SOMOGYI TAMÁS, DR. (MDF)
SOMOGYI TAMÁS, DR. (MDF)
SOMOGYI TAMÁS, DR. (MDF) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A végén fogom kezdeni. Csehák képviselő aszonnyal szemben a törvényjavaslatot jónak tartom és szakmailag megalapozottnak. Persze módosító javaslatoknak van helye, én is tettem módosító javaslatokat, és képviselőtársaim sem moderálták magukat ezen a téren, amint látszik. Valójában – engedtessék meg, hogy szerény véleményem kifejtsem – a dolgot nem kell nagyon cifrázni.
Ne feledjük, hogy nem politikai, hanem tisztán szakmai szervezetről van szó, amelynek létrehozása halaszthatatlan.
Közegészségügyi helyzetünk siralmas, és a lakosság egészségügyi kultúrája is igen alacsony, úgyhogy az, amit Csehák képviselőasszony itt felvázolt, hogy a lakosság egészségügyi kultúrájára is kell építeni, ez sajnos jelenleg még az álomvilág körébe tartozik.
Annak ellenére, hogy orvoslásunk még egyelőre az európai színvonalon van, mint mondottam, a közegészségügyi helyzet siralmas. Gondoljunk csak arra, hogy nyaranta országunk a szalmonellában úszik, és ha nem akarjuk, hogy a külföldieket ne csak a magas árak riasszák el, akkor valamit tenni kell, mert a hasmenéses járványok híre is el fogja őket riasztani. Ezért mihamarább létre kell hozni a népegészségügyi szolgálatot. Ahogyan Pánczél képviselő úr is célzott már rá, vélt vagy valósnak tartott centralizálási kísérletek irritálják a közvéleményt és a képviselőket is, ez érthető. Szenzibilizálva vagyunk a demokratikus centralizmus és hasonló fából vaskarikák által, a múltban megéltünk olyan látszólagos önkormányzati törekvéseket, mint például a talpáról a feje tetejére állított tanácsrendszer, amelyet a nem fejre esett állampolgár valós mivoltában központosító hatalmi törekvések elképzeléseként élt meg.
Ezt az allergiás reakciókészségünket most a jelen törvénytervezet kapcsán fojtsuk el. Itt valóban egy centralizált államhatalmi struktúráról van szó. Mint ahogy a miniszter úr is említette, a járványok nem ismernek önkormányzati, sőt országhatárokat sem. Így vagyunk a népbetegségekkel is, amelyeknek számát valójában nem is nagyon ismerjük, és ezért van szükség egy központi szervre, amely egyszer már végre felméri azt, hogy mitől is beteg a mi társadalmunk.
Azt mondják, hogy a népbetegségek belgyógyászati, ideggyógyászi és bőrgyógyászati, pulmonológiai problémák. Ez nem igaz, tudjuk nagyon jól, hogy ez közegészségügyi, népegészségügyi probléma. A népegészségügyi-járványügyi szolgálatot úgy kell felfogni, ha tetszik, ha nem, mint egy katonai szolgálatot, amely a lakosságot nem fegyveres, hanem egészségügyi konfliktusok ellen védi meg. Itt nincs helye partikuláris szempontoknak, ha patetikusan akarnám magamat kifejezni, azért, mert emberéletről van szó.
Legyen szabad egy példát felhoznom arra, hogy a járványügyi szempontok szempontjából – hogy ilyen magyartalanul fejezzem ki magamat – milyen nagyon fontos szerepe van a központi irányításnak. Jó pár évvel ezelőtt egy nagyon ütőképes és nagyon jó nemibeteg-gondozó hálózatot építettünk ki, amely a határok megnyílása után fellépő szifiliszjárványt legyőzte.
Már most ez a bőr-, nemibeteg-gondozó hálózat a híres-hírhedt integráció következtében a központi irányításától megfosztódott és hozzá integrálódott az egyes egészségügyi intézményekhez. Ennek az lett a következménye, hogy annak ellenére, hogy annak idején a szifiliszjárványt sikerült megállítani, de a többi, szexuális úton terjedő betegség tovább változatlan maradt, az integráció után egyszerre csak ezek a betegségek számban csökkenni kezdtek. Gondolhatná valaki, hogy a lakosság szexuális magatartása változott meg, és ugye a monogámia elterjedvén, a fiatalok inkább egyházzenei hangversenyekre járnak, és ezért a szexuális úton terjedő betegségek hirtelen csökkenést mutattak.
Mi tudjuk nagyon jól, hogy ez nem így van, hanem az egységes járványügyi szempontok elsikkadtak, és ezáltal ennek a szervezetnek a munkája is romlott. Fenyegetnek még minket, ha nem is olyan járványok, mint a XVIII. században, de fenyeget az AIDS, fenyegetnek az előbb említett, szexuális úton terjedő betegségek, a tbc, amiről már kezdünk teljesen megfeledkezni, és amelyek terjedésének robbanása várható, hogy csak néhányat említsek.
Mégegyszer kiemelném, hogy szakmai feladatokról van szó, amelyeket nem befolyásolhatnak politikai szempontok, úgyhogy én a törvényjavaslatot némi módosításokkal elfogadásra javaslom. Köszönöm szépen. (Taps.)
