HÁMORI CSABA (MSZP)
HÁMORI CSABA (MSZP)
HÁMORI CSABA (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Bibó István a magyar közigazgatásról írott tanulmányának bevezetőjében a jó igazgatás mércéjét abban látta, hogy az igazgatásban részt vevő személyek és az igazgatás által érintett lakosság közigazgatási szempontból azonos nyelven beszélnek, vagyis ugyanazt értik-e a különböző kifejezéseken, mint a másik, s tisztán és világosan bele tudják-e élni magukat a másik helyzetébe. Ehhez azonban legalábbis beszélő viszonyban kell lennünk. Az ellenkező véglet pedig Bibó István szerint merőben idegen igazgatás, ahol az igazgatásnak olyan hatalmi, uralmi céljai vannak, melyek teljesen függetlenek az igazgatás által érintett lakosság életétől és szükségleteitől. Mindenféle igazgatás valahol e között a két véglet között foglal helyet, és nyilvánvalóan annál jobb, minél inkább meg tudja közelíteni az önigazgatás ideálját.
Tisztelt Ház! A magyar polgárosodás korábbi időszakából ismertek e két véglet között mozgó törekvések eredményei, kudarcai, tehát van hasznosítható történelmi tapasztalatunk, s ezek európai összehasonlításban is megállják a helyüket. Ugyanakkor a történelmi tapasztalatok arra is felhívják a figyelmünket, hogy a polgári közigazgatásnak miért sikerült, illetve miért nem sikerült a két szélső pólus, vagyis a centralizált szervezetű ágazati irányítás és a decentralizált igazgatás közötti egészséges arányoknak megfelelni, illetve nem megfelelni.
Arra is figyelmeztetnek ezek a tapasztalatok, hogy a végrehajtó hatalom mennyire tud, mennyire mer, mennyire akar önkormányzati szervek útján működni, és mi az oka annak, ha főképpen központi szervei útján kívánja céljait elérni. A történelmi tapasztalat arra is jó, hogy a közigazgatást mint folyamatot is értelmezzük, és idejében észrevegyük a centralizációra való hajlamot, ennek nem kívánatos törekvéseit. A kérdés ma is az: az autonómia lehetőségeinek törvényi és anyagi feltételeit segítjük-e elő, vagy a centralizációs törekvéseknek engedünk a kívánatosnál nagyobb teret. A szocialista képviselőcsoport véleménye, hogy ez a törvénytervezet elsősorban centralizálni akar.
Tisztelt Ház! Az előkészítők minisztériumonként rendkívül eltérő megoldásokat tartalmazó, nagyon eltérő színvonalat mutató s ebből következően szemléletében sem egységes jogszabálytervezetet nyújtottak be a parlamenti vitára. Az egyszerű megoldás az lenne, ha az Országgyűlés a törvényjavaslatot ebben a formájában nem tartaná alkalmasnak a vitára, és egyidejűleg kötelezné a Kormányt arra, hogy szakszerűbb, belső szerkezetében koherens, szemléletében is összhangot mutató előterjesztést tegyen a közeljövőben az Országgyűlésnek. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzatok szabályozó törvény hiányában cselekvési lehetőségeikben erősen korlátozottak, a gyakorlati teendők halogatása, a bizonytalanság be nem pótolható veszteségeket okoz. Ha ez az állapot tartóssá válik, akkor az önkormányzati szervek működése, az egész helyi és területi államigazgatási tevékenység lehetetlenné válik. Ennek felelősségét érezve a javaslatom ezért az, hogy az Országgyűlés a kivitelezhető javításokat és módosításokat elvégezve a törvényt olyan átmeneti megoldásként fogadja el, melyet a későbbiek során már a gyakorlat tapasztalatait is felhasználva módosítani lehet. Ez ugyanis a kisebbik rossz.
Mindezt azért hangsúlyozom, mert ma is fennáll a veszélye a magyar polgári közigazgatásra korábban jellemző szervi betegségnek, amelynek okát az őszinteséghiányban kereshetjük. Fő motívuma pedig az, hogy a végrehajtó hatalomban érdekelt erők nem egy folyamat továbbvitelében, hanem a kialakult egyensúlyhelyzet megtartásában, sőt megmerevítésében lehetnek érdekeltek, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy bár sor kerül a modern európai államiság intézményeinek és szervezetének a kiépítésére, de ha történetesen a reform eléri azt a pontot, amely igényli valamely intézmény teljes értékű demokratikus kiépítését, mozgásba jönnek az ellenérdekelt erők, melyek biztonságát csak a meglévő egyensúly megtartása garantálja. Ennek a veszélye a mai magyar helyzetben és hatalmi viszonyokban objektíve fennáll, ennek időszerűségét felismerni, úgy vélem, nem igényel különösebb elmélyültséget.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat legfontosabb funkciója az lenne, hogy megállapítsa a helyi önkormányzatok kötelező feladat- és hatáskörét. Erre az önkormányzati törvény 1. §-ának (5) bekezdése, továbbá 8. §-ának (3) bekezdése ad felhatalmazást. A törvényi felhatalmazás mellett a helyi önkormányzatok számára kötelező feladatot és hatáskört törvényben csak úgy szabad megállapítani, ha egyidejűleg ehhez az anyagi feltételeket is biztosítják.
Ilyen rendelkezés azonban a javaslatban nem található, sőt azt is nehezen lehet megállapítani, hogy milyen terjedelmű kötelezettség megállapítását javasolja. A törvényjavaslatban keverednek az igazgatási és a szolgáltatási feladatok. Az előbbiek az egyes tárcák igazgatása szempontjainak előtérbe kerülése mellett. Ezért mondható, hogy a javaslat túlzottan tárcacentrikus, az egyes igazgatási ágazatok saját érdekeit állítja előtérbe. A kötelező feladat- és hatáskör előírása több esetben az önkormányzati törvénnyel ellentétes módon történt. Ezt bizonyítandó megemlítem, hogy a javaslat tizenegy olyan paragrafust tartalmaz, amelyben a javaslat készítői felhatalmazást kívánnak adatni a törvénnyel arra, hogy a feladat részleteit és az azzal járó teendőket más jogszabály szabályozza majd. Más jogszabály pedig – mint tudjuk – akár miniszteri rendelet is lehet.
A kötelező feladat- és hatáskört az önkormányzati törvény 1. §-ának (5) bekezdése értelmében azonban csak törvényben szabad megállapítani.
A javaslatban az önkormányzati ügyek s az önkormányzati államigazgatási ügyek szétválasztása sem tekinthető sikeresnek. A helyi önkormányzatok európai kartája 4. cikkelye szerint "általában a közfeladatokat lehetőleg az állampolgárokhoz legközelebb álló igazgatási szerveknek kell megvalósítani. A feladatok más igazgatási szervekre történő átruházása a feladat természetéből, jellegéből, a hatékonysági és gazdaságossági követelményektől függ."
Könnyen belátható, hogy az állami igazgatás csak a helyhatóságok révén tud természetes kapcsolatot teremteni a lakossággal, s az is, hogy az önkormányzat egy sor feladat megoldásában életképtelen az állam nélkül.
A kölcsönös egymásrautaltság egyeztetési szabályokat igényel. Ezek a szabályok és ez a szemlélet azonban a törvényjavaslatból hiányoznak. Ennek az a következménye, hogy bizonytalanságok vannak az önkormányzati és államigazgatási ügyek elhatárolásában, de bizonytalanság van abban is, hogy önkormányzati hatásköröket hova telepítenek. A törvényjavaslatból egyértelműen következtethető, hogy a feladat- és hatáskörök telepítése nem önkormányzatbarát módon történt. A legtöbb minisztérium, feltehetően nem csupán kényelemből, az eddigi jogi szabályozás alapján az önkormányzatokra hárította azokat a feladatokat, amelyeket eddig a tanácsok, végrehajtó bizottságok láttak el, illetve azok szakigazgatási szervei. Ennek két súlyos következménye valószínűsíthető. Először: nem változik ezeknek az ügyeknek a szabályozottsági foka, a túlszabályozottság, a centralizáció, ebből következően az országosan egységes megoldások erőltetése érvényesül. Másodszor: ez a behelyettesítő szabályozási mód azzal a következménnyel is járhat, hogy az önkormányzatok önállósága és cselekvési szabadságfoka csak látszólagos lesz.
Mindezen alapvető hiányosságok mellett szólni kell arról is, hogy a javaslat tervezett rendelkezései lényegesen különböznek egymástól funkciójuk és súlyuk tekintetében. Egyes helyeken szinte csak technikai behelyettesítő módosításokról van szó, más javaslatok a jelenlegi hatályos joganyagot érdemben is módosítják, több helyen – különösen a népjóléti és pénzügyi igazgatás körében – teljesen új jogszabályok is beépítésre kerültek. Ezek egy része azonban – különösen a pénzügyi igazgatás címszó alattiak – messze meghaladja a kifejezetten pénzügyi kérdések körét, és külön törvényi szabályozás, nevezetesen az önkormányzati tulajdonnal és gazdálkodással összefüggő szabályozás tárgykörébe tartoznak. Az ilyen szabályozási részmegoldások nem pótolhatják az úgynevezett csatlakozó törvények, például az önkormányzati tulajdon és gazdálkodás hiányát.
Végezetül a törvényjavaslattal kapcsolatban javaslom, átmeneti törvényként, a szükséges módosító javaslatok beépítésével fogadja el a Ház. Ugyanakkor az Országgyűlés kötelezze a Kormányt arra, hogy legkésőbb ez év végéig a javaslat által önkormányzati hatáskörbe utalt ügyekben terjesszen elő új szemléletű, korszerű szabályozási javaslatot. Készüljenek el az úgynevezett csatlakozó törvények, mindenekelőtt az önkormányzati tulajdon és gazdálkodás kérdéseit szabályozó törvény. Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
