIRTS TAMÁS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal kezdem felszólalásomat, hogy a FIDESZ parlamenti frakciója nagyon örül, hogy végre hozzákezdtünk a fővárosi törvény tárgyalásához. Némi szépséghibát jelent a dologban, amit már Magyar Bálint is megemlített, hogy az önkormányzati törvény 68. § (2) bekezdése alapján már tavaly november 30-ig meg kellett volna alkotni magát a törvényt. Késésben vagyunk, Hölgyeim és Uraim, de ez ebben a Házban nem meglepő. Mégis ez a késés nem lehet ok arra, hogy elhamarkodott vagy rossz döntést hozzunk. Az azonban mindenképpen dicséretes, hogy ugyanezen paragrafus második mondata végül is teljesült, hiszen az újonnan megválasztott fővárosi kerületi önkormányzatokat, valamint a fővárosi közgyűlést bevonták az előkészítő munkába. Ennek eredményeképpen mind a kerületek, mind a városháza megtárgyalta és véleményezte a korábbi minisztériumi előterjesztéseket. Némileg itt is van szépséghiba, hiszen nem pontosan ezt a változatot tárgyalta meg minden kerület.
A FIDESZ parlamenti frakciója, miután meghallgatta a fővárosi kerületi közgyűlésben működő fideszes képviselőit, kialakította álláspontját a beterjesztett javaslattal kapcsolatban.
Tisztelt Ház! Az 1098-as számú kormány-előterjesztés a szükséges korábbi egyeztetések ellenére is rossz. Már az önkormányzati törvény vitájában jeleztük, hogy a magunk részéről támogatni tudjuk a kétszintű önkormányzati elképzelést a főváros esetében, de ennek szabályozását s koncepcionális vitáját akkor nem folytattuk le, most itt azonban meggyőződésem, hogy ezt a vitát nem kerülhetjük el. A FIDESZ egyébiránt az alkotmányos szabályozásnak megfelelően a helyi önkormányzatok egyenlőségét tartja szem előtt itt is. Ugyanakkor Budapest székesfőváros az egyetlen hely az országban, ahol ugyanazon közigazgatási területre két típusú önkormányzat jut, egyfelől egyes kerületek, másfelől a főváros. A két szint közötti világos és egyértelmű elválasztást ebben a törvényben kell megtennünk, s a mostani törvényhozásnak ez a legfőbb tétje.
Sikerül-e ezt a feladatot jól elvégeznünk vagy sem? Miközben a főváros egésze s a kerületi kompetenciák szétválasztása szerintem a legfőbb kérdés, mindenkit óvnék attól is, hogy a részérdekek szem előtt tartásával döntsön majd a vitás kérdésekben. Bármennyire eltérő adottságú, s különféle részekből áll is a főváros, Budapest egy város, s egy feladatrendszert jelent ebben a pillanatban. Látni kell azt a két fő elvet, amit a törvényjavaslat előkészítése során a különböző viták jól megmutattak.
Az egyik fő elv az önkormányzatiság szelleméből következik, s azt mondja, vigyük minél közelebb a döntéshozási szintet a választókhoz, legyen sok kis egység a fővároson belül, vagyis egy decentralista elképzelés. A másik fő elv az igazgatási racionalitásból fakad, vagyis egy ekkora város esetében sokkal könnyebb bizonyos feladatokat együtt megoldani – ez tehát egy részlegesen centralista megközelítés. A kettő közötti helyes arányt kéne most megtalálni.
Ez után az elvi alapvetés után nézzük a beterjesztett törvényjavaslat hiányosságait.
Amit államtitkár úr a törvényjavaslat kapcsán rugalmasságnak nevezett, mi a törvényjavaslat egyik fő hibájának tartjuk, vagyis azt, hogy határozatlan. Többféle megközelítés keveredik össze benne, nem tisztázza a két szint, a kerületek és a főváros közötti viszonyokat. Sem a feladat- és hatáskörök esetében, sem pedig a vagyoni helyzet kapcsán. Ezek a legsúlyosabb hiányosságok, hiszen enélkül nem nehéz megjósolni, hogy nem lesz működőképes a főváros.
Az önkormányzati törvény 107. §-a meghatározza azokat a vagyontárgyakat, amelyeket át kell adni az önkormányzatoknak. Ez alól – gondolom – a főváros sem lehet kivétel. Ámde Budapest esetében pont az a kérdés, hogy az egyes irányítási szintekhez mit rendelünk hozzá. A magam részéről a vagyon- és tulajdonmegosztás kérdését olyan súlyosnak tartom, hogy nem tudom elfogadni azokat az érveket, amelyek a még hiányzó törvényekre utalnak ennek kapcsán: majd az államháztartási törvényben, vagy majd egy másik törvényben megoldjuk ezt a kérdést.
A törvényjavaslat ugyan beszél a vagyonmozgatásról, de előbb a vagyont s a tulajdont egyértelműen ki kell osztani. Addig nem tudnak az úgynevezett vállalkozó szellemű önkormányzatok – ez már többször elhangzott, ma is – sem a fővárosi, sem a kerületi szinten elindulni, vállalkozni, amíg nem tudják, hogy mivel rendelkeznek. Hogy csak néhány példát említsek, például a fővárosi szint vagy a főváros esetében sorra jelentkeznek a külföldi tőkecsoportok, különböző nagyberuházásokat vállalnának, szállodaláncokat, szupermarketeket, új operát is építenének, amennyiben ingatlant kapnának a fővárostól. Jelen pillanatban a főváros nem képes ilyen akciókba belekezdeni, és nyilvánvalóan ez az alapvető működésképességét gátolja.
Vagy egy másik példa, amit szintén a fővárostól hallottam, hogy a Munkaügyi Minisztériumot, amit a fővárosi közvélemény csak "elizélt" palotának hív, egy külföldi, japán tőkecsoport egy az egyben lebontaná, oda egy csodálatos szállodát építene fel, és a Munkaügyi Minisztérium is kapna a városban egy más, frekventált helyen egy normális épületet.
Mindezek a várva várt megoldások nem indulhatnak el addig, amíg ez a szabályozás valamilyen módon nem ad megoldást.
A vagyonátadás kérdésében a mostani javaslat inkább a fővárosi szintnek kedvez, és még csak garanciális jelleggel sem enged beleszólást a kerületnek. Az előterjesztés egyik lehetőségként kezeli azt, hogy majd a fővárosi közgyűlés határozatban dönt, de megítélésem szerint ez a megoldás nem oldaná meg a már most, néhány hónapos működés után jelentkező problémákat. Le szeretném szögezni, hogy semmi bajom sincs a fővárosi közgyűléssel, hiszen ez olyan, amilyen. Nem utolsósorban azért is, mivel mi magunk, itt a Házban alkottuk meg annak idején azt a helyhatósági választási rendszert, aminek következtében alakult ki a mai közgyűlés. A kerületek nem arányosan képviseltetnek ebben, illetve a pártok reprezentációján keresztül valósul meg a városirányítás.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a jelenlegi kerületi képviselő testületek alapvetően bizalmatlanok a fővárosi közgyűléssel szemben. Éppen ezért fontosnak tartjuk azt a módosítási csomagot – amire itt már többen is utaltak –, amit a Városháza és a kerületi polgármesterekkel egyeztetve nyújt majd be az önkormányzati bizottsághoz. Támogatjuk azt a javaslatot, mely a kerületek bevonását tartja szükségesnek a kerületi önkormányzatok gazdasági alapjait érintő döntések esetében.
Egy kerületi képviselőtől hallottam a minap, hogy amennyiben ez a kompromisszum nem születik meg itt a törvény kapcsán, akkor az Öböl-háború az kismiska ahhoz képest, ami itt a fővárosban el fog kezdődni.
További bizonytalanságot jelez a kormány-előterjesztés akkor, amikor olyan új fogalmakat használ a zárórendelkezésben – 26. § –, miszerint a vagyont vagy vagyonrészt a főváros köteles a kerületeknek használatba adni. Nem használatba adásról beszélt az önkormányzati törvény, s ezért ezt a fogalmat el kell vetni, tekintet nélkül arra, hogy a kerületi vagy a fővárosi szintről szól. Oldja meg tehát a törvény a tulajdonlás problémáját, s ne használatba adással operáljon.
A feladatok és hatáskörök esetében a 10. § ugyan felsorol egy taxációt, de nem mondja ki a javaslat, mi az, ami nem átadható. Ezáltal lényeges ponton megint csak instabillá teszi a kormányzást, hiszen nem lehet tudni, mi az, ami kizárólagosan a fővárosi szint feladata és hatásköre. Hogy csak megint egy példát vegyek a mindennapi életből, a lakásprivatizáció kérdésében – ami igencsak foglalkoztatja városunk lakosait – nézzük meg, mi például a mai helyzet. Az egyik kerületben minden további nélkül folyik a lakásprivatizáció, semmi megszorítás nincs. A másik kerületben – a rádióból hallottam, talán a XI. vagy a XII. kerületben –, hogy ne legyenek igazságtalanok, a közgyűlésben úgy döntöttek, hogy az egyik hónap végéig lehet benyújtani az igényeket, s ennek kapcsán az összes ingatlanra benyújtották az igényeket. Ahol én lakom, Ferencvárosban, a közgyűlés november 27-i ülésén úgy döntött, hogy aznap éjfélig beszünteti a lakásprivatizációt – érdekes döntés –, és négy hónapra befagyasztották jelen pillanatban a lakáselidegenítést. Háromféle metódus! Meggyőződésem, hogy egyetlen kerület sem konzultált kellően se a Városházával, és nincs egységes szabályozás. Ez is mutatja, hogy mennyire égető, hogy valamilyen szempontból ezeket a kérdéseket itt megoldjuk.
A törvényjavaslat felvet a fentieken kívül – többen jelezték – nagyon fontos közigazgatási és szabályozási kérdéseket. A javaslat nem beszél a városrészi önkormányzatról – megítélésem szerint a 4. §-t mindenképpen ki kell majd egészíteni ezzel, erre többen utaltak, többek közt Ráday Mihály –, ott, ahol erre igény van, igenis a kerületi önkormányzat hozhasson létre városrészi önkormányzatot, és saját feladat- és hatásköréből adhasson le jogokat a városrésznek. Ezáltal a már amúgy is meglevő s működő városrészi különállást a törvény is elismerné, és a kétszintű szabályozás – ahogy államtitkár úr említette – tényleg rugalmas lenne.
Itt vetném fel azt az elképzelést is, amit személy szerint én igen figyelemreméltónak tartok, s a korábbi városmagot vagy Belvárost külön övezetnek, külön szabályozásként kezelné a város peremén lévő s alapvetően más adottságú kerületekkel szemben. Többen utaltak Budapest régi szabályozására – részint Magyar Bálint, részint Hasznos Miklós –, kétségtelen, hogy a korábbi, ezelőtti 1930-as szabályozás, ami visszament a múlt század végére, a közvetlen belvárosi kerületek esetében a főváros közvetlen kompetenciáját kiterjesztette a belső kerületekre, és ezáltal jöttek létre az úgynevezett elöljáróságok, amikről itt már szó volt. Ilyen értelemben tehát a city vagy belvárosi övezet a főváros közvetlen irányítása alá került. Megítélésem szerint ez igen figyelemreméltó javaslat is lehetne a mai időkben is.
Összegezve: arra kérem képviselőtársaimat, hogy a fővárosról szóló törvény kapcsán Budapestről mint a kerületek és a főváros egységes rendszeréről gondolkozzanak.
Megítélésem szerint az önkormányzati törvénynél sokszor elmondtuk, hogy kerettörvény, s így hoztuk meg a döntést – szeretném, ha itt mindenki tudatosítaná, hogy a magyar Parlamentnek ez lesz talán az első lényeges kompetenciatörvénye, és amennyiben a fent vázolt dilemmákat nem tudja a tisztelt Ház megoldani e törvény keretében, úgy érzem, akkor joggal érheti majd kritika az Országgyűlést Budapest lakosai részéről. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
