MÉSZÁROS BÉLA (SZDSZ)
MÉSZÁROS BÉLA (SZDSZ)
MÉSZÁROS BÉLA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívántam hozzászólni a részletes vitában, dr. Tarján Lászlóné államtitkár asszony módosító javaslatához azonban mégis hozzá kell tennem támogatólag szakmai érveimet.
Én azt gondoltam, hogy ezek a földízű, madárfüttyös törvények ha a Ház elé kerülnek, olyanok lesznek, mint a magyar futball, mindenki jogot vindikál magának, hogy hozzászóljon. Ehhez természetesen joga van, akkor azonban, ha valaki voltaképpen vagdalkozik, és egy áldozatot sért – bocsásson meg Bánffy képviselőtársam –, az erdőgazdálkodást sérti, s kívülállóként mond ellene olyan érveket, amelyek megalapozatlanok és valótlanok, akkor mindenképpen szólnom kell az áldozat mellett, hiszen magam is erdész vagyok.
Az erdőbirtokosságról, gondolom, nem sok mindent tudunk, én gyakorló erdőtervezőként húsz évig láttam, hogy az erdőbirtokosságnak a szakmai és törvényességi felügyelete hogyan folyt. Az erdőbirtokosságban tömörülő, voltaképpen tulajdonosok, olyan emberek voltak, akiktől valaha az erdőket elvették. Ezeket az erdőbirtokossági erdőket az állami erdészet kezelte, a törvényességi felügyeletet a megyei tanács egyetlen illetékese képviselte. Hadd mondjam azt, hogy elég gyengén és eléggé felkészületlenül.
Amikor az erdőbirtokossági erdők üzemtervezését végeztük, az üzemtervezés végén mindig egy szakmai megtárgyalása következett az elvégzett munkának. Ezeken a szakmai tárgyalásokon a legritkább esetben jelent meg a megyei tanács képviselője. Akkor is és most is meggyőződésem, hogy úgy a szakmai, mint a törvényességi felügyeletet az erdőfelügyelőségek el tudják látni, annál is inkább, mert úgy gondolom, hogyha a földben és az erdőben a tulajdonváltás bekövetkezik, akkor az erdőbirtokosságok jó része visszakerül a mai és egykori tulajdonosokhoz, azokhoz, akiket az évek során kisemmiztek, és az erdőkből kinyert haszonnak csak egy ici-pici részét kapták ők meg, esetleg fában, máskor pénzben.
Kb. két héttel ezelőtti képviselői fogadóórámon a vend vidéken tájékoztattak arról idős erdőbirtokossági tagok, hogy van, aki évek óta kénye-kedve szerint osztogatja a hasznot ezekből az erdőkből, s nem kaptak tulajdonképpen se fát, se pénzt.
Átmeneti állapotnak tartom ezt az ügyet a földtulajdon rendezéséig, addig valamiféle vágási, véghasználati tiltó moratóriumot meg lehet hirdetni, de nem tartom elfogadhatónak, hogy egyetlen, gyakorlatilag megalapozatlan érv nélkül törvényességi felügyeletet adjunk a most megalakuló szervnek.
Az erdőgazdálkodásról hadd mondjam azt, hogy véleményem szerint a magyar erdőtervezés szigorúan számítógépes és kompatibilis, európai szintű. Az, hogy Magyarországon tarvágással vágják a fákat, az erdőket, ténykérdés, ez azonban egy hosszú távú hozamszabályozás keretében történik, szigorúan a szakmai szempontok alapján. Ha nem ez történik, akkor az erdőt levágó, kezelő szektor bűnt követ el, ezt a bűnt számon lehet kérni az erdőfelügyelőségeken, és eljárást lehet kezdeményezni. Manapság nagyon sokan jogot formálnak arra, hogy véleményt alkossanak az erdőgazdálkodásról. Ez egy dolog, a másik dolog azonban az, tudni kell, hogy az erdőt, ha eléri biológiai fejlettségének felső határát, ki kell vágni, mert két-három évi túltartás esetén az erdőállományt olyan károsodás éri, hogy az alapértékének az 50%-át elveszítheti.
Befejezésül megint csak azt mondanám, hogy Tarján Lászlóné államtitkár asszony módosító indítványát támogatom. Köszönöm. (Taps.)
