FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat része az új, most kialakítandó egészségügyi rendszernek, ezért óriási a felelősségünk a döntéshozatalnál. Maga a törvénytervezet véleményünk szerint helyesen jelöli meg a fő feladatokat. Egyrészt az elmúlt évtizedekben külön választott, a dolog természeténél fogva központi irányítást igénylő igazgatási és szakmai kérdéseket ismét egységes rendszerbe fogja össze, másrészt lehetővé teszi egy bizonyos szakmai minimum beállítását és biztosítását az ország egész területén. Mindazonáltal a kormányzat előterjesztéseiben előforduló típushibák és kifogásolni valók ebben a törvénytervezetben is fellelhetők. Melyekre gondolok itt? Több vonatkozásban nem rendszerváltó, túlzottan központosít, kiforratlan, szintet téveszt, törvényi szinten szabályoz végrehajtási utasítás szintjén szabályozható dolgokat, arányt téveszt, szakmai hibákat tartalmaz. Csábító dolog lenne ezt alaposan kifejteni, azonban nem akarom fenntartásainkat tökéletesebb rendszerbe foglalni, mint a törvényjavaslat-módosításainkat, ezért csak a leglényegesebbeket említem meg.
A szakmai problémák egy része abból fakad, hogy még nem készült el az új egészségügyi törvény, pedig ennek a törvénytervezetnek számos ponton kapcsolódnia kell hozzá. Amilyennek ezt a törvényt most elfogadjuk, az bizonyos mértékig már hatással van az új egészségügyi törvény megalkotására is. Ez a tény, az új egészségügyi törvény hiánya még más módon is deformálja ezen törvénytervezetet. Jelesül: mivel az átmeneti időszakban is biztosítani kell az egészségügy működésének a folyamatosságát, ezért több ponton nem tudja magát túltenni az eddigi bürokratikus szabályozáson, és a régi szabályozási rendszer továbbélését, megmerevedését teszi lehetővé.
A szakmai problémák másik csoportja abból adódik, hogy formailag és tartalmilag nem kiforrott. Azonos súlyú feladatok törvényerejű szabályozása különböző mélységű, részletezettségében eltér, illetőleg egyes szabályozandó feladatokat nem tartalmaz. Gondolok itt a népegészségügynek környezetegészségügyi, járványügyi, egészségvédelmi feladatainak kidolgozottsági arányaira, valamint például a családorvosi szolgálat talán véletlenszerű kimaradására.
Kifogásoljuk, hogy sajnos ennek a törvénytervezetnek nem sikerült mentesnek maradnia a valós szakmai szükségleten túlmutató központosítási törekvésektől. Utalok itt a 6. § e) pontjára. Nem csoda, hogy azonnal módosító indítvány benyújtására ingerelte az ott említett egyes hivatások képviselőit.
A törvénytervezet több, fontos, idetartozó kérdésre nem ad választ. Ilyen például a szolgálat működtetése forrásának megjelölése. A 980/1-es számú pontosítás ugyanis az eredetiben szereplő, erre vonatkozó utalást elhagyatja. Ugyancsak idetartozó kérdésnek érezzük az alapellátásban dolgozó orvosok – mint a családorvosok, területi orvosok, magánorvosok – hatósági tevékenységének a szabályozását és finanszírozását, de mi is meghagytuk az új egészségügyi törvényben szabályzandó kérdésnek.
Hasonló a helyzet a kapacitás kihasználatlanságával küzdő, túlméretezett országos intézetekkel, amelyek a törvényjavaslat alapján jelen állapotukban továbbra is fennmaradnának. Ezeket le kell építeni a szükséges, elégséges mértékig. Most első lépésben ezt nem tehetjük meg törvényi szabályozás útján, mert a célon esetleg túllőve ellátatlanságot idéznénk elő, mégis felhívom rá a figyelmet, mert a későbbiekben ezen a területen tennivalók lesznek.
Az eddig elmondottak ellenére az SZDSZ képviselőcsoportja a törvénytervezetet nem tartja használhatatlannak, és nem indítványozza visszavonását, hanem a szükséges mértékig átdolgozva módosított formában terjeszti a tisztelt Ház elé megvitatásra. Módosításunk új, koncepcionális elemeket is tartalmaz. Ilyenek: az országos tiszti főorvos Országgyűlés előtti beszámolási kötelezettsége, katasztrófaelhárító kommandó felállítása, országos tiszti főorvosi állás pályáztatása stb. Módosító indítványsorozattal kívántuk az előzőekben felsorolt hiányokat megszüntetni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az általunk módosított változat sem tökéletes. Több kérdés sokkal aprólékosabb szabályozása volna indokolt, azonban átmeneti korban élünk és a törvény túl hamar aktualitását veszthetné.
Az egészségügy jövője iránti aggodalommal figyeljük azokat az eseményeket, amelyek ezzel kapcsolatban nagyon lassan és kellően össze nem hangoltan történnek. Ilyen volt például a társadalombiztosítás költségvetése és az országos költségvetés külön tárgyalása. Az önkormányzatok népjóléti hatásköreinek kellően körül nem határolt volta. Most a tisztiorvosi rendszer tárgyalása szükségképpen nem lehet harmóniában a nem létező új egészségügyi törvénnyel.
Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékezzünk vissza, a kerekasztal tárgyalások idején az újonnan alakuló pártok sorra hozták nyilvánosságra programjaikat, amelyek sok mindenben különböztek egymástól, de egyvalamiben szinte teljes volt az összhang: az ország egészségügyi helyzete, az egészségügyi ellátás rendszere tarthatatlanul rossz. Mindenki sürgős változást követelt. És íme, a deklarált rendszerváltástól nyolc hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az első lépést megalapozó törvényjavaslat elénk kerüljön. Igaz, egy lehetőséget már elszalasztottunk: ez a társadalombiztosítás 1991. évi költségvetési tervezete volt, amelyben a Társadalombiztosítási Alapot meg kellett volna osztanunk, amint azt az SZDSZ nevében Solt Ottília javasolta, és megalapozhattunk volna legalább egy biztos pontot, az egészségügy anyagi alapjainak csorbítatlan körülhatárolását, különválasztását. Most előttünk áll a második nagy lehetőség: az egészségügyi államigazgatás feladatainak megfelelő törvényi szintű szabályozása. Kérem Önöket, hogy ezt a lehetőséget ne szalasszuk el. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
