PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Van egy gondolat a válaszban, ami – azt hiszem – a válasz száraz maradéka, hogy legyen egy ad hoc bizottság, amit a Parlament állít fel ennek a kérdésnek az áttekintésére. Én ezzel egyetértek, ezt elfogadom. Semmi más.
Mindazt, amit miniszter úr elmondott, el lehet mondani homlokegyenest az ellenkező hangvétellel is, és ellenkező tartalommal is. Nem kezdek bele, tudnék ez ügyben előadást tartani. Hamisítások vannak az elhangzottakban, pontatlanságok vannak, de egy biztos nincs: miniszter úr nem válaszolt a kérdéseimre. Apróságok. Én azt kérdeztem, hogy igaz-e az, hogy ha Bod Péter Ákos miniszter úr azt mondja, hogy nem vették figyelembe az ipari szempontokat, akkor így kerül kiírásra a tender? Ön azt mondta, hogy nem igaz, Bod Péter Ákos ilyet nem mondott. Bod Péter Ákos tudomásom szerint nem cáfolta ezt a cikket, ami a következőképpen szól: mindegyik pályázó kiváló, világhíres cég – egyetértünk. Ha fordítva lett volna a tenderkiírás, tehát hogy magyar vállalat pályázzon, és feltétel lett volna, hogy külföldi partnert hozzon, lehetett volna érvényesíteni az iparpolitikát. Ebben is egyetértek vele. De úgy látszik, önök nem értenek egymással egyet.
A történelembe én nem szeretnék részletesen visszanyúlni. Ön elhallgatott információkat, aminek – ha jól értettem a fölvezető mondatokat – a folytatásának is birtokában kell hogy legyen. Elmondta a †81-es tendert. Elmondta, hogy majdnem nyert az Ericsson. Elmondott egy Marjai-levelet. Azt nem mondta el, hogy az Ericsson a COCOM akkori korlátozások miatt visszalépett a tenderben való részvételtől. Ön nem mondta el, hogy az egyetlen cég, amelyik nem lépett vissza, amelyik vállalta azt, hogy párhuzamosan futva a COCOM engedélyeivel, az elnyerte a szabályosan kiírt tendert szabályos módon, és erre a Budapesti Híradástechnikai Gyárban megtörtént eddig az a közel másfél milliárd vagy valamivel másfél milliárdnál több beruházás, amelyikről én beszéltem a saját kérdéseim között.
Ön nem válaszolt arra a kérdésre, hogy valóban az arany- és ezüstérmet annak a nyakába akasztották-e, akik elsőnek és másodiknak csaptak be a célba. Biztos megvolt az oka, hogy nem válaszolt erre. Én ezt az okot szeretném tudni, hogy nem válaszolt, hogyha erre van válasz. Tulajdonképpen ezek után, amit ön elmondott, nem tudom, hogy hogy bírálták el ezt a tendert; a nemzetközi szabályok szerint vagy a magyar törvények szerint, amiket én állítólag nem ismerek.
Fölolvasok önnek egy mondatot a Magyar Népköztársaság – elnézést, így hívták – Elnöki Tanácsának 1987. évi 19. számú törvényerejű rendeletéből, amelyik a versenytárgyalásról szól, 16. § (1) pont. Ennek egy részét olvasom, ezzel én is hamisítok, mert a másik részét is fölolvashatnám, akkor mást is hallanának. "Az ajánlattevő nevének, az általa igényelt ellenszolgáltatásnak és a teljesítés határidejének nyilvánosságra hozatalát nem lehet megtiltani." Tehát azt, hogy mennyiért – ugye, az ellenszolgáltatás alatt én gondolom, ezt kell érteni, hogy menynyiért – kínálják meg az adott szolgáltatást vagy terméket, nem lehet eltitkolni senki elől, ez Magyarországon érvényes törvényerejű rendelet.
Tehát én azt hiszem, akkor, amikor ön azt mondja, hogy az üzleti érdekeket rontja, hogy ha nyilvánosságra hozzák a tender eredményét, akkor ebben a körben nemhogy nem rontja, kötelező. Nyilvánosságra is hozták. Érdekes módon, amit nyilvánosságra hoztak, abban a negyedik és az ötödik helyen volt árak szempontjából az a két cég, akit valaki kihozott az első és a második helyen. Hogy lehet ez? És mondhatnám sorra a kérdéseimet. Ezek a kérdések nem előttem tisztázatlanok, sok más előtt. Hogy hogy működött a nyolcvanas években a rendszer, én is el tudok mondani millió gondot, amit én ismerek, de úgy látszik, hogy a kilencvenes években is valami hasonló működésre készülünk?! Uraim, én ezzel nem tudok egyetérteni, tehát ilyen értelemben nem fogadom el a választ. Odáig igen, hogy ez a bizottság jöjjön létre. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
